Új nyitás ✅

24. Tiszta lap

~Darcy~

szeptember 18. szombat

Alissa döbbenete ébreszt rá a levelének a valóságtartalmára. Nem csak üres szavak. Amint eljut a tudatomig, melegség jár át. Óriási kő esik le a szívemről. Szinte már úgy érzem, bármelyik pillanatban felemelkedhetek a kanapéról, annyira megkönnyebbültem.

Ujjaimmal a kézfejét simogatom, míg a tenyerét csókolgatom. Többet is tennék, de még nincs itt az ideje.

- Szóval nem kavarsz egyszerre több lánnyal? - kérdezem suttogva, ugyanis elszorult a torkom.

- Nem - vágja rá homlok ráncolva. - Bár régen előfordult...

Bal szemöldököm kérdőn felszalad, mire habogva helyesbít.

- Mármint... Most már nyilván nem. Főleg ha... esetleg te lennél velem...

Gonosznak érzem magam, de egyszerűen akkor is imádni valónak találom a zavarát. Mély levegőt veszek, leengedem a kezünket az ölünkbe. Most merem megfogalmazni azt a félelmet, amit egészen eddig még gondolatban sem ejtettem ki.

- Alissa.

- Igen? Kérdezz bármit.

- Igazából... Attól féltem, hogy csak játszol velem.

- Én? Ugyan miért?

A mézszínű szemében értetlenséget látok.

- Az utolsó meccsünk miatt.

Figyelem az arcát. Érzelmek rohannak át rajta. Felismerés, döbbenet, komolyság, elszörnyedés és jó pár másik, amit nem tudnék behatárolni.

Idegesen felpattan és járkálni kezd a nappaliban.

Sajnos, mindketten tisztában vagyunk vele, hogy a régi Alissa pont így tett volna. Nagyon bosszúszomjas volt akkoriban. Sokszor tervezte, hogyan fog kicseszni azzal, aki ártott neki, vagy valakinek a csapatból. Ha mérges volt rám, engem sem kímélt. Nem egyszer estem áldozatául valamilyen csínytevésének. Eldugta a könyvem, viszkető port tett a ruhámra, amíg fürödtem, vagy nagyon élethű műpókot akasztott a szekrényembe, ami aztán arcon csapott. Olyan szivinfit kaptam, hogy elsírtam magam. És ő jól ki is nevetett.

A feszültsége tapintható, és látható is. Már bánom, hogy ezt felhoztam, de egyszerűen nem tudok emellett csak úgy elmenni.

- Darcy - belekezd, de elakad.

- Csak mond, nyugodtan - biztatom, amiért hálásan pillant rám.

- Szóval. Tudom, hogy régen csúnyán viselkedtem. De eskü megváltoztam. Amy-t megkérdezheted, mert vele nagyon sokat hadakoztam. Ő kamatostul vissza adta az összes szívatást. Úgyhogy egy idő után le kellett állnom. Igen, ez akkor volt, mikor anyámra ki akarták hívni a gyámügyet, mert kék-lila foltos voltam.

Felkacagok. Nagyon is el tudom őket képzelni ebben a harci helyzetben.

- Oké, ez jól hangzik.

Alissa kifújja magát és visszaül szorosan mellém. - Akkor most már minden oké köztünk?

Közelebb hajolok a nyakához, felém sandít, de nem húzódik el. Kezemet óvatosan az arcára simítom. Lehunyja a szemét, szaggatottan veszi a levegőt. Párszor megcirógatom. Egyre közelebb és közelebb hajolok, szememmel a szája szexi formáját vésem az agyamba.

A lelkem is érzékeli, hogy végre minden problémát feloldottunk. Öröm és szerelem szédítő elegye elönt. Éhesen csókolom meg Alissát. Megérzem az ajkai izét, az Alissa ízt, az ismerős vonásait, az izgató mozdulatait, ahogy visszacsókol. Csak rá figyelek, mégis olyan, mintha a világ rendje éppen átszerveződne. Mintha most kerülne minden a helyére. Már tudom, történjék bármi, mi itt leszünk egymásnak és átvészelünk bármilyen csapást.

Még szenvedélyesebben játszom a szájával. Beleszédülünk. Hátra zuhanunk a párnákra. Szorosan egymáshoz simulunk és semmi pénzért nem engednénk el egymást. Alissa kezei a derekamra fonódnak, mire hagyom, hogy az ölébe ültessen. Igen! Ezt akarom, minél közelebb hozzá, minél többet belőle.

Ez a vadállat a számba harap. Felmordulok. A vágy, ami rám tör kis híján elveszi az eszem. A csípőmmel hozzá dörgölődzöm. A laza pólón át keresem meg a cicijét, de a melltartó nagyon útban van. Elválok tőle, amit durcás arccal konstatál.

Ekkor esik le mindkettőnknek, hogy most nem a nappaliban kéne ezt tovább folytatni. Huncut mosollyal pattanunk fel, hogy a szobájába siessünk...

~Alissa~

Darcy félelme, hogy az eddig eltöltött csodás idő, csak kicsinyes bosszú... Nagyon fájdalmas és roppant feszülté tesz. Itt könnyen elbukhatunk, ha nem hiszi el, hogy megváltoztam. A szívem majd kiugrik.

A lehető legjobban próbálom elmagyarázni, valahogy, bárhogy, megértetni vele, sose tennék ilyesmit. Most már. Mert szeretem. Ez az érzés pedig szétfeszít.

Kimondja, hogy akkor jók vagyunk. Majdnem összerogyok, úgyhogy leülök mellé. Agyam lázasan dolgozza fel az eseményeket, amik mesebelien jó irányba tartanak. Aztán megérzem selymes ujjait az arcomon. Lágyan cirógat és ebbe testestül, lelkestül beleborzongok. Legszívesebben egész nap csak csókolnám. Mégsem merek lépni, hagyom, hogy az ő tempójában közeledjen. Igen, egy kicsit félek, hogy mégsem smárol le.

Olyan közel van.

Lehunyom a szemem és ezt a pillanatot választja. Maga felé fordítja az arcom. Ajkai az enyémre cuppannak. Vágyakozón, türelmetlenül. A testem ösztönösen reagál rá. Agyam még mindig kételkedik. Minden érzékemet a szám felé irányítom. Sikítva járnék örömtáncot, de sokkal jobb az ajkai érintésére figyelni. A puha, nedves, meleg ajkakra, amik oly mohón siklanak az enyémen.

Többet! Még többet! Kiáltja a belsőm és én engedelmeskedem. Derekánál fogva segítem az ölembe. A súlya rám nehezedik. Itt van! Tényleg itt van! Annyira örülök és annyira vágyom már minden porcikájára, hogy az ajkába harapok.

Rám mordul. A mellkasom kezdi taperolni. Elválunk. Már tépném le magamról a pólót, mikor rájövök két dologra.

1. Anyám itthon van. 2. Közös használatú helyiségben készülök meghágni a szerelmem.

Felpattanunk és a szobámba rohanunk. Kulcsra zárom az ajtót. Mikor megfordulok Darcy már a függönyöket húzza be.

Hangom rekedt a vágytól.

- Most sok mindent bepótolunk cica - kaján vigyoromat viszonozza és egyszerre kezdjük letépni magunkról a ruhát.