Új nyitás ✅

9. Leforrázva

~ Alissa ~

szeptember 6. hétfő

Egész hétvége borzasztó volt, mert a hétfőtől féltem. Most, hogy eljött ez a szörnyű nap szörnyű reggele... Érzem, a kaszást a nyomomban. Agyon szidtam magam, amiért nem ittam még többet a bulin, hátha áldásos képszakadásom lenne, de nem! Nekem, Alissa Jordennek mindenre emlékeznem kell. ÉS nem túlzok! Mert világosan lejátszódik előttem, ahogy Darcy nyöszörög, mikor az ujjaimmal kényeztettem. Még most is érzi a kezem a kerek cicijeit! A csókunkról már nem is beszélve. Szóval, igen, ilyen elmeállapotban lépkedek az osztály felé.

Csomóan odaköszönnek, amit automatikus gesztusokkal viszonozok; remélem nem tűnik fel nekik a különbség. Az ajtónk előtt ledermedek, veszek egy utolsó mély levegőt és benyitok. Amíg elcsoszogok a hátsó padig felmérem a jelenlévőket. Darcy még nincs itt. Valamivel megkönnyebbülten leroskadok a helyemre. Sera rám vigyorog. A lényeget tudja, muszáj volt valakivel megbeszélnem a történteket. Bemutatok neki, habár annyira nem is neki szól.

– Kedvességed lenyűgöző, Alissa kisasszony! – feleli megjátszott nyávogással.

– Mióta beszélsz úgy, mint egy arisztokrata?

– Mióta megbaszott egy arisztokrata.

Felnevetek. – Honnan tudod, hogy az volt?

– Azt mondta, angol nemesi családból származik. Én elhittem, miután nemesien teljesített.

Most már együtt röhögünk. Tovább viccelődünk ezzel a sztorival, de mikor meglátjuk, hogy Darcy érkezik elhalkulunk és inkább figyelünk. A szívem majd kiugrik, annyira várok egy jelre, ami mutatná, hogy a történtek nem csak egy részeges felindulás volt csupán.

Leül, Amy mellé, egy padba! Atya ég, most már öribarik is lettek? Elhessegetem a gondolatot és igyekszem diszkréten folytatni a tevékenységünket.

Beszélgetnek, nevetnek. Nem hallom miről, ezért levelet csúsztatok Serának, hogy ő hallja e. Mire visszaír, hogy ő igen, de csak a röpiről van szó. Nem tudom, hogy a buli süketített meg vagy mi a fene van velem.

Becsöngetnek. Eltelik az első óra és ő még csak félig sem fordul hátra. A következő három órában is ez történik. Az utolsó reményem a fizika óra, amikor át kell vándorolni az előadóba. Azonban egy pillantást sem kapok. Sera aggódva figyeli növekvő kétségbe esésem. Az óra után úgy viharzok ki a mosdóba, mint akit puskából lőttek ki.

Szerencsére kihalt a helység, mivel ez viszonylag kiesik az átlag diák forgalom elől. Nem zavartatom magam és hisztérikusan tör ki belőlem, miközben őrült módjára fel-alá járkálok.

– Mi az isten baja van? Nem is én kezdtem, akkor miért engem bűntett? Legalább felém nézne, érted? Már abból többet tudnék, mint így!

– Lehet suli után akar veled beszélni! – dobja fel Sera az ötletet, ami nem is olyan hülyeség, csak ...

– Attól még rám nézhetne! – vágom rá lehangoltan. Megállok a radiátornak háttal és annak a csövét kezdem markolni, mert már elszédültem.

– Ez így nem állapot. Beszélnem kell vele!

Sera az utamba áll. – Ácsi, ÁCSI! Nem biztos, hogy olyan jó ötlet.

– Baszki, nem már! Akkor mégis mit csináljak?

– Várjál.

– Várjak? Mire és meddig és miért? És...

– Nyugodj már le!

Sera felemelt hangjától megdermedek, a racionalitásom végre éledezik, és kezdek kicsit lehiggadni. Persze, kell pár perc, amíg újra normálisan tudok beszélni.

– Oké, várok. De akkor is élnek a kérdéseim.

– Nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy kel neki egy kis idő, amíg feldolgozza, mi történt.

Gúnyosan felnevetek. – Mert nekem nem kell?

– Alissa – Sera szeme villámokat szór.

– Jó, jó befejeztem.

– Inkább menj és szexelj Lyssával.

Elgyötört arckifejezésemet látva Sera nagyot sóhajt és közli, hogy menthetetlen vagyok. Reagálni már nem tudok, mert ránk nyitnak, és mit sem törődve a gyilkos tekintettemmel elmegy a csajszi a fülkébe. Nem szólunk semmit, csak hallgatjuk a pisilését, végül dühösen kivágtatok a folyosóra.

A nap további része is ugyanígy telik. A tanítás végén kisietünk a suli elé, ha Darcy akar valamit így tud szólni, vagy int, hogy kövessem. A szívem a torkomba ugrik, amikor meglátom közeledni, és meg is áll. Majd darabokra törik, mikor a fekete hajzuhatag és tulajdonosa úgy húz el előttem, mint a vadlibák.

Teljes. Totális. Megsemmisülés.

A barátnőm segítőkészen vonszolja el a félhullámat a házunk felé. Egész úton beletörődve hallgatja, ahogy az orrom alatt mantrázok, ami így hangzik:

– Nem hiszem el. Mintha nem is léteznék. Mintha sose csókolt volna meg. Elment, és észre se vett.

Amikor haza érünk a vállamról lecsúszik a táska, kilépek a deszkás cipőből és arccal a kanapéra zuhanok. Aztán meg sem moccanok. Hallom, hogy Sera valamit ügyködik a konyhába, de nem tud érdekelni. Érezze csak otthon magát, éppen elég időt töltött már itt.

Pont elkezd lefele húzni a sötétség, amikor valaki fájdalmasan hátra rántja a copfom. Ösztönös reakcióm miatt visszatérek a rémes valóságba.

– Na végre! – Sera mérgesen mered rám. Mellettem áll és kezében egy gőzölgő bögrét tart. – Gyerünk! Felülni és inni.

– Mint egy katona tiszt, bakker – motyogom, miközben teljesítem a parancsot.

– Tessék?

– Semmi – vágom rá, a lehető legártatlanabb arckifejezéssel.

– Azt ajánlom is. – Sera a fotelba ül le. Szigorú arcvonásai nem enyhülnek.

Kezdek megijedni, mit forgat a fejében. Szerencsére nem kell rákérdezzek, mert magától is belekezd.

– Tervet kell készíteni. Hogyan fogunk ezen a helyzeten változtatni.

Felvont szemöldökkel pislogok rá.

– Ki kell billenteni Darcyt ebből a „Rádsenézek" helyzetből.

– Mit kíván, hadnagy? Vessek cigánykereket?

– Az nem elég.

Olyan rezzenetlenül mondja, hogy el kell fojtsak egy kuncogást.

– Akkor... Esetleg álljak elé, és egyenesen szögezzem neki, hogy szóljál már hozzám?

– Pontosan ezt fogjuk tenni.

Megdöbbenésemben kilöttyentem a teám, ami megégeti a combom, felugrok és ettől már megint kiborul, ezúttal a kezemre. Átkozódva teszem a dohányzó asztalra a bögrét.

– Ezt most tudom, hogy nem mondtad komolyan. – Nem felel. – Ugye? – hitetlenkedve meredek Serára.

– Természetesen finomítunk ezen a lépésen.

– Köszi szépen – hangom merő gúny.

Arcára huncut vigyor ül ki és belekezd a „Nagy Terv" felvezetésébe.