Új nyitás ✅

8. Másnapos emlékek

~ Darcy ~

szeptember 4. szombat

Másnap Daniel házában ébredek, ami először nagyon megrémiszt, majd meglep. Fejfájással küzdve indulok a barátnőm keresésére a hatalmas házban. A látvány, vagyis inkább a romok, mindent elárulnak a tegnap estéről.

Jut eszembe! Vagy, mégse?! Alig rémlik valami a buliból. Te jó ég Darcy! Ennyire még sose rúgtál ki a hámból! A huncut felem jól kinevet. Végül meggondolom magam a korgó gyomrom miatt és a konyha felé settenkedek. Egy teremtett lelket sem látok, sőt olyan csend van, hogy kételkedem benne, van e még valaki itt rajtam kívül.

Végre megtalálom a konyhát, benne egy kopasz csávóval, aki egy megszikkadt pizza szeletet rágcsál, mellette kólának kinéző ital. Amikor meglát szabályosan kivirul.

– Szia Darcy!

Úristen! Miért tudja a nevem?! Csak azért köszönök vissza, mert belém nevelték.

– Szia! Maradt valami kaja?

– Talán találsz még pizzát valamelyik dobozba – mutat a konyhapulton dülöngélő kupacra. Ránézésre van vagy tíz doboz.

Nem túl bizakodóan elkezdek köztük kotorászni. Természetesen közbe beszélgetni kell, mert ez a fajankó képes hozzám szólni.

– Miután nyertél, nem is láttalak többet – pont úgy panaszkodik, mint egy kisgyerek.

– Elkerültük egymást.

– Kár, pedig azt hittem folytatjuk, amit elkezdtünk.

– Tényleg? – Mi a francot kezdhettünk el?! – Hát bocs.

– Semmi baj, lesz még nap, amikor bepótolhatjuk.

Ezen a ponton muszáj vagyok ránézni, mert hallom, ahogy vigyorog. Nem kellett volna, szexinek szánt mosollyal stíröl végig. Ajaj! Nem tudom mit akar folytatni, de az fix, hogy szó sem lehet róla! Jobbnak látom meglépni.

– Á, de kár, nincs semmi. Na mentem. Csá!

Villámgyorsan fordulok meg és rohanok ki, már csak a hátam mögül hallom a döbbent kiabálását.

– Várjál még! Máris elmész?

– Pontosan. – Ezt már az orrom alatt motyogom, a kijárat felé sprintelve.

Amerre sejtem a hazautat arra indulok el, közben előkotrom a telefont és megcsörgetem Kendrát. „Még csak" délelőtt kilenc van, de két kicsöngés után fel is veszi.

– Darcy! Minden oké?

Meglep az aggódó hangneme.

– Ő, igen. Te is jól vagy?

– Én igen. De te, miután kijöttél a klotyóból Alissával azt mondtad, hogy rosszul vagy és le kell feküdnöd.

Bumm! A bomba felrobban. A világ megáll egy fél pillanatra. Vagy többre, mert Kendra idegesen szólongat és én kitudja mikor, végre válaszolok neki.

– Jaj, nyugi annyira nem gáz. Csak fáj a fejem, de ha haza érek veszek be gyógyszert.

– Rendben. Haza vigyelek?

– Még itt vagy Danielnél?

– Igen, nekem nagyon jól alakult az estém. – Ahogy kimondja már tudom is, hogy szexelt. Lehet nekem is azt kellett volna, de én ehelyett... MIT IS CSINÁLTAM ALISSÁVAL? – Hahó! Elvigyelek akkor?

– Mi? Ja, igen, kérlek.

– Jó pár perc és indulhatunk. Merre vagy?

– Okés, a ház előtt leszek.

Megfordulok és minden erőmmel azon vagyok, hogy leküzdjem a pánikot, kontrolláljam a gondolataim, amik teljesen megvadultak.

Amikor visszaérek Kendra már forgolódva engem keres. Kinevet, amiért egyedül indultam el. Próbálok vele nevetni, de érzem, hogy nagyon erőltetett. Az állapotomat a fejfájásra és a hányingerre kenem. Bár utóbbi még elviselhető. Egész haza út alatt azt hallgatom, milyen jót hancúrozott és milyen pusztulat helyes a srác. Bezzeg, amikor rákérdezek, hogy lesz-e tovább, csak legyint, hogy ez úgyis egyéjszakás kaland marad. Még a nevére sem emlékszik. Nem akartam visszavágni azzal, hogy nekem a fél éjszaka kiesett, de mindegy.

Otthon gyorsan lezavarom a köszönést, és elbújok a szobámba. Aztán megérzem a saját szagom, és attól már tényleg rosszul vagyok úgy, hogy villámgyorsan lezuhanyzom és utána dobom magam le az ágyamra.

Ameddig száradok agyamat kérlelem, hogy adja vissza az emlékeim, mert tudnom kell, mi történt köztem és Alissa közt a mosdóban! Ész érvek mentén próbálok ötletelni, hátha valami beugrik.

Valószínűleg a piától pisilnem kellett és ezért mentem a klotyóba, de hogyan került oda ő is?! Na az már tényleg érthetetlen. Oké, feltételezzük, hogy ott volt már. Ez esetben lehet, hogy letámadtam?! Lehet, hogy számonkértem és olyan szemét és szívtelen választ kaptam, amitől tényleg rosszul lettem?! Az a baj, hogy nagyon is elképzelhetőnek tartom.

Felöltözök és kimegyek, hogy értelmes reggelit készítsek. Szerencsére egyedül vagyok, így nem látja senki a remegő kezem. A bögre mellé öntöm a kávét, a tojást ripityára töröm a serpenyő szélén, így a másik fele a tűzhelyen sül. Ha ez nem lenne elég, paradicsom szeletelés közben megvágom a mutató ujjam.

Elfojtva szitkozódom, amit viszont a húgom észre vesz és inkább besegít, mielőtt még valamit meg vagy le vágok magamon. Roppant hálás vagyok neki, főleg azért is, mert miután kész a kaja nem kérdez semmit, csak hagy enni.