Bo(y)ss bitch /Yoonmin ff/

♕8. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ♕

'𝘾𝙧𝙮𝙞𝙣𝙜 𝙙𝙤𝙚𝙨𝙣'𝙩 𝙞𝙣𝙙𝙞𝙘𝙖𝙩𝙚 𝙩𝙝𝙖𝙩 𝙮𝙤𝙪 𝙖𝙧𝙚 𝙬𝙚𝙖𝙠. 𝙎𝙞𝙣𝙘𝙚 𝙗𝙞𝙧𝙩𝙝, 𝙞𝙩 𝙝𝙖𝙨 𝙖𝙡𝙬𝙖𝙮𝙨 𝙗𝙚𝙚𝙣 𝙖 𝙨𝙞𝙜𝙣 𝙩𝙝𝙖𝙩 𝙮𝙤𝙪 𝙖𝙧𝙚 𝙖𝙡𝙞𝙫𝙚.' - 𝘾𝙝𝙖𝙧𝙡𝙤𝙩𝙩𝙚 𝘽𝙧𝙤𝙣𝙩𝙚

————————————————————

     Az autó fényszórói keresztülvágták a sötétséget, úgy száguldva végig az utakon. A jármű úgy haladt, hogy a sofőr fel sem fogta, merre tart. Csupán nézett ki a szélvédőn, és ment, amerre vitte a megszokás. Fejében teljesen más gondolatok jártak, mint általában. Most minden egyes dolog, ami felötlött az agyában, a mellette szunnyadó fiú felé irányult. Néha-néha rá is pillantott, figyelve, minden rendben van-e az említettel, és minden alkalommal nyugalom járta át lelkét, mikor meglátta az álomba merült arcot.

     Yoongi felcsapta az irányjelzőt és jobbra fordult, majd egy benzinkúthoz kanyarodott. Közel két órája úton voltak már, ami sem az autónak, sem Yoonginak nem tetszett. Gondolta, nem árt egy kis pihenőt tartani, tankolni, illetve talán enni-inni valamit. Kiszállt az autóból tehát és átsétált a másik oldalra, ahol kinyitotta az ajtót. Meg akarta kérdezni a másikat, vegyen-e neki valamit, azonban fogalma sem volt, hogyan ébreszthetné fel őt. Csak állt és nézett a fiúra, majd becsukta az ajtót és inkább az autó tankolásával kezdett foglalatoskodni.

     Mégis hogyan szólíthatnám meg őt? – gondolkozott közben. – Fogalmam sincs a nevéről. Meg most ébresszem fel? Olyan nyugodtan alszik, nem akarom felzavarni. Lehet, hogy ismét csak sírna. De mi van, ha éhes vagy esetleg szomjas? És ha mosdóba kell mennie? Nem indulhatok tovább úgy, hogy fogalmam sincs, szüksége van-e valamire. Hiszen még több mint egy óra az út. – Ilyen és efféle gondolatokkal fejezte be a tankolást, majd lépett ismét a fiú mellé. Végül egyszerűen csak feltépte az ajtót.
     -Hé! – szólította a másikat. Persze ezt a stílust maga is megbánta. Nem akart durva lenni a fiúval. – Vagyis... izé... figyelj! – próbálkozott, miközben megfogta a fiú vállát és közelebb hajolt hozzá. – Itt vagyunk egy benzinkúton, szükséged van valamire? – kérdezte, immár kissé óvatosabban, mire a fiú apró csíkra nyitotta addig csukott szemeit és megdörzsölte azokat. Néhány másodpercig még gondolkozott, végül csak kicsatolta az övét és lassan kiszállt az autóból. Nem beszélt, nem szólt egy szót sem, csupán elindult Yoongi mellett, mígnem beléptek a kis üzletbe, ami a benzinkúthoz tartozott.

     -Mit szeretnél? – nézett rá Yoongi. A fiú mérlegelt egy keveset, végül rávette magát a megszólalásra.
-Nem tudom. Csak nem akartam egyedül maradni a kocsiban – mondta őszintén, miközben lesütötte a tekintetét.
     Nyilván elkeserítő volt, hogy egy felnőtt férfi nem akar egyedül maradni a kocsiban egy benzinkúton. Ebből azonnal tudható volt, hogy a lelki állapota nincs a legjobb helyzetben. Mégis, Yoongi óvatosan megmosolyogta ezt, aranyosnak tartva Jimin félelmét, és kissé megsimogatta a fiú selymesen puha arcát, majd elnyúlva mellette, levett a polcról egy-egy ásványvizet, illetve kicsivel arrébb sétálva, kivett a hűtőből két lecsomagolt szendvicset. A pulthoz lépve kifizette azokat és a tankolást is, majd visszalépve társához, annak kezébe adott egyet-egyet a vásárolt dolgokból.
     -Nem kellett volna – mondta csendesen a rózsaszín hajú, azonban Yoongi csak rámosolygott, majd elindult kifelé az üzletből, a másikkal a nyomában.

     Visszaültek az autóba és kissé félreálltak. Yoongi azonnal ki is bontotta a szendvicset és enni kezdett, Jimin viszont csak nézte az ételt. Nem igazán szeretett volna enni. Diétázott és egyébként is furcsán érezte magát, amiért vettek neki valamit, mégis hálás volt Yoonginak. Úgy érezte, kötelessége lenne megenni azt a szendvicset.