Bo(y)ss bitch /Yoonmin ff/

♕ 14. Fᴇᴊᴇᴢᴇᴛ♕

'Family is supposed to be our safe place. Very often, it's the place where we find the deepest heartache.' - Iyanla Vanzant

————————————————————

⚠️TW: szexuális erőszak⚠️

     Jimin aznap éjjel tényleg nem ment el dolgozni. Jeongguk, amikor Jimin felébredt, megkérdezte tőle, biztosan marad-e nála éjszakára, Jimin azonban igennel felelt és gyorsan üzent is aznapi 'kliensének', hogy nem tud menni hozzá. Volt is indoka rá, hiszen ki akarna kórházból hazaengedése után szinte rögtön szexuális életet élni valakivel. Tudta azonban, hogy másnap délután kötelessége elmenni az idős férfihez, akinél néhány nappal azelőtt is járt már. Az öregember ugyanis nem kicsit származott befolyásos családból, no meg a társadalmi pozíciója sem volt túl alábecsült. Nem tudta Jimin, pontosan ki is ez a férfi, hogy ennyi emberrel van kapcsolata kiépítve és ilyen messzire ér a keze, azt pedig aztán pláne, hogy lehetett egy 70+-os öregembernek ennyi pénze, illetve eneriája, hogy heti többszöri rendszerességgel fizessen egy kurvát saját magának, de annyi bizonyos volt, hogy nem lehetett őt csak úgy elkerülni. Ha már valaki dolgozni kezdett nála, durván kötötte őt egyfajta kötelesség, hogy a munkáját félbe ne hagyja. Sosem lehetett tudni, mit vív ki magának az, aki egyszerre megszakítja nála a 'munkafolyamatot'.

     Jimin tehát a péntek éjjelt Jeongguknál töltötte. Mondanám, hogy egy nyugalomban eltöltött, kellemes éjszaka volt az, azonban Jimin nem igazán tudta álomra hunyni szemét aznap. Gondolatai egyszerre olyan mértékben kezdtek kattogni fejében, hogy képtelen volt azokon kívül bármi másra is koncentrálni, akkor is, ha az a bármi más csupán csak az alvás lett volna. Gondolt ő sok mindenre: Először is arra, mennyire nincs kedve elmenni az öregemberhez. Nem érezte a legjobban magát sem lelkileg, sem pedig testileg az elmúlt napokat követően, emellett valami oknál fogva undorodott is a gondolattól, hogy az öregember hozzáérjen másnap. Persze mások erre azt mondanák, „oh, persze, hogy undorodott, azt sem értem, eddig hogyan tudta őt elviselni". Jimin számára azonban furcsa volt ez a fajta undorodó reakció saját magától bárki felé is. Hiszen nem fordult elő egészen addig egyszer sem, hogy ne tudta volna leküzdeni undorát munkája érdekében. Akkor mégis miből eredhet ez az érzés?

     Ekkor kalandoztak el tehát gondolatai Min Yoongi felé.

     Hirtelen beugrott neki egy gondolat, miszerint mi van akkor, ha megmentője okozta benne ezt a fajta ellenérzést a munkájával kapcsolatban. Valamiért ugyanis ez a rövidke találkozás is olyan furcsa érzéseket ébresztett Jiminben, hogy nem tudott semmi másra koncentrálni Min Yoongin és az életének valószínű rossz irányán kívül. Mintha egyszerre csak megvilágosodott volna, hogy évek óta rossz felé halad.

     Talán Yoongi tényleg egy angyal volt, aki megpróbált ráébreszteni erre? Botorság! - gondolta Jimin, miközben egyik oldaláról sokadjára is a másikra vetette magát aznap éjjel.

     Valójában nem akarta bevallani magának azt, amivel ő maga is tisztában volt: mégpedig hogy életmódja közel sem egészséges, és csak lassan szétszedi vele saját magát. Lelke mélyén igenis gyűlölt úgy élni, ahogy, de ezt soha nem merte még csak a fejébe venni sem. Tudta ugyanis, hogy ha kicsit is elbizonytalanodik, képtelen lesz ott folytatni a dolgait, ahol most áll. Ha pedig mindez szétesik, ő teljesen elveszik a társadalom tengerében. Hiszen elég egyetlen apró baki, és valakiből máris jelentéktelen senkivé válik az ember. A valakit pedig hiába építette fel, visszaépíteni soha többé nem lesz képes. Olyan ez, mint egy homokvár. Ha egyszer elmosta azt a tenger, újraépíthetjük, de soha nem fog már régi pompájában tündökölni a parton.