4. Beosztás és vacsora

256 9 0
                                    

Mikor odaértünk a Roxforthoz Dracoval együtt szálltam le a vonatról. Fel akartunk ülni egy hintóra ami elvisz minket a kastélyba. De valamit észrevettem. A hintót két csontsovány lószerű lény vezette. Nyálkás szárnyaik és hófehér szemeik voltak.
-Ez meg milyen lény?
-Hol?
-Hát ami a hintót vezeti.
-De hát magától megy!
-De...
-Én is látom őket.- egy szőke, hófehér bőrű lány lépett oda hozzánk.- Luna Lovegood vagyok.
-Én Rose Potter.
-Draco Malfoy.
-Ti is ebbe ültök?
-Hát mi...- kezdte, de én nem akartam megsérteni Lunát és tudtam, mit akart mondani Draco.
-Igen! Te is?
-Persze, miért is ne!- azzal mindhárman beültünk.
Csend. A kocsi elindult.

🏰🏰🏰

Egészvégig kínos csend volt, de szerencsére nem tartott sokáig az út. Mikor felértünk a kastélyhoz megkönnyebülten szálltunk ki a kocsiból.
-Szia Luna!- köszöntem el.
-Sziasztok!- azzal Luna el is ment.
-Najó, akkor menjünk! Körbevezesselek majd?
-Örülnék neki. De most nekem mennem kell.
-Hova?
-Mivel én most kerültem be ezért be fognak osztani engem egy házba. Ezért az elsősökkel kell bemennem.
-Jó. Akkor majd bent találkozunk! Remélem Mardekáros leszel!- bementünk a nagy kapun ami az előcsarnokba vezetett.
-Én is! Szia!- azzal Draco bement a Nagy Terembe, én meg vártam a kicsikre. Akik hamarosan meg is jöttek. Kis mázlista 11 évesek. Mögöttük meg ott caplatott Hagrid. Harry sokat mesélt róla.
-Szia Hagrid!
-Szia Rose!- úgy látszik Hagrid is hallott rólam.- Gyere, mindjárt kezdődik!- azzal én is haladtam tovább a tömeggel. Bementünk a Nagy Terembe. Láttam az egyik asztalnál Harryt, Ront, Hermiontét és Ron hugát Ginnyit. Egy másik asztalnál megpillantottam Lunát. Egy harmadiknál pedig Dracot, aki két gorilla szerű fiúval dumált. Egészen elképesztő volt ez a terem. Négy asztal volt az ajtóval szemben. A négy asztalnak, pedig merőlegesen egy emelvényen állt egy ötödik. Amikor felnéztem azt hittem csillárokat fogok látni vagy ilyesmi, de nem... a kinti égboltot láttam. A csillagos eget. Nem azért mert nem volt plafon, hanem azért mert az volt a plafon. Odamentünk az emelvényhez. Ott egy három lábú fa szék állt, amin egy kopottas süveg volt.
-Akinek felolvasom a nevét, az idejön, én a fejére rakom a Teszlek süveget ami beosztja önöket egy iskolai házba. Parker, Dylan- olvasta a nevet McGalagony professzor.
-Mardekár!- kiáltotta kisvártatva a süveg. Igen a süveg kiáltotta.
-Sanders, Lisa
-Hugrabug!
-Sparks, Colin
-Griffendél!
-Richardson, Oliver
-Mardekár!
-Potter, Rose - odamentem a három lábú faszékhez amin ott díszelgett a kopottas süveg. Harrytől is hallottam már, hogy Teszlek Süvegnek hívják. Leültem a széknek nem nevezhető ülő alkalmatosságra, McGalagony pedig a fejemre rakta süveget. Ekkor azonban egy vékonyka hang csendült a fülemben.
-Á, a másik Potter! Kicsit késett! Nem gondolja?
-Tudom, tudom! De nem azért raktak a fejemre, hogy sértegess!
-Ez igaz! Szóval, kezdjük is! Sok az eszed, és bátor is vagy. A barátaidért bármit megtennél. És...úúú...egy Mardekáros fiú. Oda akarsz menni, igaz?
-Hát nem tudom. Igaz, hogy Draco Mardekáros, de Harry, Hermione és Ron Griffendélesek. Talán jobb lenne, ha a Hugrabugba vagy a Hollóhátba mennék?
-Talán. Most neked kell döntened!
-Nem azért ülök itt, hogy ne nekem kelljen dönteni?
-Ezt meg ki mondta? A beosztásba nyilván az is beleszólhat akit beosztanak!
-Oké, oké, oké! De ezzel nem jutottunk előrébb!
-Tudod, hogy a bátyád majdnem Mardekáros lett?
-Szent Merlin gatyája! Komolyan?!
-Igen, teljesen komolyan. Te szeretnél odamenni?
-Nem tudom... Kérlek dönts te!
-Jó. Akkor legyen a: Griffendél!- az utolsó szót már biztos mindenki hallotta, mert annál az asztalnál ahol Harryék ültek óriási tapsvihar tört ki. Nem tudtam, hogy mosolyogjak vagy legyek szomorú. Így pókerarcal mentem le az emelvényről, és ültem le a Griffendéles asztalhoz. Nem bírtam Dracóra nézni. Féltem, hogy azt gondolja, hogy én akartam így. Leültem szembe Harryval, Hermione mellé.
-Azt hittem már, hogy a Mardekárba kerülsz!- mondta nagy megkönnyebbüléssel Harry.
-Dúrva lenne, ha egy Potter Mardekáros lenne!- folytatta Ron.
-Aha, igen.- igazából nem is nagyon figyeltem, hogy mit mond Dumbledore. Valamit beszélt két új tanárról meg dementorokról, meg egy Azkabani szökevényről. Én végig azon gondolkoztam, hogy Harry meg Draco miért utálják egymást. Az élet nagy problémái! Amikor Dumbledore végzett a beszédével, tapsolt egyet, mire csomó étel jelent meg az asztalon. Volt ott csirkecomb, pirított hagyma, főtt krumpli, sült krumpli, libamáj, tartár mártás, paradicsom leves, sajt leves, hagymás kenyér, és még sok más is. Mikor befejeztük, Dumbledore tapsolt egyet mire minden eltűnt. Tapsolt mégegyset, és most következett a desszert: vanília puding, csoki puding, csoki torta, tiramisu és még mindenféle más fagyi is.

👩🏻‍🦰❤️🧑🏼

Amikor végeztünk a vacsaorával és elindultunk felfelé, a klubhelységbe, valaki hátulról megkocogtatta a vállam.
-Igen?- fordultam meg. Dracóval találtam szemben magam.- Ó, szia!
-Szia! Én csak azt...
-Rose!- kiáltott Harry.- Gyere!
-Mindjárt megyek!- kiáltottam vissza.- Na mi az?
-Szóval, hogy... mit kértél a süvegtől?
-Én... azt, hogy döntsön ő. Azt akarta, hogy én döntsek... de nem tudtam. Sajnálom. - sütöttek le a szemem.
-Oké.- mondta nem túl meggyőzően.- Akkor majd 'holnap!
-'Holnap!- azzal Harry után mentem.

2. Rose Potter és az azkabani fogolyWhere stories live. Discover now