1. A találkozás

409 11 0
                                    

Agusztus 20. volt. Már nagyon vártam a Roxforti levelem. Rose Potter vagyok és 13 éves. Csak abban az évben tudtam menni Roxfortba. Addig az Ilvermornyba jártam. Persze az Ilvermornyban is nagyon jó volt, de azért örülök, hogy mostmár a testvéremmel lehetek. Párszor leveleztünk, de még csak egyszer láttuk egymást. Az Ilvermornyban volt kettő nagyon jó barátom: Jason Kyler és Melissa Parker. Tudtam, hogy Melissának van egy Emily Parker nevű unokatestvére, de Harry nem hiszem, hogy ismerte, mert soha sem írt róla. Egyébként én a Regent street 7 szám alatt élek nevelőapámmal, Remussal. Harry pedig a Privet Drive 4-ben lakik a nagybátyjánkkal, a nagynéninkel és az unokatestvérünkel. Vernon bácsi, Petunia néni és Dudly. Harry leírása szerint elég kibírhatatlanok. De most végre újra találkozunk, és talán hozzánk költözhet. Remélem, így lesz. Még annyi tudnivaló van rólam, hogy mióta csak az eszemet tudom van egy villám alakú seb a jobb alkaromon. Tizenkét éve az évszázad legnagyobb feketemágusa meg akart engem és Harryt ölni, de az átok visszapattant, és amíg mi csak egy-egy sebhelyet szereztünk, Voldemort elvesztette a hatalmát. Szóval éppen az ajtó előtt álltam és vártam a levelem. Mikor a sárgás levél - amire oda volt írva kék tintával a nevem - becsúszott az ajtó alatt, olyan boldog voltam, hogy azt nem lehet szavakba önteni.
-Remus! Megjött! - kiabáltam be a konyhába.
-Komolyan?- Kiszaladt az előszobába, és mikor meglátta a levelet lelassított. Csodálatos volt azt olvasni. Mióta az eszemet tudom, erre vártam. Az Ilvermorny is csodálatos volt, de tudtam, hogy a Roxfort mégjobb lesz. Az a 11 nap ami volt még a nyári szünetből, olyan gyorsan elszaladt a vásárlással, az álmodozással, és a levelezéssel, hogy nem is éreztem, hogy az annyi volt. Remussal elmentünk a king's cross pályaudvarra. Egyszer csak megláttam valakit. Egy fekete kócos hajú, szemüveges, sebhelyes, velem egy korú fiút. Rögtön tudtam ki az. A bátyám. Egy magas, vörös hajú, szeplős fiú és egy kócos hajú, lapát fogú lánnyal beszélgetett. Biztos ők, Ron és Hermione. Harry sokat írt róluk. Nagyon jó fejek. Remust és a bőröndöt otthagyva, oda szaladtam hozzájuk.
-Harry!
-Rose!- azzal szorosan megöleltük egymást.
-Sziasztok!
-Szia!- köszönt Hermione. Vele már leveleztem párszor.
-Hello! Te vagy Harry testvére, Rose? - kérdezte Ron.
-Igen!
-Sziasztok!- lépett oda hozzánk a nevelőapám.- Remus Lupin. Én fogom tanítani a sötét varázslatok kivédése tantárgyat!
-Mr.Lupin! Hallottam magáról!- szólt Harry. Nyilván!
-Ó, tényleg?- kicsit zavarba jött.- Na, szerezettek egy jó fülkét én is mindjárt megyek!
Azzal elindultunk a vonat felé. Hermione sokat beszélt. De legalább okosakat! A vonaton elfoglaltunk egy fülkét. Hermione hozta a macskáját Csámpást, Ron a patkányát Makeszt, Harry a hóbagját Hedviget, én pedig a madárpókomat, Riót. Rió még sosem ártott senkinek. Mikor ki akartam próbálni egy varázsigét amit Hermione tanított (capitulatus) a pálcám kipattant a kezemből és kirepült az ajtón. Én utána mentem.

2. Rose Potter és az azkabani fogolyOnde histórias criam vida. Descubra agora