Már egy hete volt annak a csóknak, de azóta Draco és Rose sokat beszélgettek, de ezt a témát mindig kerülték. Hermione sem kérdezett a randiról mert látta, hogy a lány nem nagyon akar erről beszélni. Egyik nap jóslástanon ültek és Trawleney valamit a teáscsészékről és az abban való jóslásról beszélt mikor Harry így szólt:
-Randin voltál Malfoyal, igaz?- Rose erre hirtelen nem tudott mit mondani.
-Igaz.
-És? Mi történt?- kiváncsiskodott.
-Semmi. Mi lett volna?- vont vállat Rose.
-Gondoltam, talán...- ekkor Harry nem tudta befejezni a mondatot, mert Trawleney professzor lépett oda hozzájuk.
-Na mit lát, Mr.Potter?
-Hol? Mi?
-Hát a csészében! A teafű! Nem figyelt?!
-Nem, tanárnő. Elmondaná mégegyszer?- kérdezte teljes nyugalommal. A nőt felháborította Harry szemtelensége és nyugalma.
-Cseréljen Mr.Weasleyvel csészét, ön meg Mss.Grangerrel,- mutatott Rose-ra.- és olvassák ki, hogy mit látnak ott!
-Én teafüvet.
-Nagyon vicces, Mr.Weasley! A könyvben vannak a szimbólumok jelentései.- Ron belenézett Harry csészéjébe, majd a könyvbe. Egy napot látott, meg egy görbe keresztet látott. Ez a könyv szerint azt jelentette, hogy Harry boldog lesz miközben szenved.
-Boldog leszel miközben szenvedsz.- mondta ki Ron a végeredményt. Trawleney belenézett a csészébe majd egy nagy sikkantás kíséretében visszaejtette azt az asztalra.
-Mi az?- kérdezte ijedten a vörös lány.
-Ez... ez a Zordó.
-Mi?
-Zorró?
-Az meg mi?- hallották a suttogásokat.
-A Zordó az egy nagy fekete szellem kutya.- magyarázta Dean.- A jelentése halál.
🤔😵🐺
Harryt és Rose-t - bár nem nagyon hittek a jóslástanban- eléggé megijesztette ez a jóslat. Bár nagyon remélték, hogy Trawleney tévedett és szinte biztosak is volt benne, de nem hagyta őket nyugodni ez a jóslat.
ESTÁS LEYENDO
2. Rose Potter és az azkabani fogoly
FanficRégi iromány! Előző rész: 1. Rose Potter és az Ilvermorny diákjai [BEFEJEZETT] Én Rose Lily Potter vagyok, a híres Harry Potter ikerhúga. Így kicsit nehéz elkezdeni a Roxfortot. Harry szerencsére tudja, ki vagyok. Persze nem együtt nőttünk fel, de o...
