2. Rose Potter és az azkabani fogoly

17. Kivégzés

Harry mióta látta a Tekergők Térképén Peter Petigrew-t állandóan a pergament leste, de többet nem látta a különös alakot. Az is idegesítette, hogy Ron állandóan az eltűnt patkányárol beszélt és Csámpást hibáztatta. Meg az is, hogy Rose mégmindig sokat lógott Malfoyal.

Eljött Csikócsör kivégzésének napja. Harry, Ron, Hermione és Rose lementek Hagridhoz.

Útközben meglátták Malfoyt Crakkal és Monstróval. Draco valamit dicsekedett a "gorilla" haverjainak.
-Apám azt mondta, megkaphatom majd a fejét. - hallották a szőkét. - Majd kirakom a Griffendél klubhelységébe Potteréknek.

Rose teljesen ledöbbent ezekre a szavakra. Az Arany Trió nem tétlenkedett sokáig: odarohantak Malfoyhoz és Hermione rászegezte a pálcáját miközben ezeket a szavakat mondta: - Mocsok, szadista patkány vagy Malfoy!

-Ne, Hermione! - kiáltott rá Ron. Eközben Rose is odaszaladt hozzájuk. - Ő nem ér ennyit.

Hermione már készült eltenni a pálcáját, de Malfoy röhögni kezdett a lány meghátrálásán, erre az jól pofonvágta őt, úgy, hogy többet nem nevetett.

-Miafene! - kapott az orrára Malfoy. - Ezt nem mondhatjátok el senkinek! Ezt még megbánod, te kis sárvérű! - Rose úgy érezte mintha kést döftek volna a mellkasába. Hirtelen hihetetlenül mérges lett Dracóra.

-Malfoy! - szaladt a fiú után. - Mit mondtál?! - a Malfoy fiú szemében félelem csillant. Ez most tetszett Rose-nak.

-Azt... hogy... nem mondhatják el senkinek Crak és Monstro.

-Nem. Azután.

-Azt, hogy...

-Hogy sárvérű! Ezt mondtad Hermionéra. Normális vagy?! Hogy... hogy... - Rose szemébe könnycseppek vegyültek, amiket a fiú is észrevett.

-Gyere, Rose! - fogta meg a kezét Harry. - Menjünk! Hagrid már biztosan vár minket.

-Jó. De előbb még el kell intéznem valamit. - fordult Draco felé. Azzal a lendülettel pofánvágta a fiút.

Talán nem olyan erősen mint Hermione, de Dracónak ez ezerszer jobban fájt.

<><><><><>

-Jól vagy, Hagrid? - kérdezte Harry, mikor már a vadőrlakban voltak.

-Igen... vagyis...

-Hagrid... - szólt kedvesen Hermione. - Semmi baj. Természetes, hogy félsz. Csikócsőr nem ezt érdemelné.

-Igen! - hejeselt Ron. - Malfoy hibája! Csak miatta van ez!

Rose csak hallgatott, és úgy döntött megcsodálja a mocsktól díszes cipőjét.

-Nézzétek, hogy élvezi a szelet, az eső szagát. - mutatott ki az ablakon Hagrid Csikócsőrre. - Jut is eszembe! Ron! Ez véletlenül nem a tiéd? - vett elő egy dobozból egy patkányt Hagrid.

-Makesz! - kapta ki a rágcsálót Hagrid kezéből. - Hát te meg hol voltál?

-Tartozol valakinek egy bocsánatkéréssel. - szólt ingerülten Hermione.

-Ja igen. Majd ha látom Csámpást kiengesztelem.

-Nem úgy... - ekkor Hermione nem tudta befejezni a mondatot, mert egy kő repült be az ablakon, ami egyenesen széttört egy cserepet.

-Ez meg mi volt? - kapta föl a fejét Harry és a kavicsot kezdték vizsgálgatni. Majd egy hasonló méretű kavics Harry tarkójába csapódott. Kinéztek az ablakon, hátha meglátják, ki dobta a köveket. Azt nem látták, de mást igen: Dumbledore, Caramel és a fejező a kis kunyhó felé tartott.

-Mennetek kell! Gyorsan! - sürgette őket Hagrid.

-Hagrid. - fordult vissza Rose. - Nem lesz semmi baj. - azzal a négy jóbarát kilopódzott a tökágyásba és onnan figyelték az eseményeket.

Ekkor valami megzördült a hátuk mögött. Azonnal hátrakapták a fejüket, de már nem láttak semmit.

-Olyan volt mintha... - motyogta Hermione. - minthogyha...

-Menjünk! - tanácsolta Ron. Felmentek egy közeli dombra amiről egész jó lelátás nyílt a vadőrlakra. Csikócsőrt pont nem látták onnan, de igazából ennek még örültek is.

Kijött a hóhér a kunyhóból, felemelte a fejszéjét és lecsapott. A varjak ijedten rebbentek fel a tökökről.

Hermione sírva fakadt és Ron mellkasába temette arcát. Rose átölelte Harryt.

-Áu! - ugrott el hirtelen Ron. - Miafene?! Ez megharapott! - és valóban: a fiú mutatóujja vérzett, Makesz pedig a földön szaladt. - Jössz vissza! - rohant a patkány után.

-Ron! - kiáltottak egyszerre mindahárman, de a fiú mitsem törődve velük rohant Makesz után. Egyenesen a fúriafűzhöz. Ott végre elkapta a szökevényt, de a fűbe esett. Mikor felnézett a Weasley fiú félelem ült ki az arcára.

-Rose! Harry! Hermione! - kiáltott. - A Zordó! Itt van!

A három jóbarát hátrakapta a fejét és amit láttak, az nem kicsit meglepte őket. Ott állt mögöttük egy óriási fekete kutya.

Harry ugyanőt látta nyár végén. Rose pedig vele találkozott a tóparton. Sirius Black.

A kutya futásnak eredt, de nem Harryt vette célba (ahogy azt Trawleney jósolta), hanem Ron lábát ragadta meg, húzni kezdte a fúria felé és a fiú nagy kiáltások közepette eltűnt a fa tövében lévő oduban.