2. Rose Potter és az azkabani fogoly

7. A botrány

Azon a héten sokat jártam Dracóhoz a gyengélkedőre. Úgy éreztem kicsit túl játsza.
-Mivan, ha leszakad a karom?!
-Nem fog! Nyugodjál, már meg! Csak eltört.- rivalatam rá idegesen.
-Ahh! Na, persze!
-Madam Pomfrey azt mondta, hogy nem súlyos.
-Amit ő mond az "szent"?!
-Te nem vagy normális!- nevettem el magam.
-De van egy kis baj.- szólalt meg komolyan.- Mármint nekem nem baj. De neked az...
-Mondd már!
-Apám megtudta, hogy eltört a karom, és azt is, hogy, hogyan.
-Ezzel mi a baj?
-Ő ráuszítja az egész minisztériumot Hagridra.
-Hogy mi?! Ha te ezt tudod, akkor miért mondtad el neki?!
-Nem én mondtam el! A sulinak kötelessége tályékoztatni ilyenekről a szülőket.
-Értem. Akkor most mi lesz? Jaj, ne!
-Mi az?
-Ha Harry ezt megtudja még jobban utálni fog téged.- jött a felismerés. Álmatlan éjszakáim voltak, mert Harryvel jó kapcsolatot akartam, ha már a testvérem, de én tényleg kedveltem ezt a Malfoy gyereket.
-Azzal mi a baj?- kérdezte őszintén.
-Néha meglepődök, hogy milyen hülye tudsz lenni. Direkt csinálod? Harry a testvérem te meg a legjobb barátom.- a számhoz kaptam. Ezt így még nem mondtam ki. (Hogy Draco Malfoy a legjobb barátom.) Draco is kicsit döbbenten nézett rám, de közben elégedettnek és büszkének tűnt.
-Most meg mi van?
-Te belém zúgtál!
-Mi?! Fúj, dehogy!- azzal barátilag megpofoztam.
-Persze, persze.
-Reménykedj, csak!- nevettem. Draco is nevetett.

Írói szemszög

Dracónak tényleg tetszett a lány, de ezt neki soha nem vallotta volna be. Még magának se nagyon merte. Ő, meg egy Potter... A szülei kitagadnák őt családból. Legalábbis az apja. Rose olyan más volt mint a hülye, beképzelt Harry Potter. Rose kedves volt. Dracot már a "vérszármazása" sem érdekelte. Hiszen ugye Rose félvér volt. Legszívesebben megcsókolta volna a lányt, de még nem merte. Rose-nak ő biztos nem tetszik. Hiszen ő Kibaszott Malfoy. Szóval ott nevettek a gyengélkedőn.
-Nekem mennem kell.- mondta kissé szomorúan Rose. Draco meghallotta azt a kis szomorúságot a hangjában.
-Miért? Szombat van.
-Megígértem Harrynek, hogy elmegyek velük meglátogatni Hagridot. Biztos neki is jól esne ha elmennék. Mármint Hagridnak.
-Jó.- sóhajtott szomorúan a fiú.- Szia!
-Szia!- azzal a lány kisétált a gyengélkedőből. A fiú meg egyedül maradt.

😥😥😥

Rose megkereste Harryt, Ront és Hermionét, majd négyen indultak el a vadőrlak felé.
-Ebből botrány lesz.- szólalt meg Rose.
-Ezt, hogy érted?- rémüldözött Hermione.
-Draco apja megtudta, hogy mi történt.
-Jaj, ne!- érdekes módon ők rögtön rájöttek, hogy ez mit jelent.- Szegény Hagrid!- sajnálkozott Harry.
-Remélem nem rúgják ki!- szólt közbe Ron is.- Egyébként van egy rossz hírem nektek.- nézett a Potterekre.- Sirius Blacket látták Roxmortsban.
-Micsoda?!- sopánkodott Harry.
-Az meg ki? És miért baj, hogy itt van?
-Nem tudod, hogy ki?!- kérdezte döbbenten Harry.- Ja tudom, miért nem tudod! Mert amikor erről beszéltünk, te éppen Aranyvérű Malfoyal "kitudjamit" csináltál. Black Voldemort csatlósa, aki megszökött Azkabanból és meg akar minket ölni.
-Mivan?! És itt volt Roxmortsban?!
-Az is lehet, hogy még ott van.- ijesztgette őket Ron. Közben odaértek Hagrid kunyhójához. Ron bekopogott. Hamarosan ki is nyílt az ajtó és meglátták az óriást. Kissé ki volt sírva a szeme.
-Jól vagy, Hagrid?- kérdezte bizonytalanúl Hermione.
-Igen, igen, persze.- adta a nem túl meggyőző választ.- Gyertek csak be!
Leültek a fa asztalhoz és az óriás hozott teát.
-Valahogy a minisztériumban tudomást szereztek a történtekről. Biztos, Malfoy elmondta az apjának, Lucius Malfoynak ő meg balhét akar csinálni. Lehet, hogy kirúgnak, de még az is lehet, hogy kivégzik Csikócsőrt.- az utolsó mondattól Hagrid sírva fakadt. Hermione az óriás vállára tette a kezét. (Csak azért érte el mert ültek.)
-Nagyon sajnálom, Hagrid! Nem Draco mondta el az apjának.- mondta Rose.
-Ezt meg honnan tudod?- kérdezte Harry őszinte döbbenettel.
-Onnan, hogy Draco elmondta. Az iskolának kötelezsége, hogy elmondják a szülőknek ha ilyen történik.
-Biztos, csak azért mondta, hogy neked nyalizzon.- mondta Harry.
-Ugyan miért akarna nekem nyalizni?
-Szerintem egyértelmű.- szólt közbe Hermione is.- Mert tetszel neki.- mondta, mintha ez evidens lenne.
-Hogy mivan?!
-Ja, biztos.- helyeselt Harry.
-100%.- fokozta Ron.
-Most miről van szó?- kortyolt a teájába az óriás.
-Arról, hogy Malfoy szerelmes a hugomba. Pofátlan patkány!
-Ne merd őt így nevezni!- csattant fel Rose.
-Úgy látszik Rose is belé.- Ron a röhögéstől majdnem az orrán hányta ki a teát. Szerencsére végül sehol nem hányta ki.
-Mi?! Dehogy!- azzal Rose kiviharzott a házból és becsapta az ajtót. Ron pedig leesett a székről a röhögéstől. Szerencsére a teát már lenyelte.

💋💋💋

Julie nagy robajjal rontott be a gyengélkedőre. De minden idegessége elszállt mikor meglátta, hogy Draco kezéről éppen akkor szedik le a gipszet. Malfoy meglepetten nézett barátnőjére.
-Te meg, hogy kerülsz ide? Nem Hagridhoz mentél?
-De, csak hát megint elkezdtek cseszegetni.
-Kész.- szólt Madam Pomfrey, azt jelezve, hogy véglegesen is leszedte a kötést. A fiúnak alig volt ideje mozgatni a kezét, mert ekkor Rose boldogan a nyakába ugrott.
-Merlin szakállára! De jó, hogy leszedték!
De örült Draco annak az ölelésnek! És, Merlin szerelmére, de nem akarta elengedni Rose-t!

Sziasztok!
Azért írom mostantól írói szemszögből mert úgy döntöttem, hogy már mások (főleg Malfoyé) szemszöge is fontos lehet és nem akarom mondatonként változtatni a szemszögeket. Hiszen abba mindannyian belekavarodnánk.