Ninjago (Befejezett)

Régi emlékek

Este igen fura dolgot álmodtam. A ninják voltak benne és egy szőke hajú lány. Egy kisbaba sírt az álmomban. És a lány egy altatóval altatta el. Reggel mikor felébredtem, azt az altatót dúdolva mentem le a konyhába. A gyerekek és a férjem reggeliztek, Garmadon a fiát piszkálta.
-Ne egyél annyi rántottát fiam! El fogsz puhulni!
-Hagyál már apa! Vezetőként nem fogok elpuhulni.
Mikor észrevett, odajött hozzám és lágyan egy csókot adott.
-Jó reggelt drágám!
De én csak dúdoltam magamban.
-Mit dúdolsz édesem?
És énekelni kezdtem.
-A pók csak mászik és mászik,
Ha alszol, ő sosem alszik...
De kár volt énekelnem. Ugyanis a férjem arca egyre savanyúbb, sápadtabb lett.
-Honnan ismered?
-Mit?
-Ezt az altatót.
-Este álmomban egy szőke hajú leány énekelte ezt.... egy kisbabának....
-Értem. Minjárt jövök szerelmem!
Azzal Lloyd holdsápadt arcal távozott. Nya jött be rögtön utánna.
-Mi van Lloyddal?
-Nem tudom. Éppen énekeltem egy altatót, mikor elkomorodott és kiment.
-Milyen altatót?
-A pók csak mászik és mászik,
Ha alszol, ő sosem alszik...
-Csoda, hogy ilyen jól tűrte.
-Mért?
-Ez egy nagyon rossz emléket hoz elő a lelkében. Mesélt neked egy bizonyos Harumi hercegnőről?
-Igen.
-És azt elmondta, hogy mit tett?
-Azt nem. Miért, mit tett a párommal?
-Elárulta. A többit én nem mondhatom el.
-Értem. Köszi!
Kimentem a folyosóra. Lloyd ott ácsorgott. Szemében egy könny csillant. Mikor észrevett, összeszedte magát és letörölte a könnyt az arcáról. Odamentem hozzá. Lágy hangon megszólítottam.
-Jól vagy szerelmem?
Lloyd zöld szemével rámnézett. Hiába akarta magába folytani a bánatát, nem tudta. Remegő hangon megszólalt.
-Igen, jól vagyok, ne aggódj miattam drágám.
-Sajnálom.
-Ne sajnáld. Nem tudsz mindent rólam.
-Nem tudtam, hogy az altatótól így kiborulsz. De mért is?
-Emlékszel a Harumis történetre?
-Természetesen.
-Jó. De egy dolgot nem mondtam róla el neked.
-Mi az kincsem?
Lloyd az égre meredt.
-Ha elmondom, ugye nem ítélsz el?
-Nem, mert a férjem vagy.
-Ő volt a legelső szerelmem. Mikor azt hittem, hogy ő az igazi, akkor csúnyán  elárult engem. A szívem összetört. Azt hittem, hogy egy életre. De jöttél te... és új reményt adtál nekem. A szívemet összeforrasztottad. És te vagy az a nő, aki támogat és igaz szívből szeret...
De a mondatot nem tudta befejezni, mert elnémítottam egy csókkal. Észre se vettük, hogy a fiunk ott áll mellettünk.
-Apu! Anyu!
Mindketten odanéztünk.
-Mi a baj kisfiam?- kérdezte Lloyd.
-Angelica elvette a játékautómat és nem adja vissza!
-Ő még kicsi!
-James is kicsi és ő nem.veszi el a játékaimat!
-De ő nem a testvéred.
-De...de...
-Fiam, ne légy önző!-mondtam.
-Rendben anya. Megyek, játszok mást.
Louise elment, mi pedig bementünk a szobánkba.