Ninjago (Befejezett)

Egy tökéletes est

Egész nap a gyermekeimmel voltam. Igaz, hogy még mindig hullafáradt voltam, de mindegy. Lloyd elmondta Senseinek a történteket, így ma nappal ő járőrözött. Aztán eljött az éjjel. Mindketten fáradtak voltunk. Engem a gyerekek, Lloydot a csapat fárasztotta le.
-Máskor nem mész sehova.
-Jó ötlet.- sóhajtotta.
-Nade nem ezért vagyunk még fent.
-Igaz.- suttogta- de te emlékszel rá pontosan?- és itt lejebb vitte a hangsúlyt.
-"Este folytatjuk"- idéztem.
Szerencsére a gyerekek már mélyen aludtak.
-Nos, akkor engedelmeddel...
Itt már nem tudta befejezni a mondatot, mert türelmetlen voltam, és csókolni kezdtem. A csókja erős volt, elszánt, forró és vad. Aztán elfáradtunk, és pihenőt tartottunk.
-WOW!!!
-Ennyi amennyit ki tudsz nyögni drágám?- kérdezte a férjem.
-Így még soha... soha nem csókoltál. Olyan vad voltál!
Láttam, hogy arca elkomorodik.
-Tudtam... gyengébben kellett volna... fájt neked igaz? Sajnálom!
-Jajj dehogy! Ez kivételesen jól esett. Már megszoktam, hogy eddig mindig vigyázztál velem.
A szemembe nézett.
-Biztos?
-Biztos.
-Akkor folytathatjuk? Nem fáj?
-Nem fáj. És AKAROM, hogy folytasd!!!
Azzal folytatta. De most én voltam vele vadabb. Szó szerint "éhes" voltam a csókjára. Akárhányszor kinyitotta a szemét, vad láng lobogott benne. Ezt imádtam benne. Ha belejön valamibe, megvadul, mint egy vadállat. Hirtelen Misako nyitott be, de sajnos nem vettük észre.
-Ííí!!! Bocsánat!
Már épp menni akart de Lloyd visszatartotta.
-Ne, anya nyugodtan maradj.
Láttuk rajta, hogy mosoly terül az arcán.
-Csak ezt még befejezzük.
-Persze, csak kíváncsi voltam, mit csináltok. Láttam, hogy égve van a kislámpa.
-Akkor rendben. Nos hol jártunk?
És Misako jelenléte sem zavart meg minket. Legalább láttuk Misakón, hogy most igazán boldog. Misako kiment, mi meg egész éjjel csókra éhezve csókolóztunk. Ez volt életem egyik legszebb estéje.