Mikor bementünk a saját szobánkba, az első az volt, hogy elnyúltam az ágyon. Lloyd mellém feküdt, Louise rajta, Angelica énrajtam. És mikor a gyerekek elaludtak, mi Lloyddal egymásra néztünk.
-Szerinted, Louise tényleg nem fog a sötét útra térni?
-Ne aggódj Lloyd. Mi jónak fogjuk nevelni.
-És ha az erejét rosszra használja majd?
-Nem fogja. Ez szégyen, hogy nem bízol a fiadban.
-Igen tudom. Csak...
-Csak mi? Mond el nyugodtan, mi nyomja a lelked.
-Sok a teher! Nem bírom ezt ki!
Aztán láttam, hogy a szerelmem arcán egy vágás található. Eddig nem láttam.
-Mi az az arcodon?
Lloyd két szemével rámnézett. Láttam rajta a félelmet. Remegett mindene.
-Nem akarom, hogy félj te is.
-Velünk kapcsolatos, igaz?
Lloyd hirtelen csókolni kezdett.
-Nem veletek. Velem kapcsolatos. De ha kiderül, hogy férj és apa is vagyok...
-Mér? Mi történt?
-OverLord visszatért! És nem tudlak titeket megvédeni.
-Hogyhogy?
-Nincs meg az elementális erőm.
-Óh! Tényleg! Azt átadtad Angelicának.
-Igen.
-Hidd el nem lesz baj. A csapatra számíthatsz! És legfőbképpen rám.
A szemébe néztem. Szinte elvesztem benne. Láttam rajta, hogy már nem falfehér az arca. Csókolni kezdett. De ez a csók más volt. Az ajkam égett tőle, és ezzel a csókkal elfelejtettünk minden bánatot is. Ám akkor... történt egy borzalmas dolog... a gyerekek felébredtek!
-Majd este folytatjuk?- kérdeztem mohón.
Lloyd csak elvigyorodott.
-Ez természetes!
És úgy elfelejtettük OverLordot mint a sicc!
ESTÁS LEYENDO
Ninjago (Befejezett)
AventuraÁlmomban eléggé ijesztő dolgot láttam. A szobában sötét volt és csak én voltam bent. És aztán észrevettem... egy nő alakja volt az ágyam előtt. És két gyermeké. A családom volt az szellemként. Aztán felriadtam. De a szobában tényleg nem volt senki...
