Ami még aggasztóbb volt, hogy OverLord hallotta a rádiót. És mi is. Egyik nap hallottuk, hogy elfoglalta a Borg tornyot, és az nagyon közel volt a hajóhoz. Lloydal nagyon féltünk. Féltünk, hogy bármikor vége lehet az életünknek. De abban a tudatba fogunk legalább meghalni, hogy volt mért okunk harcolni. Legalábbis, nekem biztos, hogy van rá okom. Egyszer Louise jött oda hozzánk kezében a kishúgával.
-Anya! Mi félünk!
A fiam szemébe néztem. A szeme az enyém volt. Lloyd válaszolt neki.
-Gyertek ide! Mindannyian!
Odamentünk a páromhoz. Szemébe harcias láng lobogott.
-Ti vagytok azok a személyek, akik miatt van okom élni. Nem fogom engedni, hogy ártsanak nektek!
-Apa!- szólalt meg Angelica apja után nyúlva. Lloyd megsimongatta a kicsiny kócos hajfürtjeit.
-Ha még Jaynek nincs is oka harcolni, nekem biztos, hogy van! Ez az ok ti vagytok! És legfőbbképen ti, gyerekek!
-És ha meg fogunk halni?-kérdezte Louise.
Én már nem bírtam tovább. A férjem vállán elsírtam magam. Ő megölelt, és a gyerekeket is magával húzta.
-Nem fogunk meghalni. Győzni fogunk!
Aztán hozzám fordult. Még mindig sírtam. Ő felemelte a fejem, és a szemembe mondta:
-Szerelmem! Egyetlenem! Ne sírj! Én NEM hagyom, hogy ártsanak nektek!
Aztán meghallottuk a legrosszabb dolgot. A radar riadót adott le.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Ninjago (Befejezett)
AventuraÁlmomban eléggé ijesztő dolgot láttam. A szobában sötét volt és csak én voltam bent. És aztán észrevettem... egy nő alakja volt az ágyam előtt. És két gyermeké. A családom volt az szellemként. Aztán felriadtam. De a szobában tényleg nem volt senki...
