Ninjago (Befejezett)

Családi titkok (Akita szemszöge)

Mikor bementünk a kolostorba, mindenki tágra nyílt szemekkel bámult minket.
-Ez ki?!-kérdezte Kai.
-Ő apuci Kai bácsi!-nevetgélt Angelica.
-Lloyd?-kérdezte Cole.
Misako nyitott be a kolostorba. Meglátta Lloydot.
-Fiam... te vagy az?!
Lloyd szelíden ránézett Misakora. Misako már a pillantásából is tudta, hogy a fia áll vele szemben. Louise leszállt rólam. Én átváltoztam emberré. Szegény Lloyd,csak nézett rám. Aztán rájöttem.... nem tud visszaváltozni!🤣
-Baj van szerelmem?- röhögtem.
Lloyd csak a szemét forgatta.
-Hogy visszaváltozz, a legfontosabb, hogy felejts el mindent. Érezd, ahogy átjárnak az emberi tulajdonságaid.
Lloyd megemésztette a hallottakat. Egy szempillantás alatt átváltozott emberré.
-Ez atom király!!!-mondta Kai- de ez hogy lehetséges?
-Nem tudom. Lehet, hogy örökölte?-kérdezte Nya.
-Lehetetlen.- monta Lloyd.
Misako távozni készült volna Garmadonnal csak észrevettük őket.
-Anya! Apa! Mi ez az egész?!- kérdezte a párom falfehér arccal.
Misako megállt és felénk fordult. Garmadonra nézett.
-Itt az ideje, hogy megtudja. Már elég nagy hozzá.
Misako bólogatott, mi pedig kérdőn néztünk egymásra Lloyddal. Misako odasétált Lloydhoz. Lloyd teljesen be volt feszülve, ezért mellé álltam és megfogtam a kezét. Rám nézett. A szemében harag gyúlt. De bíztatón adott egy csókot azt mondva: Visszafogom magam. Nem lesz baj.
-Lloyd, az az igazság, hogy nem....
-Mi nem?-kérdezte Lloyd már majdnem ordítva.
-....nem én vagyok az édesanyád....
-Nem lehet... hisz te neveltél születésemtől fogva...
-Igen, de nem én szültelek.
-Hogy érted?-kérdezte Lloyd szinte remegve.
Misako Garmadonra nézett.
-Te mond el neki.
Lloyddal Garmadonra néztünk.
-Lloyd, nekem volt egy feleségem Misako előtt. Mikor el akartam foglalni a 16 birodalmat, Sosincsvilágba megismertem egy formitát. Koko volt a neve. Összeházasodtunk és megszülettél a testvéreddel együtt...
-HOGY MIVAN?!- kérdeztük egyszerre a ninjákkal.
-Nem elég, hogy más Lloyd anyja, de még testvére is van?!-kérdezte Cole.
-Igen van.
Lloyd majd felrobbant mérgébe. Szerencse, hogy a kezét fogtam és hogy a két gyermekünk velünk volt. Így Lloyd vissza tudta fogni magát. Csak az ordibálást nem úsztuk meg.
-ÉS EZT MÉRT TITKOLTÁTOK?! NEM ELÉG,HOGY MAJDNEM AZ EGÉSZ ÉLETEM ÚGY TELT EL, HOGY AZ APÁM EGY ŐRÜLT GAZEMBER VOLT? NEM ELÉG, HOGY EGY CSOMÓ EMBERT LÁTTAM MEGHALNI, DE MOST MÉG EZ IS KIDERÜL?! MÉRT CSINÁLTÁTOK?!
Garmadon szóhoz se jutott. A párom vörös volt, mint egy csípős paprika.
-Lloyd higgadj le!
-NEM HIGGADOK LE!!!
Lloyd arcát magam felé fordítottam. Hiába tiltakozott, nem engedtem el őt. Csókolni kezdtem. És ő visszacsókolt ami azt jelentette, hogy lenyugtattam. Két karjával szorosan átölelt. Amikor a csók véget ért, a tekintete is szelídebb lett. Apja felé fordult.
-Sajnálom. Hagynom kellett volna, hogy megmagyarázd. Bocs, hogy kiborultam rád.
-Semmi baj fiam. Jogosan akadtál ki. Már rég el kellett volna mondanom neked.
-Szóval, akkor folytatod?
-Igen. Nos, Lloydnak van egy ikertestvére. Mikor Kokoval elváltunk, mindkettünk magával vitt egy fiút. És megesküdtem, hogy ezt neked majd akkor mondom el, amikor mester leszel.
-És hogy hívják a fivérem?
-Floyd Montgomery Garmadon.
-Valyon még életben van?
-Igen. Szokott leveleket küldeni nekem. Sokszor kérdezget rólad. Anyádnak is nagyon hiányzol.
-Hol találom őket?
-Sosincsbirodalomban.
Lloyd rám és a csapatra nézett.
-Szívem, hazamegyünk! A többiek itt maradnak!
-És mikor indulunk?- kérdeztem.
-Még ma este. Gyerekek, minden ruhát pakoljatok be!
Azzal mi elindultunk pakolni.