Ninjago (Befejezett)

Egy titokzatos hang(Lloyd szemszöge)

Este a feleségemmel és a gyermekeimmel kint voltam a kolostor udvarán. A feleségem az ölemben aludt farkas képében, ugyanis a kis Angelicát takarta a farkával. Louise még fent volt és játszott. Én felváltva néztem az eget és a gyermekem. Azon gondolkodtam, hogy mi fog történni a jövőben. Sikerül legyőzni őt? Túléljük? Boldogan èlhetünk utánna? Elég későre járt az idő.
-Louise, gyere kincsem! Ideje aludni!
-Neee!!! Apa! Légyszi! Had maradjak fent!!!
-Nem. Na gyere kisördög!
-De te meg fent lehetsz! Nem ér!!!
-Akkor én is alszom. Gyere.
Louise odajött hozzám. Anyja lábára hajtotta a fejét. Az eget nézte.
-Nem tudok aludni.- suttogta.
A szemébe néztem. A szeme az anyjáé.  Nem jutott semmi az eszembe. Csak az a dal ami nagy fájdalommal jár. De nem volt más ötletem.
-A pók csak mászik és mászik,
Ha alszol, ő sosem alszik...
Nem mondom, hogy szép hangom van, de hatásos volt. A fiam szép lassan elaludt. És utánna.... egy idegen hangot hallottam....
-Lloyd Montgomery Garmadon....
Felnéztem, de nem láttam senkit.
-Állj bosszút! Pusztíts, ölj! Végezz OverLorddal és tiéd Ninjago!!! Tiéd a dicsőség mindörökre!!!
Lehunytam a szemem.
-Egy ninja sose öl. Ő a várost védi! És ki vagy te?!
-Tudod te azt! Pusztíts és gyilkold meg azokat, akik az utadban állnak!!! Apád vére folyik benned. Igazi ONI VÉR!
-Csak félig vagyok oni!
-De ugyanúgy pusztítasz!!!!
-NEM PUSZTÍTOK!!! NEM GYILKOLOK!!!
Kár volt ordítanom, mert a feleségem felkelt rá. A gyerekek meg aludtak, mint a bunda.
-Mi történt drágám?
Akitára néztem. Mi mindent elmondunk egymásnak.
-Egy hangot hallottam... azt akarta, hogy pusztítsak, öljek, áljak bosszút OverLordon.... de nem volt itt senki....
Akita két gyönyörű szemével fürkészett engem.
-Majd szóljunk Wu mesternek. De a gyerekeknek ne!
-Rendben.
Aztán elaludtunk.