A kötelék /BEFEJEZETT/

Harmadik Fejezet

Liana szemszöge:

Mikor fel ébredtem egy gyönyörű szobában találtam magam.
Minden fekete fehérben pompázott.
Egy kedves hölgy halkan benyított, szólt hogy, zuhanyozzak le és öltözzek át, mert a főnök már vár az irodájában.
Nem akartam húzni az időt, elmentem zuhanyozni, a bőrömet perzselő meleg víz rettentően jól esett. A gardróban találtam ruhát, felöltöztem és kiléptem az ajtón, nem láttam sehol senkit így valamerre elindultam.
Elindultam a hosszú folyoson aztán egy ismerős hang megszólított.

Hova hova kislány?
Dylan volt az hát ki más.
Én nem tudtam merre is kéne mennem így csak elindultam. -feleltem
Kövess! -hangja határozott volt és ellentmondást nem tűrő. Inkább követtem.
Egy ajtón belépve egy gyönyörű iroda fogadott szintén fekete fehér. Egy nagy íróasztal, mögötte egy hatalmas ablak, polcok tele iratokkal és hasonló finomságok helyezkedtek el a szobában.

Foglalj helyet! -szólt rám Dylan.
Helyet foglaltam, majd elkezdtem körbe nézni és megakadt a szemem Dylan izmos felső testén.
Cica ha végeztél szólj és folytathatjuk a beszélgetést. -szólt rám az imént említett férfi.
Ohh én öhm sajnálom folytathatjuk. -zavarban voltam.
Ha nem tudnám ki ő és miket tesz lehet még belé is tudnék szeretni.
Oké szóval megjegyezted a tervet vagy beszéljük át? -kérdezte tőlem a férfi.
Nem, felesleges megjegyeztem.
Pár emberem beöltözik FBI ügynöknek, ne aggódj nem fogod tudni kik ők, eszedben ne jusson meglépni vagy tudod mi lesz ugyanez vonatkozik arra is ha szólsz bárkinek!
Világos?
Biccentettem.
Azt kérdeztem világos? - szólt rám kicsit erélyesebben.
Igen! -azt akarta hogy, kimondjam.

Bevallom féltem, nem attól hogy, nem játszanám jól a szerepem, hanem attól hogy, lebukok. Nem akarom el veszíteni az állásom és nem is szeretnék börtönbe kerülni, de a húgomat és a legjobb barátnőmet sem hagyhatom magára. Azt kellett tennem amit mond.

Viszont nem adhattam fel, nem az a fajta vagyok aki hagyja magát. Nem tudtam mitévő legyek, viszont senkiben nem bízhattam, hisz ahogy mondta "Pár emberem beöltözik FBI ügynöknek, ne aggódj nem fogod tudni kik ők".
Ez a mondata járt a fejemben egész végig. Elő kell drukkolnom valami tervvel de tüstént.

Gondolatmenetemből kizökkentett Dylan.
- Meg tennéd hogy, rohadtul ide figyelsz rám? Még mindig nem fogtad fel hogy, mi lesz ha nem csinálod azt amit kell? -hangja nyugodt volt, viszont félelmetes.
De igen, tudom mi a dolgom. -mentegetőztem, pedig fogalmam sem volt mitévő legyek.
Nem engedhetek ki egy bűnözőt és mind emellett nem segíthetek egy maffia vezérnek.
Próbáltam gondolkodni de, be kellett látnom ő előbb tudja mikor veszek levegőt mintsem hogy, megtehetném.
- Nagyon helyes, délután mész be az irodába. Most pedig menj le reggelizni! - Utasított Dylan.
Nem vagyok éhes de, köszönöm.
Ezt én nem kérdeztem hanem mondtam. - jelentette ki.
Egy sóhaj kiséretével kimentem, kénytelen vagyok enni, nem gyengülhetek el ha meg akarok menekülni.

A konyhába leérve ismét találkoztam a hölggyel aki reggel bejött hozzám. Valószínűleg a házvezetőnő lehetett. Nagyon kedvesnek tűnt.

Jó reggelt köszöntött a hölgy és kávét nyomott a kezembe. Jó reggelt, köszönöm a kávét.
Gloria vagyok, mutatkozott be a hölgy.
Liana vagyok.
Tudom hallottam már önről. Mosolyodott el a hölgy.
Gloria 50-es éveiben járhat, őszes haja felkonytyozva.

Ha szabad kérdeznem maga hogy, került ide? - kérdeztem Gloriától.
Tündérem tegezz csak nyugodtan.
Rendben.
Tudod Dylan segített ki, amikor sok tartozása volt a lányomnak. Kölcsönt adott, viszont tudta hogy nem fogom tudni visszafizetni. Felajánlotta hogy dolgozzak nála mint házvezetőnő. - Mesélte mosolyogva az idős asszony
Ez kedves volt. - mondtam majd elmosolyodtam.
Dylan sokat mesélt rólad.
Rólam? Hisz nem is ismer. Lepődtem meg a szavai hallatán.
Figyeltetett téged, vagy épp ő maga figyelt. Nekem ez hogy, nem tűnt fel?
Az már az ő titka. -nevetett fel Gloria.
Nekem ez annyira nem volt vicces, inkább rémisztő.

Reggeliztél? -kérdezte Dylan.
Igen, köszönöm.
Ezután megfordult és valószínűleg az irodájába ment. Gondoltam követem mert, unatkozom.

Kopogás nélkül nyitottam be, nem vagyok szégyenlős.
Téged nem tanítottak meg a kopogásra? - kérdezte Dylan az asztal mögül.
De igen, csak most épp nem volt kedvem kopogni.
Nekem pedig lesz kedvem megölni a húgod. -hangja komor volt viszont
tudtam hogy, nem tenné meg, mert akkor a tervnek bukta.
El nevettem magam, hisz valóban vicces volt hogy, csak mondogatja, mellesleg ha a húgomnak vagy a barátnőmnek baja esne minden erőmmel azon lennék hogy, kinyírjam.

Mi olyan vicces? -Kérdezte Dylan.
Az hogy, nem teheted meg hogy, árts nekik.
Ohh már hogy, is ne tehetném meg? -kacagott a férfi
Akkor a tervednek bukta! - mosolyodtam el.
Ő csak egy ember! Próbálta leplezni. De tudtam hogy, valószínűleg sokmindent tud akit ki kell csempésznem.
Mivel nem én hallgattam ki az illetőt, semmit nem tudok róla.
Fogtam magam és ki jöttem az irodából.
Sajnos már esélyem sem lesz kihallgatni, pedig jó lett volna megtudni mi az a dolog ami annyira fontos Dylannak.