A kötelék /BEFEJEZETT/

Ötödik Fejezet

Liana szemszöge:

Mire észbe kaptam már oda úton voltunk. Közel jártam ahhoz a perchez, hogy átverjem a főnököm és a barátaimat. Féltem. Soha többé nem bíznak majd meg bennem. Mi van ha elszúrok valamit és megölik emiatt a két legfontosabb személyt az életemben? De mi az a nagy titok amit feltehetőleg én nem tudhatok? Rengeteg kérdés kavargott bennem.

Dylan szemszöge:

Liana gyönyörű zöld íriszeiben látszott a félelem, félt hogy, elszúrja. Én pedig attól féltem, hogy olyat tesz vagy akár mond amit nem kéne. Nem szívesen ölném meg túl okos és képzett, remek emberem lehetne. Csodálatos szőke fenékig érő haja van, s gyönyörű karcsú alakja van.
Liana - szólítottam a mellettem ülő nőt.
Mit akarsz? -megzavarhattam a gondolkodásában.
Itt vagyunk! -mutattam ki az ablakon.
Egy pillanatra megijedt látszott mennyire nem akarja.
Tudsz mindent ügye? - kérdeztem
Igen! - hangja határozott volt. Tudta miért és kiért teszi.
Oké az embereim már bent vannak, tudod mi a dolgod és mi lesz ha nem sikerül! - figyelmeztettem.
Igen tudom, nem látom többet a húgom és a barátnőm. - mondta.
Így igaz! -támasztottam alá.

Liana szemszöge:

Nem tudtam mit tehetnék. Ha itt jelenetet rendezek végem és mindenkinek akit valaha szerettem.
Nem féltem Dylantől csak a szeretteimet féltettem tőle ő ezzel tisztában volt.

Mikor beléptem minden szem rám szegeződött, mindenki köszöntött és mondták mennyire aggódtak értem nem értették miért nem hagytam hogy, meglátogassanak. Azt a dumát kellett beadnom hogy, Damirával egyszerre betegedtünk meg, de ő még nincs jól.

Ó Liana úgy aggódtunk értetek! Damira még nincs jól? -kérdezte egy régi barátnőm Lisa. Az imént említett nő, barna rövid hajú, már legalább 10 éve az FBI-nál dolgozik.
Nem sajnos nincs még teljesen jól, elutazott a szüleihez, hogy pihenjen. -mondtam Lisának. Köszöntött a főnököm is, említettem neki, hogy beszélnem kell az egyik rabbal.
Beleegyezett!

El jött az idő! -mondtam magamban.
Elindultam a cellák felé, egyből megpillantottam őt.
Andrés Toretto, 10 évet ült összesen, fegyveres rablás, kábítószer kereskedelem mindig megúszta ezért csak 10 év!

A pofád befogod és meg sem szólalsz, világos?
Hát megint te barbi baba? -kérdezte Andrés.
Azt kérdeztem világos? -üvöltöttem rá.
Igen is főnök asszony! -mondta majd felnevetett.
Csak nem? - mondatát nem fejezte be, tudtam mire gondol.
De igen, rábasztam, most pedig fogd be! - még mindig üvöltöttem.
Az én Dylan barátom sosem hagy cserben! - büszkélkedett a férfi.
Észre vettem hogy, valaki jön futni kezdtünk, míg nem kiértünk a hátsó ajtón, lőni kezdtek az ügynökök, az őrök és mindenki akinél volt fegyver.
Mielőtt beszállhattunk volna combon lőttek.
Az autó egyre csak gyorsulni kezdett.
Dylan mellettem ült, észre sem vettem hogy, a combomat szorongatja és azt mondja tartsak ki. A hangok tompulni kezdtek, már csak foltokban láttam.

Magával ragadott a már jól ismert sötétség...

Amikor felkeltem a szobámban voltam és nem egy kórházban. Hirtelen megszólalt valaki az a valaki Dylan volt.
Jó most már kutya baja mindenki menjen a dolgára. - rosszul estek a szavai, épphogy felkeltem erre már így beszél velem.
Fél óra múlva gyere le, van egy kis dolgunk. - mondta Dylan.
Még csak ki sem nyitottam a szemem de, már ugráltatsz. - szóltam erélyesebben.
Látod kiabálni tudsz, akkor lábra állni is tudj! - mondta nyugodt hangon majd távozott.

Összekaptam magam. Elmentem zuhanyozni, hajat mostam és felöltöztem. A sebem még mindig rettentően fájt, de elviseltem.
Lementem, Dylan már lent volt.
Mi volt annyira sürgős, hogy ki kellett ugranom az ágyból? - kérdeztem a férfit fennhangon.
Mutatok neked valamit, ne aggódj már hozzá szoktál! - mondta majd elvigyorodott.
Nem mondtam semmit, követtem arra amerre elindult.
Amikor beértünk az ajtón hirtelen boldog lettem. Megpillantottam Damirát a legjobb baratnőmet. Oda rohantam hozzá, majd szoros ölelésbe vontam őt, amit természetesen viszonzott.
Miután kibújtunk egymás karjaiból Dylan felé fordultam.

Köszönöm! De a húgom hol van?
Ő is itt lesz mindjárt! - de nem akartam, hogy ő ezt lássa.
Mit? - vontam kérdőre.
Körbe néztem, felsem tűnt, hogy nem egyedül vagyunk a szobában hanem legalább 10-en, beleértve Andrést.
Mi ez az egész? - kérdezősködtem tovább.
Választ ismét nem kapva behúzott egyet Andrésnek aki egy székhez volt kötözve. Össze rezzentem, pedig valóban hozzá voltam szokva az ilyesmihez. Ami szerintem feltűnhetett.
Látom elszoktál! - mondta Dylan.
Ijedten néztem rá.
De ő csak ütötte tovább.
Dylan kérlek fejezd be, had mehessünk ki Damirával. - kérleltem.
Indultam volna kifele, de két gorilla odaállt.
Megfordultam Dylan állt velem szemben.
Nem kislány nem mentek sehova, főleg nem te Liana! - nyugodt de, félelmetes volt a hangja.
Miért? - kérdeztem.
Mert te fogod befejezni!
Nem én nem fogok megölni senkit!
De igen és tudod miért kislány? - kiabált rám.
Nem - nem tudom! - már majdnem sírtam.
Ez a rohadék elárult engem, a társaidnak infókat mondott több rakományról. Ohh és még valami, ő a bátyád akit a szüleid eltitkoltak! Nem véletlen mert, nem balesetben haltak meg, hanem meggyilkolták őket! Ekkor már zokogtam, nem akartam elhinni, hogy ez miért velem történik!
A bátyád gyilkolta meg őket, ezért most bosszút fogsz állni! - mondta suttogva.
A pisztolyt a kezembe adta.
Én nem akarok bosszút állni! - üvöltöttem sírva.
A szüleid is pont ilyen gyengék voltak mint te, nem is értem, hogy lettél FBI ügynök!
Egy gyenge, naiv, beképzelt picsa vagy.
Bánom, hogy akkor te nem voltál ott és téged nem nyírhattalak ki.
Tudod, hogyan öltem meg őket? -kérdezte fülig erő mosollyal.
Nem. - mondtam alig hallható hangon.
Meséljem el? - még mindig mosolygott.
Ők a te szüleid is voltak, de te megölted őket ok nélkül. - üvöltöttem a képébe.
Először édesanyádat öltem meg, hogy apád végig nézhesse. - kacagott.
Mindkettőt lelöttem, de eltudtak búcsúzni egymástól. - mondta Andrés nyugodt hangon.
Ezt meg kéne köszönnöm? Te rohadék.
Nem szép dolog így beszélni! - mondta gyerekesen Andrés.
Ez sem lesz szép! - szólalt meg Dylan.

Ekkor pisztoly lövést adtak le...

Rettentő hálás vagyok, hogy olvassátok a történetet! Nagyon szépen köszönöm! Előre is csodás hétvégét mindenkinek! Jó pihenést! Puszi! ❤️

Üdvözlettel: N...