A kötelék /BEFEJEZETT/

Második Fejezet

Liana szemszöge:

Amikor kinyitottam a szememet, kellett pár perc hogy, újra rendesen lássak. Körbe néztem, egy raktár szerű helyiségben voltam egy székhez kötözve. Sokan voltak körülöttem.

A széken előttem ülő férfi így szólt:

—Meg ébredtél báránykám?!
— Nem, csak azért van nyitva a szemem mert, alszom. —válaszoltam.
—Milyen kis harcias, de had mutassak be neked valakit.

Egy férfi lépett be az ajtón, gyönyörű kék íriszei bevilágították a szobát. Magas volt, 185 centi körüli lehet 30-as éveiben járhat. Rendkívül sármos.

— Szervusz kislány.     —köszönt
— Szervusz seggfej.       — Én is köszöntem, még jó magam is meg lepődtem, de elvégre én vagyok a fogoly.
—Mit szeretnél tőlem?     —tettem fel a várva várt kérdést.
Tudom hogy, nem régóta dolgozol és eddig a legjobb barátnőddel akadémián voltál. Hogy is hívják? Áh megvan Damira Smith. Ügye? —szavai hallatán kicsit sokkolódtam, ekkor tudatosult bennem hogy nem véletlen kerültem ide.
—Még nem válaszoltál a kérdésemre, mit akarsz tőlem?  —Liana.
Lecsuktad az egyik legjobb emberem és segíteni fogsz kihozni onnan, különben a legjobb barátnőd meghal a húgoddal az oldalán. —húzta mosolyra a száját.
Ohh milyen neveletlen vagyok, be sem mutatkoztam. Dylan Dolores vagyok. —ismét elvigyorodott. Egy pillantra félelem ült ki az arcomra, amit nem akartam hogy, lásson.

Nocsak nocsak tán megijedtél? —kérdezte.
Nem egyáltalán nem, de nem segítek.
Az öreg hiba lenne a részedről. —Dylan.
Az is öreg hiba volt hogy, elraboltál egy FBI ügynököt. 
Ez jogos, de nem tehettem mást, ha segítesz el mehetsz ha nem meghal a húgod és ráadásul nem is mehetsz haza. —mondta.
És mi a garancia arra hogy, ha segítek el mehetek épségben a húgommal és a legjobb barátnőmmel?
—Nincs garancia rá. De ketyeg az óra ajánlom hogy, jól dönts.
—mondta és kacsintott.
Ohh és nem félsz hogy, beköplek? —kérdeztem.
— A húgod és a legjobb barátnőd ennyit érnek?  —kérdezte majd mosolyra húzta a száját.
Oké az elsőt választom. —feleltem.
Okos kislány.
Nos, a terv az lesz te be mész az irodádba és szólsz a főnöködnek hogy, beszélned kell egy fogvatartottal mert, újabb fejlemények derültek ki és biztosra  akarsz menni hogy, így volt. Majd oda viszed a hátsó ajtóhoz minden feltűnés nélkül. Az egyik emberem várni fog rád, viszont ne hidd azt hogy, egyedül leszel bent, fel vagyunk készülve a golyó záporra is. —mondta a tervet Dylan.
Ha a terv összejön utána mi lesz? Kérdeztem Dylant.
Szabadon távozhattok!
Nem bíztam Dylan-ban, szerintem nem tartja a szavát, de azért reménykedtem.

Dylan szemszöge:

Nem bíztam a lányban, viszont tudnia kell kivel áll szemben. Nem tehettem mást minthogy megfenyegettem. Maffia vezér vagyok bassza meg, erről szól az életem embereket ölök és zsarolok. Hiába volt kezdő, még is elkapta a barátom. Mindenképpen ki kell vele hozatnom, nem tudom mit mondhatott a zsaruknak, de bíztam benne és reménykedtem hogy, semmit.

Liana szemszöge:

Holnap lesz a terv megvalósítása. Addig is jobb ha kipihened magad és fel készülsz. Szólt Dylan és el indult kifelé.
— Velem mi lesz? —kérdeztem.
Ohh tényleg majdnem megfeledkeztem rólad. —Szólt Dylan.
Az egyik emberének biccentett és ismét a számhoz tettek egy rongyot, próbáltam ellenkezni de nem sikerült.

Ismét magával ragadott a sötétség....