Tizenharmadik Fejezet

721 17 1
                                    

3 nappal ezelőtt...

Már egy ideje gyakori rosszulléteim vannak és az étvágyam sem a régi.
Dylan már dolgozik, így arra a döntésre jutottam, hogy elmegyek tesztet venni.
Megengedi, hogy szabadon járhassak, de mindig tudnia kell róla.
Ezúttal  egy kicsit ferdítek az igazságon.

Szia. Elkéne mennem 1-2 dolgot venni. - szóltam a telefonba.
Szia nyuszi, rendben menj csak, szólj Angelonak is, hogy menjen veled. - szólt vissza a telefon másik végéről.
Rendben, puszi. - köszöntem el tőle, majd letettem.

Angeloval jó a kapcsolatunk, eleinte nem igazán beszéltünk, de sokat köszönhetek neki.

Angelo. - mentem hozzá a nappaliba.
Igen? - kelt fel a kanapéról, majd nekem szentelte figyelmét.
El jönnél velem pár dologért? - kérdeztem kedvesen.
Persze. - mosolygott rám.

Útnak indultunk, majd a gyógyszertárhoz vezetett az első utam.

Beteg vagy? - nézett rám aggódva Angelo.
Nem, én csak... - dadogtam össze vissza.
Ne mond el Dylannek. - sóhajtottam egy nagyot.
Ha rosszul vagy, arról tudnia kell! - vette ki a zsebéből a telefont.
Nem vagyok beteg Angelo. - emeltem fel a hangom.
Csak kérdőn nézett rám.
Neharagudj én... - könnyeztem be.
Gyere ide. - nyújtotta a karjait, hogy bújjak hozzá.
Úgy érzem terhes vagyok. - törtem ki ismét zokogásban.
Angelo eltolt magától majd a szemembe nézett.
Nem mondom el neki, de neked el kell mondanod ha pozitív lesz a teszt. - mintha az apám lenne, Angelo is olyan korosztály, mint az apám volt halálakor.

Több tesztet is levettem a polcról majd elindultunk vissza az autóhoz.

Hazaérve az első utam a fürdőbe vezetett. Vittem mind a 7 tesztet amit levettem a polcról.
Az első majd a második s harmadik...-mind a 7 pozitív lett.

Szószerint üvöltöttem a sírástól

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Szószerint üvöltöttem a sírástól.
Ha Dylan megtudja..
Mivan ha ő nem akarja ezt a csöppséget...
Ha bántani akarja...
Rettentően féltem.
De kerülni sem kerülhetem...
Rémképek jelentek meg a szemem előtt...
Ekkor hallottam meg az ajtó nyitódását.
Hazajött Dylan...
Azonnal összeszedtem a teszteket, letöröltem a könnyeim majd elindultam ki a szobából...
Pont ekkor jött be a szoba ajtón.

Szia kicsim. - jött oda majd megcsókolt.
Szia. - mosolyogtam rá.
Elfáradtál? - kíváncsiskodtam.
Egy kicsit. - mosolygott.
Gyere menjünk fürdeni.. - kacsintott majd elkezdett a kezemnél fogva a fürdő felé húzni.
Miután megfürödtünk ágyba bújtunk, majd szorosan öleltük egymást.
Képtelen voltam elaludni.
Csak a picire tudtam gondolni a hasamban.
Arra, hogy mielőbb el kell mondanom Dylannek.
Az utóbbi időben teljesen megváltozott, oda figyel rám és gondoskodik rólam, vajon a piciről is gondoskodna?!
Nyakunkon az esküvő...
Mivan ha ezzel mindent elrontok?!
Ez nekem túl gyorsan jött.
Vajon ismét félnem kell tőle?!...

Lassan elérkezünk a történet végéhez.
Szeretnétek a könyvnek folytatást vagy ti sem húznátok tovább?




Üdvözlettel: N...

A kötelék   /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now