A kötelék /BEFEJEZETT/

Tizenkettedik Fejezet

Nem tudtam a sok szörnyűségre gondolni amit tett, mert ott volt az a rengeteg jó is.
Dylan 1 hónap múlva akarja az esküvőt, addigra megtudunk szervezni mindent.
Alig pár hónapja ismerem őt, még is mintha évek óta velem lenne.
Szerelmes lettem.
Hiányzik a húgom és Damira.
Minden hirtelen jött...

1 héttel később...

Dylan családja a közelbe költözött az esküvő miatt.
Aminek örülök is, mert amíg ő dolgozik nem vagyok egyedül.
Kevesebbet is dolgozik, hogy több időt tölthessen velem.
Este 7 óra van és ő toppan be az ajtón.

Szia. - köszöntem mosolyogva.
Szia. - köszönt vissza semlegesen, majd a szobája felé indult.
Utána indultam, hogy megkérdezzem mi történt azonban rám csapta az ajtót.
De nem hagytam és bementem.
Menj ki. - kiabált rám. Szarul esett, eddig úgy éreztem minden sínen van.
Mi történt Dylan? - kérdeztem aggódva.
Rohadtul nem a te dolgod. - nézett egyenesen a szemembe.
Mi van veled Dylan? Eddig meg voltunk most meg ismét így viselkedsz?! Ráadásul... - nem fejeztem be a mondatomat.
Ráadásul mi Liana? Tudod ez vagy te, mindig csak azzal jössz, hogy az elején milyen voltam. De bezzeg az ahogy te viselkedtél... - fájó mondatait nevetve mondta a képembe.
Válaszra sem méltatva a gyűrűt leszedtem az ujjamról majd a földre dobtam, s kiviharzottam a szobából.
Saját szobám ajtaját kulcsra zártam, majd zokogva borultam a padlóra.

Nyisd ki a kurva ajtót Liana. - csapkodta az ajtót Dylan.
Nem érdekelt, továbbra is a padlón összekuporodva feküdtem.
Berúgta az ajtót, azonban meg sem rezzentem.
Takarodj a közelemből. - üvöltöttem ezúttal én.
Felvett a vállára majd elindult velem ki a szobából. Kapálóztam, de mit sem értem el vele.
Szobájába átérve az ágyra dobott.
Az ágy négy széléhez kötötte, a kezem s lábam.
Csak egy nagyobb póló volt rajtam ami Dylané.
A pólót letépte rólam a bugyimmal együtt, így már meztelenül feküdtem előtte.
Ajkába harapott majd megcsókólt.
Haladt egyre lejjebb, míg a nőiességemhez el nem ért.
Olykor belém helyezte egy vagy két ujját, de úgy bánt velem mintha csak egy törékeny porcelán baba lennék.
Egyre hangosabb nyögéseimtől elmosolyodott.
Miután a csúcsra jutatott, hosszas csókot lehelt ajkaimra.
Majd levette nadrágját, s férfiasságát belém helyezte.
Egyre hevesebben lökött, majd mindketten ismét a csúcsra jutottunk...
Kiszabadította a kezem és a lábam majd egymáshoz bújtunk.

Neharagudj szerelmem... - hangja valóban bocsánat kérő volt.
Nem rajtad kellene levezetnem a dühöm ha nem jön össze valami. - hintett egy puszit a vállamra.
Mi volt a gond? -
Valaki elárult, így jó pár szállítmány nem érkezett meg a megfelelő helyre. - nézte a plafont.
Tudod ki volt az?
nem szeretek ezzel foglalkozni, de lehet segíthetek. - támaszkodtam meg a mellkasán.
Nem vonhatlak ebbe bele. - nézett rám aggódó tekintete.
Ki volt az? - most már tényleg kíváncsi vagyok.
Az egyik emberem összejött az exemmel, erről mit sem tudva megbíztam benne.
Az exem pedig tud rólad. - sóhajtott.
És az miért gond? - még mindig nem értettem mire akar kilyukadni.
Mert, meg akar ölni téged, amiért "elvettél" tőle. - nézett nyíl egyenesen a szemembe.
Mivan? - emeltem meg a hangom.
Azelőtt dobtam mielőtt ide hozatalak volna. Én már nem szerettem őt rég. - mentegetőzött.
Az ágyból kibújva a takarót magamra tekertem majd sietősen távoztam a szobából.
De Dylan utánam jött.

Állj meg Liana. - kiabált utánam.
Azért, hogy megint az ágyadba vihess, majd miután szexeltünk elmondj még valamit? - nevettem, miközben a könnyeim folytak.
Nem fogom hagyni, hogy bajod essen. - fogta az arcom kezei közé, majd letörölte a megszökött könnycseppeim.
Még is, hogy tervezed ezt az egészet Dylan? Mindig félnem kell attól, hogy mikor törik ránk az ajtót? - zokogtam egyre jobban.
Nyuszi, nem lesz semmi baj. - próbált nyugtatni, de csak azon járt az agyam, hogy ki lehet az a nő.
Terhes vagyok... - néztem kék íriszeibe...