Előszó

408 9 0
                                    

Írói szemszög:

Mindenhol sötétség csupány a gyertyák lángja világítja meg a helyet, mely már-már ijesztő, de nem a sötétség hanem a lakói miatt. Még a 18. században épült várat már oly régóta nem lakják, korábban egy nemes gróf család birtokában volt, generációról-generációra. Ám az utolsó örökös halála óta a palota szerű építmény üresen áll, vagyis csak állt amíg egy másik nemesi család rá nem talált. Bár ők kicsit másképp viseltetnek a nemesség oltárán, ugyanis egyáltalán nem emberi rangot viselnek.
Lassan felcsendülnek az orgona lágy dallamai és a család feje sétál be a terembe, ki mint mindig, most is elegáns. A körülötte állók mind alázatosan meghajolnak előtte, kimutatva felé tiszteletüket, hűségüket és lefelsőbb rangját elfogadva. Két fajtársa lép mellé kik majdnem akkora tiszteletnek örvendenek, mint az aki előttük áll. Leülve székébe, melyre ők trónként tekintenek, elhalkul a zene. A király -ahogy ők nevezik vezetőjüket- feltéve jobb kezét jelet ad arra, hogy beszélni fog. Mindenki elhalkul és szemeiket meresztik az úrra.

- Kedves társaim, barátaim,  családom! -hangja csak úgy visszhangzik az óriási teremben- Mint azt tudjátok lassan közeledik az idő, az idő arra, hogy a Vörös Hold felkeljen és kiválassza azt a személyt akit felruház a hatalmával, hogy elpusztíthasson minket! Ezt nem engedhetjük meg! -csapott erősen az asztalra, mire mind felmordultak- Éppen azért, hogy elkerüljük a végzetes sorsnak hívott kárhozást, kezünkbe vesszük az irányítást!

- Elnézést Kim király, de mit akar tenni? -szólalt fel az egyikük- Az ön apja is azon volt, hogy elkapja a leendő vadászt de sajnos mind tudjuk mi történt.

- Igaz. De az apám hirtelen ember volt, sajnos önös hibájába esett bele. De mi nem fogunk! Mi haladunk a korral! Hiszen ez már a 21. század, nem győzhetjük le a vadászt a mi életunt technikáinkkal, főleg mivel ő már ebben a modern korban született.

- Akkor mit akar mit tegyünk Jin úr? -szólalt fel egy másik.

- Az elmúlt 100 évet én és bizalmasaim kutatással töltöttük. Megvizsgáltuk az elmúlt századok kiváló vadászait és azok leszármazottjait. Kiderült az ördögi kör három család sarjaiból választódik, tekintve kit talál alkalmasnak a Hold, hogy átadhassa hatalmát. Így ennek a három ágnak a leszármazottjait követtük, megfigyeltük életüket. Tehát pontosan tudjuk kikből fog megszületni az újdonsült vadász. Ezért most egy új korszak kezdődik kedves testvéreim! -kezdte el szónoklatát- Ezennel elküldöm fiaimat, hogy tartsák szemmel a három utódot és a kiválasztáskor öljék meg a vadászt mielőtt rájönne kicsoda is ő valójában!

Nagy hurrázás, kiáltozás zengte be a termet, mire a két fiú egymásra nézett. Meglepte őket a hír, főleg mert apjuk nem avatta be őket hatalmas tervébe. A fiatalabb fiú, ki nem tűnt olyan vadnak, eszeveszett gyilkosnak mint a többiek, aggódva nézett idősebb fivérére.
A nagy megbeszélés után a tömeg szétszéledt, mind ment ennivaló után kutatni. Csak a fő család maradt ott, főként, hogy kérdőre vonják apjuk eltitkolt akaratát.

- Apám mi volt ez az előbb!? -rontott neki az idősebb.

- Fiam kérlek, ne gyere most ezzel a gyermeteg hisztivel! Sokkal fontosabb dolgunk van. Meg kell találnunk a kiválasztottat!

- De miért mi? -szólalt fel a fiatalabb is- Akkor minek vannak a vadászai uram?

- Jaj JeongGuk kérlek! Mondtam már, hogy szólíts apádnak! -simít rá vállára- Tekintsetek erre úgy, mint egy próbára.

- Milyen próbára apám? -pislog kérdőn az idősebb.

- A fiaim vagytok és egy nap átadom nektek a helyemet. Tudnom kell, hogy hogyan fogtok döntést hozni egy nehéz helyzetben, mint ez is. A következő száz év múlva is lesz kiválasztás, akkor is meg kell védenetek a társaitokat! Tudnom kell számíthatok-e rátok és a többiek számíthatnak-e ránk, mint az utolsó leszármazottjai a Kim családnak!

- De én nem is vagyok a Kim család tagja, miért kéne bármit is bizonyítanom? -háborodott fel a fiatalabb.

- Mikor az apád meghalt rámbízta a felügyeletedet és az életed. Természetes, hogy attól a naptól fogva a családunk tagja vagy JeongGuk. Ha szeretnéd, ha nem. Most pedig menjetek! Készüljetek fel a holnapi indulásra!

- Holnap!? -kérdezték egyszerre- Olyan hamar? Szólhattál volna hamarabb is apa!

- Nem tehettem. Ígyis milyen patáliát csaptatok emiatt! Ha hamarabb elmondom képesek lettetek volna inkább elmenni innen. De most, hogy kész tények elé vagytok állítva nincs más lehetőségetek. Számítok rátok, ahogy a társaitok is! -tette kezeit a vállukra- Tudom sikerrel jártok és büszkén tértek haza hozzánk! Bízom bennetek!

JeongGuk mérgesen fordított hátat mostoha apjának, nem akarta elhinni, hogy képes volt ezt tenni vele. Másik fia karját megragadva húzta magához közelebb, hogy fülébe suttoghasson.

- Taehyung, szeretném ha szemmel tartanád az öcsédet! Nem szeretném ha butaságot csinálna!

- Mármint?

- Tudod jól, hogy ő más, mint mi. Nem lenne jó ha a megfelelő időpontban esetleg megfutamodna vagy eltévelyedne. -hangsúlyozta ki szavait.

- Most azt kéred tőlem, hogy kémkedjek JeongGuk után? De hiszen ő az öcsém és a legjobb barátom! Hogy kérhetsz ilyet!? -háborodott fel.

- Csak nem szeretném ha azon múlna a mi sorsunk, hogy ő gyáva módon elszalad a rábízott feladat elől!

- De ha ennyire nem bízol benne miért küldted el őt is?

- Mert rosszul venné ki ha itt marasztalnám, mint fogadott fiamat. Minden királyi leszármazottnak túl kellett esnie egy próbán, még a vadászok előtt is.

- Nem hiszem, hogy szóvá tette volna bárki is. Mindenki tudja, hogy ő nem Kim.

- Nem érdekel! -csattant fel- Tedd azt amit mondtam, engedelmességgel tartozol nekem fiam! Menj! -mutatott a kijárat felé.

A megszeppent fiú csendesen, fejet lehajtva sétált ki a teremből, lesúlytva apja kérésétől. Hogy kérhetett tőle ilyet? Kémkedjen a saját testvére után!? Hogy lenne arra képes? Vagy talán azért fél ennyire mert ott motoszkál benne a halvány reménysugár, hogy apja szavai beigazolódnak? Végülis abban igaza volt, hogy JeongGuk nem olyan, mint ők, szinte semmiben sem hasonlítanak, csupán ami összeköti őket az a VÉR!

VÉRVÖRÖS HOLD: A kiválasztott (JJG ff.) (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora