VÉRVÖRÖS HOLD: A kiválasztott (JJG ff.) (Befejezett)

4. rész

YoonAh szemszöge

Lassan karácsony van, az egyik kedvenc ünnepem. Mivel a mi csodás kis országunkban egyre több a keresztény ember, így már sokkal nagyobb figyelmet szentelnek e szép ünnepre, mint korábban. Rengeteg árus van, az utcák és a boltok feldíszítve pompáznak reggeltől estig. Mi 21-én megyünk utoljára iskolába, de akkor is csak azért mert kötelező részt venni a megrendezésre kerülő ünnepségen. Minden osztály előad valamit, legyen az egy kis vers, történet, ének vagy a mi részünkről egy tánc. Bár nem igazán van kedvem ehhez a bohóckodáshoz, de Jimin annyira be van zsongva ettől az egésztől, hogy rám is rámragasztotta a lelkesedését. Mivel huszan vagyunk egy osztályban és pont tíz lány és tíz fiú, így páros számokat adunk elő. Természetesen én Jim párja vagyok, mást nem is választottam volna! Főleg amilyen táncokat kitalált az osztályfőnök, egyedül csak benne bízom meg, hogy képes megcsinálni. Az ünnephez hűen piros-fehér színű ruhákban leszünk, plusz mindannyiunknak egy kék színű szalagnak kell lennie vagy a karunkon vagy lányoknál még a hajban is lehet. A tornateremben lesz megrendezve a kis bálnak nevezett ünnepéj, így ott próbál minden osztály. Szerencsére minden évfolyam egyszerre van beosztva, így a mi kis csapatunk is együtt lehet. Amíg nem jönnek a tanárok Wonbin és Lisa csatlakoznak hozzánk.

- Én tuti nem fogok olyan ruhában színpadra állni! -akadt ki Lisa, az osztálya által kiválasztott fellépő ruhára- Olyan rövid, hogy már kár felvenni!

- Jaj nem olyan vészes Lisa, azért ne túlozd el!

- Óh hogy lenne már. Csak úgy fogunk kinézni, mint a testkereskedők. -nyílvános hisztijén mind nagyot nevettünk aztán Wonbin másfelé terelte a témát.

- Na és mondd, tényleg nem lesz bulid? -nézett rám.

- Nem. Vagyis... Igazából anyámék szervezkednek, jobban is mint kéne, de kikötötték, hogy nem hívhatok meg senkit.

- De miért?

- Szerinted én tudom? Annyira furák mostanában, hogy már gyakorlatilag semminek sem tudom se az okát, se a miértjét. Mintha kezdenének megőrülni.

- De miért mit csinálnak? -ültünk le az egyik lócára.

- Hát először is napok óta a kertet rendezgetik és egy csomó rettentő fura szobrot raknak kb mindenhová. Már rendesen félek kimenni a hátsókertbe, rosszabb egy horror filmnél is! De nézzétek meg, csináltam videót.

Vettem elő telefonom és kikerestem a pár napja készített videót, amin anyám rettentő furcsán viselkedik. Nem szép ilyet mondani de félőrült módjára, tűhegynyi pontossággal rendezgeti a különböző formájú hamutál szerű tárgyakat. Bár a házból kameráztam mégis, még így is totál be voltam parázva. Még sosem láttam így viselkedni a szüleim, és ez megrémiszt!

- Hát ez tényleg bizarr! Ha nem ismerném őket, azt mondanám valami elmegyógyintézetből szökött rabok bújkálnának a kertetekben.

- Ugye? Szerintem is elég gáz és ijesztő is egyben. Nem tudom mire készülnek, de nagyon félek a jövőhónaptól!

- Osztályok, álljatok sorba és kezdődhet a próba! A osztály ti kezdtek!

Az érkező tanárok hangjára befejeztük beszélgetésünket és Lisa meg Wonbin visszaszaladtak a saját osztályukhoz. Elkezdtük a gyakorlásokat, addig amíg minden szereplő sorra nem került. Délután alig vártam, hogy hazaérjek, az egész napos táncikálás teljesen elszívta az összes energiámat. Mikor beléptem az ajtón roppant furcsa dolog fogadott, a ház üres volt. Hol van mindenki? Érdekes, hiszen a szüleim az utóbbi időkben az egész napjukat itthon töltötték „dekorálás" címen. Legalább nem kell kerülgetnem őket és az ijesztő kellékeiket. Felmentem a szobámba, hogy nyugodtan tudjam gyakorolni a táncom és beszélhessek Jiminnel. Némi gyakorlás után az ablakhoz sétáltam, hogy résnyire nyitva azt egy kis friss levegőt szívjak. Alig értem oda a telefonom zenélni kezdett, Jimin keresett kakaotalk-on.