VÉRVÖRÖS HOLD: A kiválasztott (JJG ff.) (Befejezett)

16. rész

Két kéz szorítása karomon, egy erős rántás és egy hangos csattanó hang a fejem felől. Nem mertem kinyitni szemeim, féltem talán meghaltam és csak múló képzeletem játszik velem. Majd egy ismerősen csengő hang kúszik füleimbe, mely bizsergető hatást nyújt lelkemnek.

- Ne merd őt bántani Taehyung!

Kinyitva szemeim meglátom őt, ahogy védelmezően elémállt. Teste ráng néhányat a benne feltörekvő feszültségtől, izmai megfeszülnek. S ezt miért látom? Mert csupán egy pólót visel.

- JeongGuk? Hogy kerülsz te ide? Azt hittem, hogy elmentél innen!?

- El is mentem. De muszáj volt visszajönnöm... -pillant hátra, rám.

- Áhh JeongGuk, fiam, hát végül megérkeztél te is? -repül át ide a főnök is.

Elindul Taehyungal karöltve, hogy félúton találkozhassanak, hátrahagyva engem.

- Hogy merészelsz a szemem elé kerülni azokután, hogy elárultál? -vágja földhöz.

Ami nem csak őt de asszem mindenkit meglepett. Néhány másodperces sokk után feltápászkodik és készen állva a harcra megáll vele szemben.

- Nem árultalak el soha! Tudod Jin, hogy valakit el lehessen árulni ahhoz el kéne ismerjelek királyomnak. De te nem vagy az, ahogy az apám sem!

- Ezért megfizetsz!

Egymásnak estek és úgy harcoltak akár a legdurvább, legbrutálisabb filmekben szoktak. A többi vámpír is becsatlakozott és mindenki küzdött mindenkivel. Taehyungra pillantottam aki vissza rám. Csak álltunk egymással szemben, mint a szobrok. A hátamnál hirtelen megjelent alak a földretepert és rámülve teljesen felülkerekedett rajtam. Már kezdett volna a nyakamra hajolni mikor egy kéz megragadta és lehajította rólam. Hálásan és megkönnyebbülten tekintettem Taere, aki segített felállni a földről. Az utolsó túloldalon ácsorgó néző is csatlakozott ehhez a bulis oldalhoz, egyenesen Taehyung előtt landolva.

- Ezért megfizetsz te áruló senkiházi!

- Már alig várom! Az álmom válik valóra ha kifilézhetlek! -egy igazán ördögi de ugyanakkor szexi féloldalas mosolyt villatott, majd egymásnak estek.

Én kardomat megragadva a szüleim segítségére siettem és szabaddá téve őket ismét közösen szálltunk harcba. Végül mikor már csupán alig maradtak egy tucatnyian sikerült visszavernünk őket. Szemem sarkából láttam ahogy Jin földre viszi Gukot és egy tőrt kirántva köpenye alól épp leszúrni készül őt. Bár ők halhatatlanok de -mint ahogy a könyvekben is leírva van- az ezüstből készült tárgyak az egyetlen olyan eszközök amik halálos fenyegetést jelenthetnek rájtuk. Így gondolkozás nélkül iramodtam neki és rávetettem magam a királyra. Átfordultunk néhányszor a hóban majd megálltunk úgy, hogy ő volt felül. Egy győzelemittas mosoly jelent meg arcán és két kezébe fogva a kést felemelte azt, hogy lesúlytson vele. De abban a pillanatban úgy csúsztam ki alóla, hogy nem is ért hozzám senki. Felnézve láttam ahogy JeongGuk tenyerét tartja felém, irányítva csúszásom. Akkor ezt ő csinálta? Van varázsereje? Mért is lepődöm meg ezen...? Egy hálás mosolyt küldve felé rámkiáltott.

- Vigyázz!

Ismét elrántott onnan, így Jin a talajba döfte bele igazán hegyes tőrét. Felpattantam a földről és megmentőmhöz siettem, aki igazán szörnyen festett. Úgy tűnt eltörtek a bordái és a lába is megsérült. Sajnos ott sikerült megvágnia, egy igazán mély bevágást okozva neki. Segíteni akartam neki elmenekülni onnan de nem tudtam, mert Jin úgy tűnt egyáltalán nem akarja feladni. Meg kell hagyni igazán kitartó! Megragadva Guk karját felsegítettem a földről és igyekeztem minél messzebb vinni innen. De nem volt az olyan egyszerű, főleg nem úgy, hogy szinte alig bírt lábra állni. Közben ismét támadott minket a többi vámpír így az egyikük, akinek sikerült átvágnia a védőfalon, ránk vetette magát. Kissé messzebb vetődtem el Guktól, így a támadó egyből rámugrott. Belerúgva a lába közti részbe elértem, hogy leszálljon rólam, így oldalra borult, egyenesen JeongGuk karmai közé, aki azonnal kitekerte a nyakát. De ismételten nem figyeltem, és Jin sikeresen elkapott. Felkapva a hóból átrepült velem a szakadék másik oldalára ahol gondolkodás nélkül dobott le a hegyről. Hallottam ahogy a szüleim, JeongGuk és még Taehyung is felkiáltanak de aztán eltűntek a szemem elől. A hegy aljánál lévő fákba kapaszkodva elértem, hogy ne teljes erővel csapódjak a talajba, ám még így is gyötrelmes volt a landolás. Hallottam ahogy a karomban lévő csont úgy törik darabokra akár egy friss ropogós perec. Az oldalamba nyilaló élesen tompa fájdalom arról árulkodott, hogy bordáim se úszták meg az esést. Fejemet is fájdalom ölelte körbe, odakapva kezem éreztem ahogy halántékomok folyik le drága vérem, amit bepiszkolt a fáról lehulló törmelék és a felcsapódó sáros föld. Nem pihenhettem sokáig, ugyanis egy hangos landolásra felkaptam fejem és egy sebesen felémtartó dühös vámpírt láttam. Kúszva próbáltam hátrálni, de a fájdalom és az utamba kerülő fák is meggátoltak a menekülésben. Egy kisebb elrugaszkodás után ismét a korábbi helyzetben találtam magam, ő rajtam ült, kezében pedig ott volt a tőr. Nem tudtam mozdulni főleg azért mert pont eltört bordáimra nehezedett, még levegőt is alig kaptam. Ismét magasba emelte az éles tárgyat és igazán ördögien rámvigyorgott. Ez egyáltalán nem olyan mosoly volt, mint a fiáé, ebben semmi kedvesség sem rejtőzőtt, csupán gyűlölet, fölény, lenézés és a gyilkolás iránti mérhetetlen szenvedély. Lehunytam szemeim, ha már itt a vég legalább ne lássam. Meglepő volt de egyáltalán nem féltem, szívem sem akart kiugrani a helyéről, fura de egyfajta megnyugvás lett úrrá rajtam. Furcsa hiszen idáig azért aggódtam és hisztiztem, mi lesz velem ha vadász leszek és majd vámpírokkal kell szembeszállnom, erre most egyáltalán nem félek! Csukott szemmel vártam a halált, ami a rámnehezedő súlyból ítélve hamarabb itt van, mint gondolnám. Tompán ugyan de hallom ahogy a tőr a bőrt felszántja, fura halk cuppanás szerű zajt kiadva. Kezemen érzem a lassan ráfolyó meleg folyadékot és egy másik kezet is ami nem az enyém. Rögtön kinyitom szemeim és tudatosul bennem, hogy a kést nem is belémszúrták hanem megmentőmbe aki rámvetette magát. Felsikoltok és kínzó fájdalmaim ellenére ülő helyzetbe hozom magam és kétségbeesve a földre eső emberre koncentrálok.