VÉRVÖRÖS HOLD: A kiválasztott (JJG ff.) (Befejezett)

Epilógus

JeongGuk szemszöge

150 évvel később

- Jeon király -hajol meg az egyik alattvalóm- kérem jöjjön, hamarosan kezdődik az ünnepség.

- Máris megyek. Na és Taehyung?

- Kim király már a nagyteremben várja önt felség. -gyors meghajlás után elhagyja lakosztályomat.

Sietve igazítom meg nyakkendőm és fekete palástom majd sietek nehogy elkéssek a saját ünnepségemről. A bálterembe érve mindenki mély meghajlással üdvözöl engem s addig úgy is maradnak amíg trónomhoz nem érek. Testvérem már vár rám, ott ül a másik királyi székben. Odaérve hozzá lepacsizunk, majd int a zenészeknek, hogy kezdhetik.

- Igazán kitettél magadért -bök oldalba- jól nézel ki!

- Kössz Tae, te sem panaszkodhatsz! -kacsintok rá.

Az est közepén elhalkul a zene és minden szempár rám szegeződik. Ideje a megszokott köszöntőmhöz. Felemelem arany poharam és felállok kényelmes székemből.

- Kedves vámpír fivéreim, hálásan köszönöm, hogy eljöttetek megünnepelni azt, hogy végre békében élhetünk! -hangomat csak úgy visszhangozza a hatalmas helyiség- Testvéremmel, Kim Taehyungal ezidáig azon dolgoztunk, hogy egy teljesen új, modern és harc mentes világban élhessünk, ahol nem kell aggódnunk többé a Vörös Hold miatt. Ígérem, ígérjük amíg csak erőnk engedi azon leszünk, hogy megvédjünk mindenkit és bebizonyítsuk, hogy nem vagyunk szörnyek! Kérlek titeket ti is törekedjetek arra, hogy jobb emberré váljatok! Nézzétek eddig is mekkora csodákat értünk el, csak azért mert másként láttuk a dolgokat! Már nem kell tovább bújkálnunk vagy félnünk bárkitől! Igyunk hát a békés életre! -ittam bele poharamba.

- Jeon és Kim királyra! Éljenek sokáig a mi nemes uralkodóink! -harsogta a tömeg.

Nos igen, az életem vagyis életünk, gyökeresen megváltozott! Más lettem, mikor egy új esélyt kaptam az élettől. Az nap mikor összecsaptunk Jinnel és csapatával valami megváltozott. Taehyung mellém állt és az oldalamon harcolt. Sosem gondoltam volna, hogy ez fog történni de főként az volt a legijesztőbb számomra, hogy képes lettem volna életemet adni egy halandóért. Aki hasonlóképp az életét adta értem. Mikor újra kóstoltam az embervért -főleg az övét- nem bírtam leállni. Kimondhatatlanul mámorító volt és utólag rájöttem miért is éreztem fura illatot a közelében, mert belészerettem. Mikor magamhoz tértem és teste élettelenül feküdt az én testemen végezni akartam magammal. Nem bírtam elviselni a kínt, hogy ő már nincs többé! Taehyung volt aki megakadályozott ebben. Gyakorlatilag a második életem neki köszönhetem. Azután nekem kellett az ő támasza lennem, hiszen végeznie kellett az apjával. Azt hittem nem tudja megtenni, és bevallom az utolsó pillanatig kételkedtem benne, de végül felülkerekedett félelmén és véget vetett Jin uralmának. Az akkori tanács néhány tagja mellénk állt, főleg miután saját szemükkel látták, hogy egy kiválasztott vadász az életét adta egy vámpírért, és segítettek az úgymond „kormányváltásban". Azok akik kitartottak Jin és a buta, elavult törvényei mellett száműztük a családból, és létrehoztuk a saját modern, békés csapatunkat. Igaz sok időbe telt és mindig volt valaki aki ellen ment nekünk, de kb négy évtized alatt sikerült egy normális, élhető környezetet felépítenünk. Azóta már kiválasztás sincs, a Vörös Hold végleg lenyugodott. De maga a világ is rengeteget változott! Meglepő, hiszen ez már a technika világa, mégis az emberek képesek voltak elfogadni minket és azt is, hogy létezik varázslat. Jó nem mondom, hogy az elején nem voltak összecsapások, hogy nem akartak elpusztítani minket de szerencsére rengeteg szövetségesre tettünk szert, kiknek segítségével a kételkedő emberekben is elaltattuk a gyanút, hogy bántani akarjuk őket. Eleinte még véradóink is voltak, jócskán. Mondhatni némely ember igazán megszállott módjára csapoltatta meg magát, csak mert odavolt a vámpírokért. Hogy ezeket elkerüljük, mesterséges úton készítettek nekünk vért, amit kedvünkre ihatunk amikor csak megéheznénk. Így már tényleg gondtalanul élünk egymás mellett, úgy, mintha mi is normális emberek lennénk. Az alattvalóink még dolgozni is eljárnak csak azért, hogy színesítsék a társadalmat. Én és Tae nem. Na nem azért mert lealacsonyítónak tartanánk vagy fölényesen éreznénk magunkat, csupán fontos dolgaink mellett nem jut idő a munkára. Amellett, hogy folyton azon munkálkodunk, hogy tovább javítsuk szintvonalunkat a gyerek nevelés leveszi az időnk kb 2/3-át. Igen vannak gyerekeink. Taenek négy van, ja ő aztán odateszi magát gyerekcsinálás terén. Nekem kettő van, egy fiú és egy lány. Pont ennyi elég, sőt néha úgy érzem mintha legalább tizen lennének. De egy biztos a világon mindennél jobban szeretem őket!