VÉRVÖRÖS HOLD: A kiválasztott (JJG ff.) (Befejezett)

9. rész

Nem tudom mi lelt -az amúgyis kész elmebajom mellett- de úgy érzem, napról napra rosszabbul vagyok. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Sajnos nem jutottam előrébb Jiminnel, nem hajlandó velem beszélni, pedig igyekszem. Akkor a mindennapos harci gyakorlatok és felkészítés a „nagy napra" teljesen kiszippantja a lelkem. De ha mindez még nem lenne elég, ott az a fura nyomasztó hiány érzet, ami mindennap körülleng, főleg ha egyedül vagyok. Nem tudnám pontosan megmondani mi is az ami igazán hiányzik, de azt igen, hogy nagyon!

***

Két hét és itt a szülinapom. Hogy várom-e? Egyáltalán nem! Rettentően aggódok mi fog történni és még annál is jobban félek mi lesz azután ha tényleg jön az a piros hold vagy milyen. Ha tényleg igaz amit a szüleim mondanak, akkor vámpírok fognak idejönni csak azért, hogy megöljenek? Meg nekem is járnom kell a világot, hogy megöljem őket? Rettegek mit rejt számomra a jövő!

- YoonAh, koncentrálj! -bökdösött meg apa a lándzsájával.

- Oh, bocs figyelek!

Most épp a támadást vesszük és azt hogyan kell leteperni és megölni egy vámpírt. Apa megragadja mindkét karom, jól hátra csavarja és kibillentve egyensúlyomból a földre visz. Na YoonAh ez se jött össze...

- Nem összpontosítasz lányom. Ha éles helyzetben is ezt fogod művelni pillanatok alatt megölnek! -húzott fel a padlóról- Koncentrálj!

Gyakoroltunk és gyakoroltunk és mégtöbbet gyakoroltunk. A sérüléseim száma pedig egyre több lett. Már nincs olyan testrészem ahol ne lenne egy seb, egy lila folt vagy egy duzzanat. Még jó, hogy tél van, nem kell a suliban kimagyaráznom miért nézek úgy ki, mint akit agyon vertek. Ja szép kis magyarázat lenne, ”óh tanárnő semmi komoly csupán edzenek a szüleim, hogy fantasy lényeket gyilkolhassak, tudja a szokásos?" Azt hiszem abban a pillanatban diliházba záratnának. Estére teljesen kimerülök és sajog minden egyes végtagom. Fáradtan esek ágyamba egy kiadós zuhany után. Nem tudom a fáradtság miatt-e vagy teljesen más okból, de egyáltalán nem vagyok álmos. Így ablakomhoz sétálva nézem a ragyogóan tiszta eget és a rajta elterülő milliónyi csillagot. Igazán varázslatos. Lenézve a hátsó kertre elkap egy deja vu-s érzés. Eszembe jut mikor utoljára láttam őt. Emlékszem, hogy féltem tőle akkor este, rettegtem micsoda is lehet ő, de mikor másnap felkeltem és láttam semmi bajom, nos... nem is tudom... megkönnyebbültem. Kiabálni akartam vele, 1-1 pofont kiosztani de mikor megláttam ott ülni a hóban és ahogy azt a világfájdalmas arcot figyeltem... úgy éreztem a haragom menten elszáll a félelmemmel együtt. S miért? Nos, arról fogalmam sincs! De azt hiszem kezdek rájönni minek is azaz kinek is a hiányától szenvedek napok óta. Végülis ha jobban belegondolok annak ellenére, hogy vámpír, párszor már megmentette az életem. Csak azt nem értem miért? Hiszen a vámpírok nem lelketlen szörnyek akik kegyetlenül legyilkolják az embereket a vérükért? Legalább is minden fellelhető könyvben ezt írják róluk. Bár... már én magam sem tudom mi az igaz és mi a kitalálció.
Órám csörgése arról árulkodott, hogy ideje felkelni és elkezdeni egy újabb nehéz napot. Amíg sétáltam a megszokott buszmegálló felé egy eddig sohasem érzett, igazán irritáló érzés járt át. Megfordultam és a mögöttem siető emberek közt megpillantottam egy fekete sapkás, hosszú barna kabátos, magas férfit. Fura de rögtön tudtam, hogy ez nem Ő! Ha valahányszor olyan érzésem volt, hogy követnek, sosem féltem, belül mindig is sejtettem, hogy ő az. De most! Félelem és frusztrálció keveréke doppingolja pulzusom. Gyorsabbra veszem lépteim de hátra tekintve az az alak is sietősebben halad, felém. Az érkező járműre úgy ugrok fel mintha legalább is üldöznének, habár...

- Mi az YoonAh? Mi történt?

Barátnőm aggódó hangjából tudtam, hogy már biztonságban vagyok. Ahogy elindult a busz szorosan az ablaküvegre tapadtam és az előtte elsétáló alakot figyeltem. Szinte semmit sem láttam belőle, csak öltözékét, fekete maszkját és piros szemeit. Piros szemek??? Jesszus! Akkor mégis csak ő lenne az? Hátra rohanok de már hűlt helye volt az utcán. Igazi eltűnőbűvész ezt meg kell hagyni.