VÉRVÖRÖS HOLD: A kiválasztott (JJG ff.) (Befejezett)

10. rész

Emelkedett adrenalin szintem ellenére nem hagytam elmenni a fülem mellett azt a tényt, hogy támadóm minek nevezte többszörös megmentőmet. Testvérek? Tényleg? De hogy?

- Igaz amit az előbb mondtál Taehyung? Az apád arra kért, hogy kémkedj utánnam?

Hangjából ítélve rettentően meglepte és rosszul esett neki ez az új információ. Kezeit ökölbe szorítva próbálta féken tartani magát. Ki tudja sikerül-e neki?

- Válaszolj már a rohadt életbe is! -kiabált rá dühösen- Igaz ez T...?

- Igen! -vágott szavába- Igaz.

- Hogy tehetted ezt? Képes voltál elárulni és a hátammögött megfigyeltél engem? Azt hittem testvérek vagyunk Taehyung!

- Én is azt hittem JeongGuk, de úgy látszik mindketten tévedtünk. -rántott vállat hanyagul- Hidd el nem akartam engedelmeskedni az apámnak, sokszor mikor megkért, hogy nézzek utánnad el sem jöttem. Azt mondtam minden oké veled. Erre ezt teszed!? -mutatott rám. Miért mit tett velem?

- Ő az én célpontom nem a tied! Én döntöm el mikor hagyom magára és mikor figyelem! -mit is mondott? Célpont?- Miért avatkozol bele a dolgaimba? Azt hittem bízol bennem?

- Eddig bíztam is, jobban mint akárkiben, de most, látva őt... Itthagytad és még nekem sem szóltál!

- És erre azt a döntést hozod, hogy megölöd idő előtt? Kapj már a fejedhez Taehyung! -pöccint halántékára- Ha a Vörös Hold előtt meghal akkor új vadász kerestetik és kezdhetjük az egészet előről! Ezt akarod!?

- Hát nem, de... -jött közelebb, mire JeongGuk szorosan elém állt, védelmezve engem- Felteszek egy kérdést és szeretném ha őszintén válaszolnál drága öcsém! -tette vállára kezét- Képes lennél arra, hogy megöld őt? -biccent irányomba.

Guk elhallgatott. Én is mélyen hallgattam bár belül megőrjített a kíváncsiság, vajon mit fog válaszolni! Most bántam, hogy nem előtte állok, legalább láthatnám a tekintetét, hogy hazudik-e vagy sem. Pár perc néma csönd után sem szólalt meg, ezért Taehyung ellépett tőle majd enyhén megingatta fejét.

- Látod? Erről beszéltem! Az apám tudta, hogy képtelen leszel megtenni amivel megbízott, ezért küldött ide engem. Tudta, hogy te más vagy.

- Épp ezért nem is illek be a ti családi idilletekbe. Sosem tartoztam közétek és ezt Jin is folyamatosan éreztette velem! Próbált a saját képére formálni s mikor rájött én nem olyan vagyok, mint ő ideküldte a fiát, hogy végezzen velem! Igaz?

Hangjában annyi csalódást hallottam, hogy esküszöm összefacsarodott a szívem. Ha nem lennék beparázva még sírnék is.

- Soha nem ártanék neked Guk, a testvérem vagy és ha hiszed ha nem, fontos vagy nekem! De az apám... Tudod, hogy muszáj azt tennem amit mond.

- Miért lenne muszáj Tae? Hiszen te formálod az életed! Miért engeded, hogy mások mondják meg hogyan élj vagy mit csinálj!? Élhetnénk másképp is, tudod jól!

- Arra nincs esély JeongGuk, ezzel te is tisztában vagy. Még ha az apám át is adja a helyét hiába próbálnám más útra terelni a vámpírokat, ők egy másik világhoz vannak hozzászokva. Nekik ez... nem igazi.

- Na és mért ne tehetnénk azzá? Ez már a 21. század Tae és ezt nekik is be kell látniuk, ha akarják ha nem!

- Kár erre szót pazarolni fivérem. -mosolygott rá immár kedvesen, semmi gyilkos szándék nem volt szemeiben.

- Most mi legyen? Meg akarod őt ölni? -lép el mellőlem- Tudod, hogy azt nem fogom engedni?

Nem tudom miért de szavaitól teljesen kirázott a hideg, de jó értelemben.