8168 km

24.

Az idő csak úgy szalad, szinte észre sem vettem mikor telt el az egész nyári- és őszi szünet. Csupán most tudatosul bennem, hogy már november van, a barátaim Laura, Máté és Ciász, vagyis valódi nevén Andreas, - a Ciász csupán egy becenév, amit ő maga talált ki még kiskorában - mindenféle bugyutasággal állnak elő, miért is nem érnek rá velem tölteni egy kis időt iskola után. Minden évben ezt csinálják, mikor közeledik a szülinapom. Értem én, hogy ma van a szülinapom, de azért igazán tudomást vehetnének rólam, ha már elvileg ráérnek végre átbeszélni velem a félévi  művészeti vizsgára szánt produkciómat. Minden évben volt félévkor egy szintfelmérőnk, amikor mindenkinek abban kellett alkotnia, amiben tehetséges, hogy aztán tizenkettedikben, azaz idén sikeresen tudja teljesíteni a vizsgát. Remélem jó jegyet kapok rá, mert az akkor készült felvételt, felvételeket kell leadni az egyetemi jelentkezésnél. Visszatérve a mostani pillanathoz. Nagy mesélésemet a terveimről félbeszakítva kérdezek rá valami teljesen hülyeségre.
-Szóval, ha bohóc jelmezben terhesnek álcázva magam eltáncolom Julien király táncát a Madagaszkárból, akkor jeles lesz a vizsgaeredményem? - teszem fel a világ egyik legidiótább kérdését.
-Ühüm, szerintem ez jó ötlet. - bólogat Máté, majd rögtön követi őt Andreas és Laura is a helyeselésben.
-Figyeltek ti egyáltalán rám?! - háborodok fel teljesen jogosan. 
-Persze, miért ne figyelnénk? - pislog rám nagy szemekkel Laura. 
-Jó mindegy, hagyjuk is! - forgatom meg szemeim. - Csak azt akartam, hogy együtt töltsünk egy kis időt, ha már szülinapom van, de titeket jobban lefoglal az, hogy hülye ajándékot keressetek nekem, mikor már késő! - fakadok ki. Nem hiszem el őket! Tudják nagyon jól, minden éven csupán annyit kérek tőlük, hogy töltsük együtt a napot és szerezzünk közös emlékeket. 
-Inkább elmegyek a táncterembe. EGYEDÜL! - teszem le morcosan a forrócsokim árát az asztalra, majd vállamra véve táskám kelek fel a székről és hagyom el a kávézót. 

Kabátom zsebéből előhalászom a fülhallgatómat és beteszem mindkét felét a fülembe. Elindítok valami egyszerű lejátszási listát, most nincs hangulatom a pörgős, energiával telt számokhoz. Inkább valami nyugatóra vágyom. A táncteremhez gyorsan eljutok, hiszen a belvárosban van, akárcsak az a kávézó, ahonnan nem olyan rég viharoztam ki. Bérletem elővéve engedem be magam az ajtón, a portásnéni jól ismer már, a tánccsoportommal is itt vannak az edzéseink, illetve gyakran járok ide egymagam is gyakorolni. Leila nénitől megkapom a szokásos terem kulcsait, amiket nem vagyok rest megköszönni, majd el is sietek a helyiség felé. A kulcsok segítségével bejutok a szobába, aminek az egyik fala tele tükör, a padló pedig világos parketta borítja. Lepakolok a sarokban álló hangfalhoz, s utcai cipőmtől megszabadulva megyek a terem főkapcsolójához és áramot kapcsolok, hogy működjön a hangfal. A kapcsoló mellett elhelyezkedő szekrényből előveszem az edzőcipőmet és belebújtatom lábfejeim. 

Visszamegyek a hangfalhoz és rácsatlakoztatom a telefonomat, hogy míg bemelegítek is szóljon zene. Nem szeretek csendben lenni az esetek nagy többségében, kivéve akkor, ha valami újat akarok megtanulni, például szaltózni. Emlékszem rengetegszer elestem és megütöttem magam mire valóban megtanultam biztonságosan elvégezni a gyakorlatot. Egyszer még a kezemet is eltörtem miatta, ami miatt a szüleim nagyon mérgesek voltak. Féltek, hogy nem fogok tudni részt venni az Országos Bajnokságon, pedig annyit küzdöttem érte. Szerencsére ez nem történt meg, időben levették a gipszem és felléphettem a Solo performance kategóriában, amin nem csak első helyezést értem el, de még egy külön díjjal is megjutalmazott a zsűri. Az Európa bajnokságra sajnos nem jutottam el, mert a felvételi bizottság nem találta elég hosszúnak a jelentkezési videóm. Az edzőm szerint nem a videó hossza volt a baj, hanem egyszerűen csak rasszisták volta a bizottság tagjai. Mindenesetre már nem rágódom rajta, fontosabb a vizsgám. 

Összezárt lábaimra hajolok előre a földön ülve, s mellkasom szinte ráfekszik combjaimra, míg homlokom sípcsontomon pihentetem meg.
-Még mindig nem értem hogy vagy ennyire hajlékony... - hallom meg Ciász hangját, mire azonnal felkapok fejemet. Mindhárom barátom besétál az ajtón kezükben a kedvenc nasijaimmal és kedvenc teámmal. 

lala__

lala__ Pici Jiminie még egyszer nagyon sajnáljuk és boldog szülinapot mochi!!!!!!!🥳🥳🥳🥳
@mochi1013

Liked by mochi1013, MATE, Krkrkr and 271 others

View all 62 comments

mochi1013 köszönöm szépen Laura és tényleg nem haragszom!! <3
     | Krkrkr jah miután megettél minden nasit és megittad a teád és még elküldtél boltba banános tejért AMI AZ EGÉSZ VÁROSBAN CSAK EGY HELYEN KAPHATÓ ÉS AZ IS A VILÁG VÉGE UTÁN KETTŐVEL VAN!!!! 😡😤🙄💕
     | MATE  most mond, hogy nem érte meg látni, ahogy Jimin fintorogva dobja ki egy korty után azt mondogatva "nem értem mit szeret ebbe annyira Guka" 😂😂

Jungoo

Jungoo Az egyik kedves barátomról megosztott kép alatt a barátaival valami földönkívüli nyelven beszélgettek és csak annyit értettem belőle, hogy a kedves barátom neve és a becenevem le volt írva. Miért beszélnek ilyen fura nyelven? Még a fordító se érti!! 😫😫

Liked by agustD, k.nam, gyeom.god7 and  2,072,148 others

View all 723,471 comments

agustD Szegény, most nem tudsz kémkedni 🙄
     | Jungoo milyen kémkedés? Csak feldobta, mert követem! 😤
     |  agustD  aham aham
     | k.nam  Hyung, nekem is feldobja olyanok posztját, akit nem követek, de téged meg követlek és meg vagy jelölve a képen amit feltesz az illető 💁‍♂️💁‍♂️
     | agustD igen? Mégis kinek a posztjait dobálja fel PL?!
     | k.nam Valami Dick_forV nevű ficsúrét 🥱😒
     | agustD V_fromD re gondolsz? Hagyd őt békén! 🤬
     | Jungoo  az övét én is szoktam látni 🤭 jó fejnek tűnik ^^
           | Liked by agustD

gyeom.god7 Miféle alienekkel barátkozol te?!👀👀👀