8168 km

58.

Nedves tincseimet törölgetve lépked vissza a nappaliba, ahol Jungkook alma szeleteket falatozik, miközben nagy szemekkel figyeli a tv-ben menő KinnPorsche cimű bl-sorozat záróepizótját. Pár hete botlottam bele az előzetesébe és miután megnéztem egyből tudtam, hogy a maffiás téma miatt tetszeni fog Kooknak is, így elküldtem neki az előzetest. Vacsora után mondta, hogy még egy rész hátra van a végéből és szeretné megnézni, így nézze meg nyugodtan, én addig lefürdök. Hajnali fél négyet mutat a televízió alatti szekrényen pihenő digitális óra. Lassan ideje lenne végre aludnunk is. 

-Jungkook... - szólítom meg, s közelebb megyek a kanapéhoz.

-Hmm? - pillant rám, mikor már csak a stáblista pörög.

-Nincs vendégszobám... - motyogtam zavartan.

-Nem baj, majd alszunk együtt. - vont vállat, s kikapcsolta a tv-t. - Megyek én is lefürdök, még jó hogy van csereruha a táskámban arra az esetre, ha például a stúdióban szándékoznék aludni. - kuncogott. 

-De neked ez nem gond hyung..? - húztam le időközben fejemről a törölközőt. 

-Dehogy. Ha zavarna hazamennék, még így lassan majdnem hajnali négykor is. - kelt fel a kanapéról, s nedves tincseimet összeborzolva indult a fürdőbe. 

-HÉÉÉ!! - kiáltok utána, de csak kuncogást kaptam válaszul. 

Törölközőmet kiterítem a szárítókötélre, majd szobámba csoszogtam és Taehyungtól kapott csibés papucsomat lerúgva magamról bezuhantam az ágyba. Az éjjeliszekrényemen pihenő lámpát felkapcsoltam és a mellette lévő könyvemet elvéve kezdtem el olvasni míg Kook fürdeni van. 

Nem telt sok időbe, hogy betérjen a szobobába maga után lekapcsolva a villanyt. Egy poló és egy boxer fedte testét, akár csak nekem. Könyvemet sóhajtva tettem le magam mellé és lekapcsolta a fényforrást. Éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy, így felé fordultam, s vártam, hogy szemem megszokja a sötétségét és lássam az arcát. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer a kedvec énekesemmel fogok egy ágyban aludni.

-Jimin, aludnunk kéne. - szólalt meg halkan. 

-Igen... Kéne. - kuncogtam. 

Láttam ahogy arcomat fürkészi sötét szemeivel, s ahogy arcát a párnába nyomja.

-Bassza meg... - morogja a huzatba, sokkal inkább magának, mintsem nekem. Értetlenül figyeltem őt, kérdőn ráncoltam össze szemöldökeimet mikor felemelte fejét a párnából, s rám nézett. 

Egy pillanatra megijedtem, ahogy hirtelen megmozdult. 

Arcomra simított, s ezzel egyidőben ajkaimra hajolt. 

Szemeim kétszeresükre nőttek, főleg mikor felszusszantott mellé. Teljesen lefagytam. Egészen addig nem fogtam fel, hogy mi történik, míg forró ajkait el nem kezdte mozgatni. 

Meglepetten pislogtam párat lehunyt szemhélyát figyelve, végül szemeimet lehunyva adtam át magam az érzésnek. Párnácskaimat óvatosan megmozdítva viszonoztam csókját. 

Éreztem miként szája mosolyra húzodott, s hüvelykujjával orcámat kezdte cirógatni. Bátortalanul vezettem tenyeremet vállára, ujjaim alatt feszültek izmai, ahogy jobb alkarján támaszkodott fejem mellett. 

Lassan távolabb húzódott és kipirult arccal, elnyílt ajkakkal nézett le rám. Valahogy én is így festhetek, csak sokkal vörösebb kiadásban. 

-Jungkook.... - suttogtam.

Alsó ajkát megnyalva szüntette meg köztünk a távolságot ismét. A szoba hőmérségletétől kihült piercingje hűvösen nyomódott számnak. Az eddig magam mellet fekvő kezemmel óvatosan dús hajkoronájába túrtam. Jungkook ujjai, amig eddig arcom cirógatták, most levándoroltak oldalamra és oda rajzolgatott velük apró közöket benyúlva felsőm alá. 

Nem volt követelőző, nem akart semmi mást. Csupán oldalam cirógatta és párnácskáimat becézgette, de nekem ez bőven elég volt, hogy szívem fel akarjon robbanni. A meleg rajongó srác a bálványával, mi ez ha nem egy álom. Talán egy túl szép álom. 

Jungkook apró puszival szakította meg a csókunkat, majd visszafeküdt mellém. Óvatosan húzott közelebb magához és karolt át. Felnéztem rá, s szólásra nyitottam ajkaimat.

-Shh... ne rotsd el... - suttogta rekedt hangon, majd homlokomra nyomott egycsókot. Beletörődve a megválaszolatlan kérdéseimbe hajtottam fejem mellkasának. Szemeimet lehunytam és nem sokkal később átadtam magam az álmoknak.