8168 km

70.

‼️Információk a rész végén‼️

Mátéval telefonálva sétáltam a táncterem felé, ma külön edzésem van a verseny miatt. Hoseok hyung nagyon szigorú ezzel kapcsolatban, főleg amióta megsérültem, teljesen átalakította az előadásomat, így amennyire lehet kíméljük a bokámat. A múltkori szaltózást elégé megéreztem, pár nap kényszerpihenőre is szükségem volt.

-Szóval, mesélj pici Mochi. Mi van veled és azzal a csávóval? - érdeklődött Máté a vonal túlvégéről.

-Hagyjuk is, mert csak felhúzom magam. Aztán a kelleténél keményebben fogok edzeni. - sóhajtottam. A zebránál megállva vártam, hogy a lámpa zöldre váltson és szabad utat adjon az átkelésre.

-Nem bújsz ki alóla, dalolj szépen. - vágta rá azonnal.

-Ahhj... Jó. Legalább növelem a telefonszámlád. - kuncogtam fel, s belekezdtem a mesélésbe.

-Az egész akkor kezdődött mikor Jungkook egyik posztja alatt kiszúrtam egy lány kommentjét, aki férjeként hivatkozott Kookra. Akkor még nem is szenteltem neki túl nagy figyelmet, mert nem ez szinte mindennapos a rajongóitól. - ecseteltem.

-Aztán észre vettem egyszer, hogy chatelgetni szokott vele, de féltem rákérdezni, mert féltem a választól azt hiszem... - nagyon sóhajtottam a mondat után, s a zöldre váltott lámpa fénye alatt átsétáltam a zebrán. Imádom az esti edzéseket.

-Persze, hogy féltél. Mégis csak a kiszemeltedről van szó!! - kommentálta Máté.

-Végül pedig az tett be, pont miután összejöttünk, hogy ugyan ez a csaj kitett Jungkookkal egy közös képet és úgy hivatkozott rá, mint aki nélkül nem tud élni, és Kook még ellenezte is a képet komment szekcióban. - morogtam mérgesen, egyszerűen nem hiszem el, hogy ez történt. Azóta őt sem láttam, talán jobb is ez így. Csak szórakozott. Akár csak a többi unatkozó heteró.

-A parasztja. - fűzte hozzá Máté egyből. - Nem. baj, ilyen után aztán ne sírj nekem! Sokkal többet érdemelsz. - próbált bíztatni.

-Köszönöm, azt hiszem.

-Jimin, hidd el fog még utánad sírni! De te csak szépen, kecsesen és nőiesen ints be neki és sétálj tovább. - adta a tanácsot.

-Azért ez nem így megy, én tényleg nagyon szeretem... És kibaszottúl fáj... - szipogtam fel miközben előkerestem a kulcsaim Hobi hyung stúdiójához. Nemrég kaptam meg, mert nem akarta, hogy állandóan termet béreljek magamnak, meg itt legalább kamerán keresztül szemmel tud tartani.

-Elhiszem pici, hogy fáj. De erős vagy, te vagy a legerősebb személy, akit ismerek, tudom, hogy túl leszel rajta. - magyarázott, hangján érződött, hogy szíve szerint jól megölelgetne míg a fagyimat tömöm magamba.

-Amúgy meg, a versenyed után majd elmegyünk négyesben ünnepelni és keresünk neked valakit! - kuncogott legjobb barátom.

-Köszönöm Máté... - töröltem meg könnyes szemeimet miközben letelepedtem az öltözőben. - Beértem a terembe, később beszélünk apu. - kuncogtam fel halkan.

-Jól van fiam, vigyázz magadra és lehetőleg ne törd jobban össze magad!!!

-Igyekszem, szia Máté. - köszöntem el.

-Szia Jiminieeee! Mhwa! - küldött puszi féleséget, majd megszakította a hívást.

Telefonomat félretéve kezdtem el átöltözni táncos ruhába, ami egy fekete bő szabású pólóból és egy szürke melegítőből állt. A póló nyilván az övé, de nem tudok vele mit csinálni, hiába fáj, mégis hiányzik. Ő volt az első párkapcsolatom.