Jimin egy viccből kitett Weverse posztjára nemvárt választ kap szeretett énekesétől. A két ifjú rövid szóváltása nem is bizonyul olyan egyszeri alkalomnak, mint ahogy azt gondolták.
Telefonomra nézve tájékozódtam az időről, 18:14. Még van időm beugrani a kisboltba néhány dologért otthonra. Elfogyott a kenyerem, illetve nem ártana pár zöldség sem, meg persze a kihagyhatatlan instant ételek. Egyetem és edzés között mindig benyomok egyet, ez a leggyorsabb és finomabb is, mint egy szendvics.
A boltban egy idős hölgy dolgozik, kissé magának való, de a maga módján kedves. Az első alkalommal mikor itt jártam kiszúrta, hogy eddig nem Koreában éltem, pedig nincs akcentusom, talán az buktatott le, mikor a torst kenyeret milliméterről vizsgáltam át nem-e penészes valahol.
Gyorsan összekapkodtam amire szükségem volt, és már igyekeztem is a kasszához. Kínos lenne, ha Jungkook előbb ért oda, mint én. Jungkooknak a hét körül az egyenlő azzal, hogy 18:10-től bármikor beeshet. De tényleg! Múltkor is az mondta este tíz körül érkezik, ezért gondoltam, hogyha kilenckor elmegyek fürdeni, akkor bőven végzek fél tízig. Jungkook 21:17-kor csengetett, én meg, mint valami szerencsétlen, sampontól habos hajjal, egy szál köntösbe rohantam ajtót nyitni.
Fizetés után sietve pakoltam el a szatyorba, valami köszönés félét odavakkantottam a morcos asszonynak és már rohantam is. Jól elcsúsztam, azt hittem gyorsabban megleszek, erre már fél hét is elmúlt mire kijöttem!
Még szerencse, hogy a bolt annak a társasháznak az aljában van, amiben lakom. A lifttel nem akartam szórakozni, így inkább felsprinteltem a negyedikre. Ha lehet akkor a testem biztosan átkot szór rám emiatt.
Szerencsére vagy pechemre az ajtó előtt nem várt rám senki, így feleslegesen rohantam, mint valami őrült. Kulcsomat kihalásztam nadrágom zsebéből és megkönnyebbülten engedtem be magamat otthonomba. Ezt is Hoseok hyungnak köszönhetem, akárcsak azt, hogy most a Nemzeti Művészetin tanulhatok. Azzal, hogy mentorprogram keretein belül kerültem be kaptam egy lakást az egyetem közelébe a tanulmányaim idejére.
Cipőmet levettem magamról és papucsba dugtam lábaim, ezután a konyhába vezetett az utam, ahol kipakoltam a szatyorból mindent a helyére, majd készítettem magamnak egy jó meleg teát. Délelőtt vihar volt, így most rendesen hűvös van. Fáztam a fodrásztól hazafele jövet. Igen a fodrásztól. Már megint nem bírtam magammal és kiszőkítettem a hajam, ismét.
Épphogy leültem a kanapéra a teámmal, mikor a csengőnek meg kellett szólalnia. Természetesen a felét azzal a lendülettel magamra és a kanapéra borítottam. Szuper. Bőröm köszöni a törődést.
Bögrémet a maradék tartalmával letettem a dohányzó asztalra, s teában úszva mentem ajtót nyitni. Az idétlenül mosolygó nyuszi fejével találtam szembe magam.
-Veled meg mi történt? - mért végig.
-Te. A csengő. És egy bögre tea. - morogtam nem létező bajszom alatt.
-Neeee... - kezdett hangosan kacarászni, mitől visszhangozni kezdett a folyosó így inkább gyorsan berántottam az ajtón belülre, és bezártam a falapot.
Duzzogva csattogtam el átöltözni, míg ő kineveti magát. A múltkor itt hagyott felsőjét magamra kaptam, farmeromat pedig egy melegítőre cseréltem. Leöntött gönceim átvittem a mosásba, majd csak ezután tértem vissza a nappaliba.
-Láttam a kanapét is megöntözted. - kuncogott. - Letakarítottam amennyire lehetett.
-Köszönöm. - mosolyodtam el. - Ha már egyszer a te hibád volt.
-Persze-persze, leöntötted volna magad nélkülem is. Ne kend rám. - lépdelt közelebb.
-Jimin.
-Hm? - néztem fel rá.
Kihasználva az alkalmat hajolt ajkaimra, s akár csak az első alkalomnál, most is felszusszantott mielőtt elkezdte volna mozgatni párnácskáit. Meglepődtem ugyan, de csatlakoztam játékához, mégha csak szórakozik is, legalább kiélvezhetem a pillanatot.
Egyikünk se ért a másikhoz, csupán puháink becézgették egymást, de nem túl sokáig. Elhajoltam tőle léptem hátrébb. Alsó ajkamba haraptam, miközben ezer meg egy dolog futott át az agyamon, mielőtt nagyot nyelve felnéztem volna rá.
-Arról volt szó... - nyeltem egyet ismét. - Hogy megbeszéljük...
-Jimin, lennél a barátom? - nézett szemeimbe. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Kisebb sokk futott át rajtam.
-Barát barát? Vagy csak barát..? - tettem fel a kérdést égő arccal. Az érett paradicsom hozzám képest kispályás.
-Igen, azt kérdeztem lennél-e a párom? - kuncogott, s közben szőke tincseim közé túrt. Alsó ajkamba harapva bólintottam válasz helyett.
Megszüntetve kettőnk között a távolságot csapódtam mellkasába, karjaimat szorosan fontam köré, míg fejemet kíváncsian fektettem szíve fölé.
Ketyegője teljesen megbolondulva vert hevesen, ami mosolyt csalt arcomra.
-Jól áll a pólóm. Többször is hordhatnád a ruháim. - cirógatta hátamat.
-De elnézegetnélek nélküle is. - tett perverz megjegyzést, mire azonnal eltoltam magamtól. Arcom színét egy Ferrari is megirigyelte volna.
-Jungkook!!!! - kaptam le csibés papucsomat a lábamról és azzal kezdtem el csapkodni.
Persze ő csak nevetett.
Mindkét csuklómat elkapva fogott le, és lépett közelebb, hogy csókjaival mégjobban magába bolondítson.
Jungoo
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jungoo Support❤️
Liked by agustD, hobehobe, gyeom.god7 and 1,083,665 others
