Jimin egy viccből kitett Weverse posztjára nemvárt választ kap szeretett énekesétől. A két ifjú rövid szóváltása nem is bizonyul olyan egyszeri alkalomnak, mint ahogy azt gondolták.
Nagyiék tárt karokkal vártak minket és még le sem pakoltunk, de már mama terelgetett minket az asztalhoz, amin szerintem annyi étel volt, mint egy étterem étlapján.
Mondtam már, hogy imádom a nagyszüleimet?
Az asztalnál ülve nyál csorgatva várom, hogy végre rám kerüljön a sor és jól megpakoljam a tányérom mindenféle tradicionális étellel, amit Eun Ae mama szívvel-lélekkel készített. Habár nem illendő a tányérra halmozni az ételt, én mégis ezt teszem, mindent meg akarok kóstolni és félek, hogy nem marad valamiből. -Jimin kincsem, nem illik így viselkedni. - szól rám anyám lágy hangon. -Ugyan kedvesem... - kuncog nagypapa. - A mi kis unokánk régen evett hazai ízeket, hadd egyen kedvére valóan. - mosolyog rám, majd még ő is tesz egy adag kimchit a tányéromra. Apa csak halkan nevet megbújva az asztalon levő hatalmas kimchivel töltött doboz mögött. Mama fejét rázva falatozik tovább, míg anyám elereszt egy halk sóhajt, és folytatja az ebédet.
Általában nagyon odafigyelek, hogy mit és mennyit eszek, mert a tánc miatt állandóan 55 kg körül kell tartanom magam. Otthon legtöbbször egy, a volt iskolám dietetikusa szerint, előre összeállított étrendet követek, követtem. Most viszont úgy érzem rám férne némi plusz, hogy jobban érezzem magam a bőrömben és a táncparketten se akarjak összeesni egy-egy fellépés után.
A magam elé vett étel mennyiséget habár küszködve, de boldogan pusztítom el. Arról még fogalmam sincs hogyan fogok még desszertet is enni, hisz így is majd kidurranok, viszont papa süteményéről semmi pénzért se mondanék le.
Délután Hyun-Ki nagyapával elmentünk a kávézójukba, mert árú érkezett és papa szereti személyesen átvenni. Míg ő a szállítmánnyal foglalkozott én szívesen álltam be segédkezni az itt dolgozó diáklánynak. Min-jeenek hívják és huszonkét éves, most negyedéves a Dongseo Egyetemen, ahol orvosbiológiai labortudományt tanul. Nagyon kedves lány, és rendkívül segítőkész. Mióta megmutatta hogyan működik a rendelésfelvétel és a pénztárgép már egyedül veszem fel a rendeléseket. Bár most nagyon unatkozom, nincs egy új vendég se, Min-jee pedig hátra ment a raktárba, hogy feltöltse a kávészemes dobozokat. Én meg itt állok a pultnál és várom a csodát. Mármint szó szerint, nem tudom miért, de reménykedtem benne, hogy egy híresebb ember betéved ebbe a kis kávézóba vagy valaki korombeli bohókás fiatal feldobja a napom ezen unalmas perceit.
Azonban nem tűnt úgy, hogy bárki is betérne ide míg én itt vagyok. Már nagypapa is szólt, hogy nemsokára megyünk, csak még a szomszéd kisboltból hoz pár csomag szalvétát illetve anyám kérésére keres valami gyógyteát, ami álmosít.
A következő vendég várása közben elmerülök gondolataim között és visszaemlékszem arra a napra, mikor az Országos Bajnokságon vettem részt.
Egy hűvösebb nyári nap volt. Zoéval és párjával Attilával bezsongva vártuk, hogy végre megérkezzünk a helyszínre. Zoé csak kísérőként volt jelen, ő pont egy ponttal csúszott le a bekerülők listájáról. Nekem is épphogy sikerült a továbbjutók közé kerülnöm, ellentétben Attilával, aki olyan stabilan állt az esélyesek között a második helyen, hogy csak na.
Sajnos külön öltözőbe kerültünk, így elég magányos voltam míg nem engedtek minket a melegítő terembe. Ott ismét találkoztam a fiúval és közösen végeztük a gyakorlatokat. Fontos volt, hogy rendesen felkészüljünk, mert könnyen meg lehet sérülni.
Mikor az előttem lévőt szólították én is elindultam a színpad felé, hogy felkészüljek a pár perc múlva következő fellépésemre. Zoé is elkísért és bátorított, vagy valami olyasmit csinál ő szerinte. -Hé Jimin... - fogta meg kezem. - Tudom, hogy rengeteget készültél erre a napra és valami csodálatos koreográfiát hoztál létre.... -Mire akarsz kilyukadni? - pillantottam rá értetlenkedve. -De... -De? - ráncoltam szemöldökeimet. Apám mindig azt tanította, hogy mindent, ami a de előtt van el kell felejteni. Valahogy mindig igaza volt ezzel. -De szívességet szeretnék kérni tőled. - nézett szemeimbe. -Most? -Igen. - felelte. -Mégpedig? - sóhajtottam fel kellemetlenül. -Profi táncos készített fel téged erre az eseményre, és ez Attilával szemben nem fer.... Ezért arra szeretnélek kérni, hogy rontsd el.... Hogy Attila megnyerhesse a bajnokságot. - nézet rám teljesen komolyan. -Tessék?! - háborodtam fel. - Menj a francba Zoé! - löktem félre, s felmentem a színpadra a nevemet hallva.
Egy kezet láttam a látóteremben lengedezni, mire ijedtek ugrok meg és megszeppenve nézek a tulajdonosára, ki kuncogva figyel engem.
-Szia!! Egy kávét szeretnék.
V_fromD
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
1/2
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2/2
V_fromD Én kávét kértem, de ő azt mondta nem tud kávét csinálni, ezért egy jeges epres zöldteát kaptam 😩 Jiminolyan mint egy kiscsibe🐥
Liked by mochi1013, agustD, jijin and 4,183 others
View all 2,424 comments
mochi1013 Hééééé!!!! Ezt úgy mondod mintha nem ízlett volna44!!!!444444!! 😠 | V_fromD jól van naaaa, szere~ ❤️ | mochi1013 😤❤️
agustD Merre jársz? | V_fromD Találtam új barátot🤗🤗🤗🤗 | agustD Jövőhéten szabad vagyok | Liked by V_fromD
jijin TaeTae milyen volt a felvételi? | V_fromD Az holnap lesz hyung 👀
