37.

913 63 21
                                    


-Nem hiszem el, hogy tényleg elmész... - szipogja Laura nyakhajlatomba bújva. Könnyes szemekkel ölelem derekát. Olyan rosszul érzem magam, amiért itt hagyom a legjobb barátaim és egy mondhatni idegen országba költözöm. Egyszerűen a tény, hogy idézőjelesen teljesen egyedül leszek ott, ráadásul a szüleim életét megnehezítem ezzel, nagyon bántja szívemet. Fogalmam sincs még hogyan fogom nekik mindezt meghálálni. Egy külön albérletet bérelnek nekem az egyetem közelében és még pénzt is adnak nekem a kezdeti hónapokra. Anya egy csomó ételt csomagolt nekem, amik remélem nem fognak megromlani az úton, bár amilyen hideg van erre nem sok az esély. 

-Hiányozni fogtok... - suttogom, majd szép lassan elengedem a lányt, hogy a két fiútól is búcsút vehessek. 
-Vigyázz magadra kicsi Mochi...! - ölel magához Ciász. - Ne feledkezz meg rólunk az új nagyvárosi életed miatt! - köti lelkemre.
-Sose tenném... - bújok bele utoljára ikonikus WeAreTheVR pulcsijába, amit még kilencedik osztályba véletlenül leöntöttem fertőtlenítővel és az kiszívta a színét egy elég nagy területen. Azóta is érezni rajta a fertőtlenítő szagát hiába mosta ki jó pár alkalommal. 
-Ja és vigyázz a fertőtlenítőkkel! - kuncog fel. Duzzogva lököm el magamtól és inkább Mátétól is elköszönök. A magas vöröses-barna hajú barátom nem szólt egy szót sem, egyenesen a kezembe nyomott egy zacskó nasit az útra, majd könnyeket hullajtva ellépdelt. Szomorúan nézek utána, de teljes mértékben megértem. Én sem szívesen lennék az ő helyében. 

Szüleimtől már a reptér előtt elbúcsúztam. Édesanyám annyira sírt, hogy képtelen volt bekísérni, apukám pedig ott maradt vele megvigasztalni. Tegnap mikor a bőröndjeimbe pakoltam be együtt sírtam anyával. Talán a legjobban az ő reggelije fog hiányozni, mindig csinált nekem kakaót és valami finom ételt mire felkeltem és szintén minden alkalommal csomagolt nekem tízórait illetve ebédet, ha rögtön tanítás után volt tánc edzésem akkor ebédet is készített.

Lecsordulni kívánkozó könnyemet szövetkabátom ujjával törlöm le, majd egy utolsó ölelésben részesítem Laurát és Andreast. Bőröndjeimet magam után húzva indulok el becsekkolni az utolsó pillanatokban, hogy aztán a gépre felszállva hagyjam el szeretteimet és a Föld majdhogynem másik felére utazzak. 












V_fromD

V_fromD He was so sad when he arrived

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

V_fromD He was so sad when he arrived... ☹️

Liked by 3,916 others

View all 1,285 comments

jijin Miért nincs rajta kabát???😨
     | V_fromD Nem volt hajlandó felvenni :cc

TaeTaefan Yoongi nehogy megfázz!!!!!!!!!!!
     | V_fromD  Ő nem Yoongi hyung :cc
     | TaeTaefan ÚRISTEN VÁLASZOLT SKKSKSKSKSSKSKSK

jjjg. Szólj rá, hogy vegyen fel kabátot, mert megharagszom :CC
     | V_fromD Felkapta a cicát és elszalad 😨
     | jjjg. Vidd haza, beteg lesz :cc

8168 kmWhere stories live. Discover now