Leanne Hargrove sok mindenen ment keresztül a nyáron. Max és Ő mindketten elvesztették Billyt, mindkettejüket megviselték a történtek. Leanne-t egyenesen traumatizálta. Azóta a városba nemcsak a tavaszi szünet köszöntött be, de egy új gonosz is. Örd...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szokásos fejfájásom és az alváshiányom következményei teljesen kivették a megmaradt energiámat is, így miközben a gimi felé sétáltam, azt gondoltam, menten elájulok az úttesten mindenki szeme láttára.
Nagyon reméltem, hogy Eddie Munson csodaszerei és a mostohahúgom Tylenolja ütős kombináció lesz erre a migrénes fejfájásra, mert napok óta koncentrálni sem bírok, annyira fáj mindenem. Múltkor még az orrom is vérzett, holott utoljára körülbelül öt évesen vérzett, amikor apám lekevert egyet.
Felsóhajtottam és beletúrtam a világosbarna hajzuhatagomba és szorosabban fogtam a táskám pántját. Tulajdonképpen úgy kapaszkodtam belé, mintha megmentene az ájulástól és földön tartana az a pici tömeg, amelyet a benne lévő tárgyak nyomnak. Nyeltem egyet. A walkmanemből szóló Hotel California dallamai és szövege visszaidézték az időt, amikor még Kaliforniában éltem. Ez volt édesanyám kedvenc száma - fogalmam sincs miért. Ugyanakkor nagy hiba volt a múltra gondolni, hiszen így akaratlanul is a nyáron elhunyt öcsémre terelődött minden figyelmem és az Ő kegyetlen haláltusájára. Valami szörny ölte meg. Az egész jelenet újra és újra lejátszódik előttem, minden egyes éjjel az álmaimban.
Állandóan ugyanazt a képet látom magam előtt, tompán hallom Max sikítását magam körül a kiabálásokat és dühös üvöltést, viszont én csak Bilyre tudok fókuszálni és ahogy szépen lassan elhagyja a szemeit és a testét az élet. Na és persze ott az a dühös, undorító szörnyeeg...
- Hé, Mayfield! - ismerős férfi hang szakított ki a fejemben lévő torz képek fogságából. Megrezdültem és akaratlanul is Max után kezdett kutatni a szemem, hiszen valaki a vezetéknevét említette.
Ám, Őt nem leltem sehol. Összevontam a szemöldököm. Az iskola parkolójában álltam, fogalmam sincs hogyan és mikor jutottam el ide, bizonyára míg tűnődtem, a lábaim vittek csak. Viszont, Maxnek tényleg semmi nyoma sem volt.
Azonban, az előbb említett srác, aki a mostohahúgom vezetéknevét kiabálta, lassan felém kocogott. Már a haja alapján is mindenki jól ismerte, de valójában a gimnáziumban szerzett hihetetlen népszerűsége miatt döglöttek utána a lányok, holott amúgy olyan agyatlannak tűnt, mint egy kupac föld. Igen, az illető nem volt más, mint Steve Harrington. Ő szólongatott - úgy látszik - engem. Engem!
Kék szemeim hatalmasra tágultak, amikor még intett is felém. - Természetesen azért körbe pillantott ám, nehogy egy újabb kínos szituációt idézzen elő, ha azt hiszem nekem jelzett. Ám sajnos más Mayfield nevű ember nem volt körülöttünk. A gondolatfoszlányom tovább vihetném, azzal, hogy én sem voltam Mayfield, de ebbe inkább nem megyek bele. Steve sosem volt egy észlény.
Megálltam, mert gondoltam valami fontos dologról van szó, talán Maxről. Steve mindig Dustinnal lógott, Max meg néha Dustinnal... talán valami baj történt.
