Leanne Hargrove sok mindenen ment keresztül a nyáron. Max és Ő mindketten elvesztették Billyt, mindkettejüket megviselték a történtek. Leanne-t egyenesen traumatizálta. Azóta a városba nemcsak a tavaszi szünet köszöntött be, de egy új gonosz is. Örd...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem is emlékszem utoljára mikor ébredtem teljesen kipihenten úgy, hogy végig aludtam egy éjszakát és nem rémálmok keltettek fel.
Ha nem csörren meg a vezetékes telefon és nem szakít ki az álomtalan alvás világából, biztosan jó pár óráig még aludtam volna. Igen ám, de az univerzumnak piszkálhatta a csőrét az én Csipkerózsikaszerű pihenésem, mivel sajnos monoton, folytonos csengésre ébredtem.
Először azt sem tudtam melyik bolygón vagyok, a hátam fájt a kemény matractól, a szemhéjamon keresztül pedig jól kivehető volt, hogy már világos van. Először nem is akartam vele foglalkozni, csak hagytam, hogy csörögjön. Pár percig hallgattam a zajt és a madarak odakintről beszűrődő csicsergését, ez a kettő pedig egyre inkább kizökkentett és felébresztett.
- Ezt nem hiszem el - mormoltam idegesen a párnába fúrva a fejem, de sajnos a telefon tovább csengett. Felmordultam és levetettem magam az ágyról, miközben elámultam azon, hogy Steve milyen békésen aludt tovább. Hason feküdt, a fejét felém fordította, az egyik keze pedig a párna alatt pihent. Irigyeltem, amiért Őt legalább nem keltette fel az idegesítő rikácsolás.
Az órára pillantottam fél tíz múlt. Ásítottam egyet és kidörzsöltem az égető fáradságot a szemeimből, majd a hajamba túrva leszálltam az ágyról és megindultam a telefon felé, a nappaliba.
Mikor már ott tartottam, nyilvánvalóan az elhallgatott. Idegesen szitkozódtam, amikor konstatáltam, hogy a semmiért keltem fel, ám amikor megfordultam, hogy visszainduljak a szobába, természetesen újra hangos csengésbe kezdett a készülék.
Bár egy részem aggódott, hogy talán Max telefonál, mert valami történt, mégis a megérzéseim azt súgták, hogy ez nem így van. Max ugyanis hihetetlenül jó alvó volt, tizenegyig fel sem kelt, még ha szorongott is valamitől.
A vezetékes telefonhoz léptem és leemeltem a helyéről. Kissé frusztráltan emeltem a fülemhez a kagylót.
- Jó reggelt , Ms. Kelley vagyok - szólt bele egy nagyon is ismerős hang a telefonba, mire akaratlanul is felmordultam.
- Üdv - forgattam meg a szemeim irritáltan. - Magának igen széles a munkaköri leírása - a hangom csöpögött a gúnytól. - Plusz pénzt kap az emberek zaklatlásáért, vagy ez egyfajta hobbi?
Nem tehetek róla, egyszerűen mindenféle ellenszenvet váltott ki belőlem a nő. Mindenbe beleszólt, közbeavatkozott és érdeklődött. Max sem szeretett hozzá járni, mert idióta kérdéseket tett fel neki.
A nő a vonal végén elhallgatott, majd gondterhelten felsóhajtott.
- Ott van esetleg Susan, vagy Max? - kérdezte kicsit sem boldogan, mire felvontam a szemöldököm.
