Leanne Hargrove sok mindenen ment keresztül a nyáron. Max és Ő mindketten elvesztették Billyt, mindkettejüket megviselték a történtek. Leanne-t egyenesen traumatizálta. Azóta a városba nemcsak a tavaszi szünet köszöntött be, de egy új gonosz is. Örd...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
F I G Y E L E M! halálról szóló leírást tartalmaz a fejezet, ha nem bírod az ilyen részeket, vagy felzaklatnak, inkább ugord át.
Miután besötétedett a Creel-házas túránk közben, úgy döntöttünk mindenki hazamegy a maga lakásába és Eddie meglátogatása holnapra marad. Kicsit ezt sajnáltam, mivel a sok rossz után szerettem volna látni a legjobb barátomat, ám erre holnap reggelig várnom kellett végül.
A házban történt sokk után, amúgy sem igazán lettem volna jó társaság. Viszont legalább történtek jó dolgok is. Steve megölelt, ami talán kislányosan hangzik, de mégis majd kiugrott tőle a szívem a helyéről. Konkrétan megmentett egy újabb sérülés szerzésétől, emiatt nagy hálát éreztem.
Miután megbeszéltük, hogy Vecna továbbra is veszélyt jelent ránk és valahogy az Átfordított Világbeli Creel-házban lehet, és onnan irányíthat, minden ötletet és tervet elutasítottam, amely arra összpontosult, hogy veszélybe sodorjuk magunkat és is Maxet meggyőzve hazakéretszkedtem. Vagyis, tulajdonképpen bejelentettem, hogy nem vagyok hajlandó több időt abban a házban eltölteni és Maxnek sem engedem ezt.
Mivel Max hazajött velem a lakókocsi parkban, Lucas is úgy döntött, hogy követi. Először csak hárman lettünk volna, de ekkor jött a képbe a már jól ismert Steve Harrington is. A hős megmentő.
Hazafuvarozott minket. Mivel későre járt, beinvitáltam Őt is egy vacsorára. Szendvicset ettünk, amelyet Max készített és borzasztó volt. Susan nem érkezett haza, de miután megtaláltuk a "Ne várjatok haza, túlórázom" feliratú cetlit a hűtőn, már kicsit sem aggódtunk amiatt, hogy talán valami baja történt a nőnek.
A konyhában ültünk, mindenki befejezte már az evést. A lámpa világított, bár néha el-elment az áram - nem igazán tudtam, hogy az Átfordított Világ miatt, vagy csak a hely korszerűsége végett. A tányérokat mosogattam, Steve pedig a pultnak dőlve törölgette azokat egy fehér konyharuhával.
- Hagyd csak - legyintettem, amikor megláttam micsoda háziasszony szerepbe került, mire ő csak mosolyogva megingatta a fejét jelezvén Ő biztosan nem fogja befejezni.
Mivel a szekrénynek volt dőlve, körülbelül egy magasak lettünk, hiszen kicsit megrogyott, így egy szintbe kerültünk. Jó illatot árasztott magából és picit mintha megszoktam volna a közelségét.
- Megyek beviszem a ruháidat a szobánkba - biccentett a fejével a helyiség felé Max, mire összevontam a szemöldökeimet.
- Miért is? - érdeklődtem, elzárva a vizet, és lerázva a cseppeket a kezemről.
Csak nem gondolta, hogy engedem Lucasszal egy ágyban aludni? Nyilván semmi rosszat nem nézek ki a fiúból, de Max még olyan fiatal és Jézusom, nem is akarok arra gondolni, hogy hamarosan konkrétan felnőtt lesz és majd új szintre emelkedik a kapcsolata Lucasszal.
