Leanne Hargrove sok mindenen ment keresztül a nyáron. Max és Ő mindketten elvesztették Billyt, mindkettejüket megviselték a történtek. Leanne-t egyenesen traumatizálta. Azóta a városba nemcsak a tavaszi szünet köszöntött be, de egy új gonosz is. Örd...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy még sosem részesültem ilyenben, ráadásul a látvány maga is borzasztó volt.
Steve nyakára egy denevérszerű lény tekeredetett, és hiába próbált szabadulni nem tudott Most jóval kétségbeejtőbb volt a helyzet. A fiú fulldokolt, én pedig kicsivel távolabb tőle a kezeimen támaszkodva figyeltem. A földről származó kosz rikított a csurom vízes pulóveremen, illetve a nadrágomon. A cipőm egyik felét valahol elhagytam, így az egyik lábam teljesen átfagyott, a másikon pedig a lábbelim egy valóságos káddá változott, annyi víz ment bele. Perzse most ezek tűntek a legkisebb problémáknak.
Lefagytan meredtem az előttem történő, hajmeresztő jelenségekre. A félelem megbénított. Még sosem láttam ilyet és nem is akartam. Nyeltem egy nagyot. A borzongás és a pánik csak felerősödött amikor a sötét, büdös és nyálkás helyen ráeszméltem, hogy az előttem heverő fiú éppen élet-halál harcot vív valamiféle mutáns denevérfajjal. Életemben nem láttam még ilyet - és nem rendítek meg remélem senkit, ha azt mondom, nem is akartam.
Steve a földön vonaglott, szemei elkerekedten pásztázták a denevéreket, amelyek épp életük vacsoráját tartották. A főfogás pedig Steve Harrington volt.
Elkerekedett szemekkel nyugtáztam mi történik, ám sajnos sok időm nem akadt a gondolkodásra, hiszen a lények ahogy megérezték Steve illatát, azonnal őt vették célba. Engem nem. Talán mert rajtam volt ruha?
A szám elé kaptam a kezeim, hogy elfojtsam a fel-feltörő sikításomat, a könnyek pedig megállíthatatlanul folytak végig az arcomon, ugyanakkor a félelem megbénított. Steve felordított, a lények pedig szabályosan zabálni kezdték a testét.
Tudtam, hogy tennem kell valamit, különben meghal. Nem veszíthettem el. Nem veszíthettük el. Az agyam és a szívem meccset játszott egymással. Az agyam vissza akart tartani a bénító félelemmel, a szívem viszont azonnal ott akart teremni és lerángatni az undorító teremtményeket róla.
Nem eshettem abba a hibába, mint az öcsémnél. Steve fontos volt nekem és tudtam, ha nem teszem azt amit a szívem diktál, akkor örökre bánni fogom. Hiába minden félelmem, gondolatom és magammal vívott harcom, végül döntöttem.
Most végre bebizonyíthatom azt, hogy nem vagyok gyáva. Billy büszke lesz rám odafentről.
Mély levegőt vettem és kizártam minden káros gondolatot.
Füttyentettem egyet, miközben feltápászkodtam a földről és készen álltam harcolni. Életemben először kiállni magamért és az emberért akibe fülig szerelmes voltam.
A füttyentésemre minden egyes lény felkapta a fejét. Steve felnyögött, hiába kapálózott a vére mindenfelé ott volt. Láttam az arcán a torz fájdalmat. Lehunytam a szemeim. Féltem, de tudtam, hogy érte meg kell csinálnom.
