Leanne Hargrove sok mindenen ment keresztül a nyáron. Max és Ő mindketten elvesztették Billyt, mindkettejüket megviselték a történtek. Leanne-t egyenesen traumatizálta. Azóta a városba nemcsak a tavaszi szünet köszöntött be, de egy új gonosz is. Örd...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Eddie megtalálása egy valóságos nyomozással is felért. Esküszöm, ez az iskola egy labirintussá változott az évek során.
Szerencsére a göndör hajú srác végül szembe jött velem. Kezében a fekete uzsonnás doboza, amelyben igazából nem ételt tartott. Már annyiszor láttam és vásároltam belőle valamit, hogy csukott szemmel is bárhonnan felismertem a nyikorgó hangját, ahogy az kinyílt.
Még mindig azon gondolkodtam, hogy Steve Harrington mit keresett az iskola közelében, mivel abban az évben érettségizett, amelyikben én. Nem értem. Mondjuk jogos a kérdés, hogy én mit kerestem itt, úgyhogy valójában nem is kellene ezen tűnődnöm.
Igazából, nem is kellene Steve Harringtonon gondolkodnom, miközben kezdek beállni.
Eddie velem szemben ült az erdőben. Régen is füvezésre használták ezt a helyszínt, mivel csend uralkodott és valaki telepített ide egy fából készült asztalt és két padot.
A Munson-srác mindig itt találkozott velem és azokkal, akik tőle vásároltak. Eddie-t mindenki egy gonosz, sátáni bolondnak tarototta. Vagyis, majdnem mindenki. Dustin Henderson és én nem. Még Mike Wheeler is tartott tőle egy kicsit, lehetett látni az arcán. De amikor én nézzem Eddie-re, valahogy más jutott eszembe, nem a gonoszság.
Hatalmas mélybarna szemei felém mindig kedvesen villogtak. Mosolya is mindig őszintének tűnt, ahogy a gesztusai is irántam. Sosem nevetett ki, ha arról beszéltem mennyire bolondnak tartottam magam, sőt megnyugtatott, hogy Ő sem épelméjű. Barátok voltunk, ami a mai világban - az én világomban - elég szokatlan dolognak tűnt.
- Minden oké? - érdeklődött kedvesen, a szemei az enyémeket kutatták. Őt tényleg érdekelhette mi van velem, nem úgy mint Harringtont meg a többi alakot, akik random szóba elegyedtek velem.
Nos, éppen nem éreztem semmit, csak éhséget. Szóval mondhatni, egészen jól voltam. Sőt.... Ezt szerettem a fűben. Elvitte a fájdalmat, rám így hatott. Csak sodródtam egy érzéssel, amelyet le se tudtam írni. A világ hullámzott, de minden porcikám végre fájdalommentes volt. A szívem ezerrel dobogott, éreztem a fülemben a lüktetést, de egyszerűen magasról tettem rá. Mert végre csak az üresség tátongott bennem és nem a kín.
- Persze - válaszoltam egy jó adagnyi bűntudattal. Komolyan ezzé váltam? Szerekkel üldözöm el a démonjaimat? - Őszintén szólva, nagyon jól érzem magam.
Eddie megeresztett felém egy mosolyt.
- Ugye nem függesz rá? - megingattam a fejem válaszként. Tudom hol a határ. Csak addig fogom csinálni, amíg rá nem jövök hogyan mulasszam el a fájdalmam és legyek újra boldog. Utána nem fogok többet ilyen káros anyagokhoz nyúlni.
