Leanne Hargrove sok mindenen ment keresztül a nyáron. Max és Ő mindketten elvesztették Billyt, mindkettejüket megviselték a történtek. Leanne-t egyenesen traumatizálta. Azóta a városba nemcsak a tavaszi szünet köszöntött be, de egy új gonosz is. Örd...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Konkrétan rátenyereltem Dustinék csengőjére, amikor megérkeztem hozzájuk. Az ajtóban toporogva vártam, hogy végre valaki kinyissa azt.
Nem kicsi bűntudat mardosott amiatt, hogy otthagytam Robint a videótékában, főleg amikor elszabadultan mászkál egy gyilkos, de ha az oroszokat túléltük, nem ezen fog elbukni a barátságunk.
Egy teljes imát elmormoltam, míg a kocsiban voltam, hogy csak ne Leanne legyen az, aki meghalt. És mivel márcsak pár ajtó választott el attól, hogy ki tudjam deríteni, egyre izgatottabbnak éreztem magam. Izzadtam és alig vártam, hogy valaki kinyissa a bejárati ajtót előttem.
Azért egyből ide jöttem, mert Dustin talán tud segíteni, de a rendőrség biztosan nem mondaná meg ki halt meg. Meg aztán, néha Henderson gyorsabb volt a villámnál is, ha dolgok kiderítéséről volt szó.
Az ajtó túloldaláról lépések hallatszottak.
Na végre. Remélem, nem Dustin édesanyja az. Az a nő olyan furcsa. Folyamatosan azt a macskát szorongatta és gügyögött hozzá. Nekem pedig mindig úgy örült, mintha a saját fia lennék. Bár én is úgy szerettem volna Őt, mint ahogy Ő engem. De ez nem így volt.
Nyikorogva nyílt a bejárati ajtó, Claudia Henderson állt ott virágmintás, sötétkék ruhában és ismételten a macskával a kezében.
- Steve! - csattant fel örömittasan. - Nagyon örülök, hogy látlak! - a macska a kezében nyávogott egyet, a nő pedig folytatta a simogatását, sőt még beszélt is hozzá.
Egy elég jól látható grimaszba formálódott át az ábrázatom, ahogy megláttam az előttem lévő jelenetet
Szerencsétlen állat már menekült volna el - nem csak Ő. Én is.
- Persze, bent van - magyarázta és egy szempillantás alatt megváltozott a hangneme és az arckifejezése is. Aggodalmas lett. - Itt egy barátja is. Max. Szegény lány pont ott lakik, ahol az a szörnyű gyilkosság történt - hatalmasat sóhajtott - El tudod ezt hinni? Újabb halál. Itt mindig meghal valaki. Tavaly a plázatűz, most ez. Mi lesz a következő, az Apokalipszis? - kicsit sem akartam elkeseríteni, de Hawkinsról beszéltünk. Itt az volt az érdekes, ha nem történt semmi.
Ugyanakkor én nem a városról szerettem volna cseverészni, mivel megakadtam annál a mondatrésznél, hogy a Mayfield - lány itt van. Ez nem festett jól.
- Esetleg, bemehetnék? - kérdeztem lágyan mosolyogva. A nőknél bejött, ha vigyorogtam.
Nyilván Mrs. Henderson sem volt ez alól kivétel.
- Hogyne, drágám! - felelte és szélesebbre nyitotta az ajtót, miközben jobban magához szorította a macskát. - Óvatosan gyere, nehogy az én drágám elszökjön. Ki tudja mi van odakint - sopánkodva csóválta meg a fejét. - Az egyik drágaságomat már elveszítettem - nos igen, az is egy külön történet volt, köszönhetően Dustinnak.
