Annyira tudtam, hogy ma még baj lesz ebből. Úgy éreztem, de kikerülni nem tudtam. Most meg itt ülök az igazgató irodájában a nagyszüleimmel.
De mindent csak sorjában.
Miután bejutottunk a suliba a könyvtár felé vettük az irányt, mert egy csodálatos könyvtárismeret-órával kezdtünk.
Miközben az ajtó előtt vártuk a tanárt, nekünk hármunknak nem volt kedvünk beszélgetni. Csak hallgattuk a többieket, közben a gondolatainkba mélyedtünk.
A tanárnő, Adamik Gabriellaként mutatkozott be, majd az egyik humorzsák bekérdezte azt a poént, hogy azért kell-e erre az órára járnunk, mert egyébként nem is tudnánk mi az a könyvtár. Ami jó poén meg minden, de nekünk máshol járt az agyunk, miközben leültünk a leghátsó sorban az olvasóteremben.
– Azt hiszem, nekünk lőttek – sóhajt fel suttogva Tomi. – Komolyan azt gondolom, hogy ezek ki fognak minket nyírni.
– Dehogy fognak – suttog Ákos is –, max kicsit bepróbálkoznak, megpróbálnak megszívatni minket. Ne drámázd túl a dolgot! Ádám, segíts már, a paragép túlagyalja.
– Nem is tudom, fiúk – nézek balra a szemükbe, miközben az egyik tollammal kattogtatva játszom. – Engem rendesen kinéztek maguknak, de ti csak ne szóljatok bele! Meg tudom védeni magamat.
– Frászt! Barátok vagyunk! Ha nem tudnád, ez mit jelent, beavatlak: együtt röhögünk, együtt szenvedünk, akár verekszünk és kész! Ne is vitatkozz! – böki meg az arcom Tomi.
– Egon egy igazi barom. Talán ha kerüljük az egész tizenegyedikes évfolyamot, akkor megleszünk.
– Ezt két teljes évig, már ha szerencsénk lesz és sikeresen elballag innen, két évig, hogy fogod csinálni? – kérdezte a mindig gyakorlatias Ákos.
– Ti összevesztetek a felsősökkel? – fordult hátra hozzánk Csilla, majd a két oldalán ülő Kata és Jázmin is.
– Volt egy kis félreértés – magyarázta Ákos. – Nem nagy ügy!
– Én már hallottam Egonról – szólt közbe most Kata. – Egy totális elmebeteg. Ráadásul úgy hallottam, az iskola egyik támogatójának a fia, magyarul: Érinthetetlen. Ne akarjatok kikezdeni vele!
– Nem is akarunk! – válaszolt neki Tomi.
– Ott hátul mi folyik? – szólt ránk a tanár. – Ez így nem lesz jó! Az első sor helyet cserél a hátsóval! Gyerünk! Gyorsan! Mint akik élnek!
Szót fogadunk, mert most még minden csontunk ép.
Ezután felírta a végleges ülésrendet, vagyis a könyvtárismereten az első sorban fogunk jegyzetelni, mint a kis angyalok. Lehet ez a nap még ennél is rosszabb?
Persze, hogy igen! Már csak azért is, mert iskolában vagyunk és matekóra jön. Bár Egeresi tanárnő alapból jó fej.
A termünkig gond nélkül eljutunk az osztállyal. Ez azért a mai napot nézve egyenértékű egy bajnoki hazafutással.
– Jó napot kívánok!
– Jó napot kívánunk!
– Van hiányzó?
– Nincs!
– Akkor az óra címe – kezdi is a vázlatot –, Halmazok megadása, egyenlősége, üres halmaz fogalma, halmazok elemszáma. A 'halmaz' és a 'halmaz eleme' alapfogalomnak számít ezt nem definiáljuk – kezdi el magyarázni tanárunk az anyagot. Majd ábrákkal bemutatni a tábla előtt, néhány feladattal. Hogy jelöljük a halmazt és az elemeit nagy és kis betűkkel stb. stb.
DU LIEST GERADE
Ez nem lehet az én életem!
Sonstiges~ Az élet sosem fenékig tejfel senkinek! ~ Felnőni is nehéz! Bármilyen körülmények között is él. Mindenkit érhet csalódás, veszteség, el is bukhat és hibázhat. Önmagát és a személyiségét igazán az mutatja meg, hogy a rossz tapasztalatok után, m...
