Tekergők és a szeretet ára (hp fanfic, Tekergő Krónikák I.)

9) Perselus és a fürdőszoba ~ PPi

Az első tanítási nap, szeptember másodika, csütörtökre esett. Reggelinél Lumpsluck professzor, a házvezető tanáruk kiosztotta az órarendeket, így Perselus megtudta, hogy mágiatörténettel kezdi roxforti pályafutását.

Binns professzorról hallotta édesanyjától, hogy „az egyetlen, aki képes még a mágiát is olyan unalmassá tenni, mint egy mugli szőnyegtisztítási kézikönyv". Bár nem tudta, hogy olyat miért olvasott volna az édesanyja. Neki, boszorkányként elég volt ráböknie a pálcájával, és koszos szőnyeg volt, tiszta szőnyeg lett. Igaz, Perselus néha úgy érezte, hogy anyját el-elhagyta a varázsereje. Ez pedig varázstalan apja terrorjának volt köszönhető, aki minél többet ivott, annál haragosabban jött haza. És mindig többet ivott, mint amennyit dolgozott.

Mindenesetre a Bathilda Bircsók féle mintegy kilencszáz oldalas tankönyv mellett magához vette A kvidddics évszázadainak egy könyvtári példányát.

Az órán a hollóhátasokkal voltak együtt. A vén, töpörödött professzor porszürke talárban és vállban túl széles zakóban becsoszogott a katedrához, majd helyet foglalva kinyitotta A mágia történetét és monoton hangon olvasni kezdte.

Perselus, miután meggyőződött róla, hogy az elhangzottak tényleg szóról szóra megegyeznek a rongyos tankönyve hatodik oldalán leírtakkal, kinyitotta a Tudor Hushpush féle vékonyabb kötetet. A délutáni repülésóra előtt még utána akart olvasni a különböző márkáknak, nehogy valami ócska venyigével kelljen majd küszködnie. Persze az iskolai seprűtárolóban nem a legmodernebb darabok voltak, de azért lehetett válogatni.

Épp a Kométák fejlődését olvasta, mikor a mögötte ülő Avery hátbabökte a pennájával. Mivel nem nézett hátra azonnal, további szurkálások követték az elsőt. Perselus végül óvatosan féloldalt fordult, még nem tudta, mennyire veszi észre a tanár a mozgolódást az óráján. De fölösleges volt aggódnia, Binns professzor előtt valószínűleg egy sereg színpompás hurú madár is észrevétlenül átparádézhatott volna.

– Mit akarsz? – suttogta végül Averynek.

– Add ezt előre Mulcibernek! – nyomott a kezébe egy összehajtott pergamenszeletet a seszínű hajú fiú.

Perselus átvette a levelet, és most ő kocogtatta meg vele az előtte ülő fiú vállát. Innentől hosszadalmas beszélgetés kezdődött Avery és Mulciber között, és Perselus átlag négysoronként továbbított egy üzenetet hátra, majd megint előre, miközben folytatta a seprűtípusok tanulmányozását.

A repülésóra délután fél négykor kezdődött, de biztos, ami biztos, már háromkor lement a kastély melletti füves lejtőre. Megérte, mivel az elsők között ért oda, és így megszerezhette a két Jólsep-R5 egyikét.

A griffendélesek, akikkel együtt vettek részt ezen az órán csak később kezdtek szállingózni, bizonyára volt koradélutáni órájuk. Perselus Lilyt kereste a szemével, de sehol sem látta a lányt. Befutott ellenben James Potter és Sirius Black, a két szájhős a vonatról, ráadásul éppen a mellette lévő régi gyártású Kométához és Hullócsillaghoz soroltak be. Potter nagyban magyarázott valamit egy Csorszkov-féle cselről, így észre sem vették őt. Amit egyébként nem bánt.

Közben megérkezett Madam Hooch, a tanárnőjük. Sárga szemei megvillantak a rövid, szőkésszürke hajkorona alatt, és az elsősök nyomban elcsendesedtek. Lily ebben a pillanatban futott be, két másik griffendéles lánnyal együtt besorolt három szélső seprű mellé.

– Álljanak sorban a seprűik mellé, és ne csináljanak semmit, amíg nem mondom! – adta ki az utasítást Madam Hooch – Ez utóbbi a későbbiekre is vonatkozik. A repülés egy igen komoly dolog, legfőképpen mivel számtalan módja van, hogy kitörjék a nyakukat. Ezért elvárom, hogy pontosan kövessék az utasításaimat, és arra figyeljenek, amit csinálniuk kell! Mr. Pettigrew, a seprű mellé álljon, ne rá! – a tanárnő döbbenten nézett a kövérkés fiúra, aki alkata ellenére úgy ugrott odébb szavaira, mintha parázsba lépett volna.