Tekergők és a szeretet ára (hp fanfic, Tekergő Krónikák I.)

24) Büdöskék ~ JP

El ugyan senkit nem tanácsoltak, de a professzorok kitettek magukért, és még James is majdnem elégedett volt a mardekáros bandára kiosztott büntetéssel. A díszes társaságnak Bimba professzornál kellett segítenie a tanév összes hátralevő délutánján a növények körül. És valahogy mindig csurom sárkánytrágyásan kerültek elő, ha épp nem valami azonosítatlan nyálka tapadt a talárjaikra. Az sem volt elhanyagolható, hogy akciójukért fejenként ötven pontot vesztettek a Mardekárnak, így a zöld ház az utolsó helyre küzdötte le magát, a Griffendél pedig végre vezetett. Igaz, a hős mentőakcióért csak Sirius és Remus kaptak pontot, mivel Jamest nem látta McGalagony, Peter pedig csak futárszolgálatot teljesített. De ez is eredmény volt, főleg, hogy a Rengetegben végig tilosban jártak.

A csillagászat és seprűlovaglás vizsgákat letudták hétfőn és szerdán. Természetesen könnyen mentek, James külön büszke volt rá, hogy véletlenül sikerült megtanítania Siriust is uralnia a seprűjét az elmúlt hónapban. Mert bizonyos, hogy azért javult a barátja teljesítménye drasztikusan, mivel a kviddicsedzéseik során őrzőként kénytelen volt a gyűrűk előtt kis területen belül sokat forgolódni, hogy kivédjen néhányat James dobásaiból.

A hét további részében az ő évfolyamukat nem érintő vizsgák voltak, így rengeteg idejük maradt figyelemmel kísérni a hét mardekáros szerencsétlenkedését. Derűs nap volt, Bimba professzor kihajtotta őket a külső ágyásokhoz. Jamesék tisztes távolból figyeltek, mivel a tanárnő nem engedte, hogy közönség gyűljön a kiskertje köré.

Malvolia Bullstrode két ujja közé csippentett kislapáttal próbált egy zsákból sárkánytrágyát lapátolni néhány kocsonyabokor tövébe, turcsi malacorrával szorgalmasan fintorgott hozzá. Finnyázásának az lett az eredménye, hogy egy egész kupac trágyát borított a saját ölébe.

– Ezer butykor és morgácshüvely! Markold meg az a lapátot, nem ezüstvilla! – csóválta a fejét Bimba, kócos barna fürtjei ide-oda csapódtak arca körül foltos süvege alatt.

Rosier óvatlanul bánt a fürgebabbal, aminek következtében a földre hullott fényes babszemek nyomban szárba szökkentek, sőt némely különösen életerős példány kergetni kezdte a másodévest. Rosier menekülőre fogta.

Már a harmadik kört tette az üvegházak körül, nyomában rózsaszín virágú üldözőivel, mikor a mérges csápfű egy szemtelen indája orvul a bokájára tekeredett, és elgáncsolta. Bimba csak ekkor érezte elérkezettnek az időt, hogy egy-két határozott intéssel helyükre küldje az elszabadult növényeket. Rosier morogva visszasomfordált kijelölt munkahelyére, és Jamesnek feltűnt, hogy a professzornő elismerően megpaskolgatta a mérges csápfű tekergőző indáját.

– Ahhoz képest, hogy a Hugrabugot tartják a kis kedves háznak, Bimba ugyancsak elemében van – jegyezte meg James elégedett vigyorral.

– Végülis Tonks az ő házában van, elhiszem, hogy elég pipa – vélte Sirius.

Tovább figyelték az egymástól kommunikációs távolságon kívül dolgozó büntetőmunkásokat.

– Azért szívesen látnám Narcissát közöttük – dörmögte Sirius kis idő múlva.

– Én Malfoyt nézném meg – indult be James fantáziája. Kényeskedő hangnemre váltott – Ah, ráköpött egy hangya a talárom szegélyére! – itt csettintett az ujjával – Ugorj, Rosier, töröld le! Fürgén, mint a babszemek!

Produkciójával osztatlan sikert aratott barátai körében, még két arrajáró hugrabugos is jóízűt kacagott.

– Hiába, vannak, akik mindent megúsznak! – ingatta a fejét Remus.

A tehetségtelen kertészkedés következtében kialakult szagot hiába próbálták elnyomni a legkülönbözőbb tusfürdők pacsulijával – konstatálta örömmel James, amikor vacsorához menet összetalálkoztak a nagyterem bejáratánál a kígyós ház tagjaival. Egy pillantással jelzett a mellette sétáló Siriusnak, és látványosan a levegőbe szimatolt.