December elején Remus megint eltűnt pár napra. James az óráik után Siriusszal és Peterrel egyetemben elzarándokolt a gyengélkedőre, azonban már a kétszárnyú ajtóban fennakadtak Madam Pomfreyn.
– Sajnálom, fiatalurak, nincs látogatási idő – állította meg őket a javasasszony.
– De még csak délután van! Remus a barátunk, képtelenség, hogy ne látogassuk meg. Mit gondolna rólunk? – érvelt James, mindhiába.
– Ez igen szép, de a barátotoknak most pihenésre van szüksége.
– Mi van vele?
– Semmi olyan, amitől ne térhetne vissza közétek pár napon belül. Akkor az édességeiteknek is biztosan jobban fog örülni – biccentett a fiúk kezében szorongatott bőséges csokoládé adagokra.
Morgolódva indultak vissza a félhomályos folyosón. Tél lévén korán sötétedett, és bár nem volt késő, a telihold már erősebben világított, mint a lenyugvó nap. Alig tűntek el a javasasszony látóteréből egy kereszteződésben, Sirius elhasalt a kockás kőpadlón, mintha egy láthatatlan láb összecsapta volna a bokáit.
– Kényelmes a padló, véráruló zseboroszlán? – jött a rosszmájú röhögés mögülük.
James haragosan megpördült, és Mulcibert pillantotta meg alig pár méterre, a válla mögött a vigyorgó Averyvel.
– Te is magadra veheted, ha akarod, Potter! – vont vállat Mulciber kárörvendően szemlélve Siriust, akit Peter éppen talpra segített.
– Te meg egy betongyűrűt vehetnél magadra, és beugorhatnál a tóba úszásleckét venni az óriáspoliptól! – vágott vissza James.
– Van valami gond, fiúk? – bukkant fel Malfoy a semmiből. Pálcáját elegánsan az ujjai között forgatta, fekete talárján megvillant a prefektusi jelvény.
– Csak fejlesztjük a Griffendél-Mardekár kapcsolatokat – vetette oda Sirius, ismét két lábon – Csókoltatom Narcissát!
Jobbkor nem is érkezhetett volna Samira válaszlevele. A három fiú a klubhelyiségben csoportosult egy kisasztal körül, és kártyavárat igyekezett építeni a robbantós snapszli paklijából. Már három emeletig eljutottak, mikor az egyik alsó lap diszkrét durranással miszlikbe robbant, és magával döntötte az egész alkotmányt. Pár másodperc múlva a szállingózó darabkák ismét összeálltak kártyalappá, de a tornyot újra kellett kezdeni.
A mellettük lévő ablak üvege felől kocogtatás hallatszott. Két bagoly kért bebocsátást: Eira levelet hozott, Allegra pedig csatlakozott hozzá, hogy meglátogassa gazdáját. Peter odalépett az ablakhoz, és beengedte őket.
– Nos, kitől jött? – érdeklődött Sirius. Közben szórakozottan egy piros ászt húzgált madara csőre előtt, amit Allegra lelkes csattogással igyekezett elkapni.
– Samirától, akivel nem járok – felelte James. Két barátja helyet foglalt mellette a fotel karfáin, és együtt olvasták a lány levelét.
Kedves, lökött James!
– Ez már jól kezdődik! – szúrta közbe Sirius. Peter szorgosan bólogatott, egészen belepirult a megtiszteltetésbe, hogy ő is olvashatta James levelét.
Úgy tűnik, gratulálhatok az éjszakai akcióhoz! Tényleg a te beszámolóid tartják bennem a lelket. Most, hogy ilyen zordra fordult az idő, már több mint egy hete nem mehettem ki. Elkaptam egy ilyen téli betegséget, de ezt nem részletezem, unalmas lenne. A növénykéim közül betelepítettem jó párat a nappaliba áttelelni. Jó róluk gondoskodni, és persze hasznos, hogy nem kell minden hozzávalót megvenni, ha szükségem van valamilyen gyógyitalra.
VOUS LISEZ
Tekergők és a szeretet ára (hp fanfic, Tekergő Krónikák I.)
Fanfiction1971. Peter az ágy alatt halálfalókat keres. James krónikusan illegális ötletekkel áll elő. Sirius az elsőt nem érti, a másodiknak nagyon örül, emellett a családjának falaz. Remus örül, hogy él (és még igen sok más mindennek is). Lily próbálja megér...
