Tekergők és a szeretet ára (hp fanfic, Tekergő Krónikák I.)

23) A szeretet ára ~ SB

Mire Remus magához tért, már mindhárom barátja körülötte térdelt.

– Jól vagy? – kérdezte Peter homlokráncolva.

James és Sirius közben fölsegítették, és most Remuson volt a sor, hogy a feje búbját dörzsölgesse. Bár Malfoyt ismerve minden mása is fájhatott.

– Remélem, megvan a B-terv – jegyezte meg Remus.

– Persze – bólintott James – Peter, keresd meg McGalagonyt! Láttad, melyik ösvényen mentek be, igaz?

– Aha – bólintott az egérfrizurás fiú, és már loholt is fel a domboldalon.

– Mi meg utánuk megyünk.

Óvatosan kellett haladniuk, nehogy megneszeljék őket a Mardekárosok, Jamesnél most nem volt nála a köpeny, nem számítottak rá, hogy kellhetne. A kanyargós ösvény végül egy kis tisztásba torkollott. Nem voltak elég mélyen ahhoz, hogy összetalálkozzanak az erdőlakókkal, de a fák és az aljnövényzet már eltakarták mögöttük a kastélyt. A három fiú egy megtermett bokor mögé lapult, amin néha különös borzongás futott végig.

Ted Tonks a tisztás közepén térdelt, Malfoy, Narcissa és még hét másik Mardekáros kihúzott pálcákkal állták körbe. Ketten közülük a kör szélén térdeplő, falfehér Andromedára szegezték a pálcájukat.

– Nos, Cissy, tiéd a lehetőség, elvégre a te családodról van szó. Mivel kezdjünk? – Sirius keze ökölbe szorult. Malfoy hangja csevegő volt, ő és Narcissa is háttal álltak nekik. Annál inkább láthatták Ted Tonksot; a szőke, tömzsi varázsló barátságos arca most sem volt hajlandó félelmet, de még gyűlöletet se elárulni, inkább Andromeda felé küldött egy biztató pillantást. Ennek meglett az ára: ahogy újra előre nézett, Malfoy sóbálvánnyá dermesztette, így attól kezdve nem láthatta barátnőjét.

Andromeda közben halkan megszólította húgát.

– Cissy... – hangja úgy csengett, mint amikor valaki egy alvó gyermeket ébresztget. Cserébe ő is kapott egy némítóbűbájt az egyik rászegeződő pálcából.

De Cissy is hallgatott, bár őt semmilyen varázslat nem némította el, hiába nézett rá a fiúja várakozó szemekkel. Végül Malfoy megunta a tétlenséget, és átkarolta barátnője vállát.

– Semmi baj, Cissy drágám, nyugodtan rámbízhatod a sárvérűt! Majd mi elintézzük a társasággal.

Ahogy Sirius elkapta James pillantását, a mondat „semmi baj" részével egyikük sem értett egyet . Mindhárman előhúzták a pálcájukat. Közben Malfoy utasította Avery-t, hogy bemelegítésként válasszon valami szimpatikus ártást és próbálja ki, amitől Tonks orra vészesen folyni kezdett a Mardekáros banda nagy derültségére.

Sirius legszívesebben nyomban odarohant volna, de a gondolataiba férkőzött Andromeda gyakori intése, miszerint néha használhatná az eszét, mielőtt cselekszik, csak úgy tesztüzemben. Ez egy roppant idegesítő mondat volt, de ha javított az esélyeiken, akkor megért egy próbát. Ennek eredményeként oldalbabökte az ugrásra kész James-t.

– Tessék? – sziszegte türelmetlenül James.

– Nem tudunk párbajozni velük. Olyan átkokat tudnak, hogy két másodpercen belül palacsintába göngyölt denevér lesz belőlünk – suttogta Sirius.

– Akkor jöhet a C terv és a trágyagránátok. Hogy Fricsnek mekkora mázlija van! Neki tartogattam búcsúajándékként – James felvillanyozódva kezdett kotorászni talárja zsebében, csakhamar meg is találta, amit keresett.

– Add ide a felét, én meg átosonok a túloldalra, akkor két felől támadhatunk – Sirius átvette, és a saját zsebébe tömködte a készlet felét.