A Hawkins Labor Szökevénye

03

Már két hét telt el a fogadásunkból. Eddie egyre kevesebb rosszalló megjegyzést hall tőlem, de azért még van benne része.
Már nem érzem iránta azt az utálatot, mint ezelőtt. Nem rég az egyik játék estjükön is részt vettem. Remekül éreztem magam. Az a rengeteg érzelem.. déjà vu érzés fogott el. Régen is volt ebben részem csak egy kicsit másmilyen volt a csapat és persze a helyszín is. Hiányzik ez az egész. Minden meg változott mióta Willék el költöztek.

Ami igazán bánt, de nem említettem az az, hogy Mike tavaly szinte egy percig sem játszott Willel, hisz Tizivel volt el foglalva, most meg.. Most meg egy, olyan klubbnak a tagja, ahol a D&D a minden. Természetesen örülök neki, hogy boldog, de Byersnek szüksége lett volna minderre. Főleg azok után, amin keresztül ment.

Miután mindenki el búcsúzott és haza ment, csak én és Eddie maradtunk pakolni.

- Ez az egész már az életetek része, nem igaz? - kérdeztem a fiút miközben a kezébe nyomtam egy széket.

- Számomra ez az élet. Meg persze a zene. De, ahogy láttam te is értesz hozzá.

- Rengeteget játszottam Dustinékkal mikor még kisebbek voltak. Mindig Mikeék pincéjében voltunk. Gondolhatod milyen szagok voltak oda lent, a 4 kis szaros miatt. - nevettem miközben meséltem.

- Négy? Nem csak hárman voltak? Dustin, Wheeler meg a Sinclair kölyök?

- Will Byers. Ő is a csapat tagja volt, de már nem itt lakik.

- Ő az, aki 83-ban eltűnt, nem? Az egész város őt kereste.

- Igen. De végül szerencsére meg találtuk. - szörnyű volt újra vissza emlékezni, hogy mi is történt vele. - Na ez is kész van! - tettem csípőre a kezem és körbe néztem a rendezett teremben.

- Akkor gondolom haza.?

- Igen. - le oltottuk a villanyokat és be zártunk minden ajtót, majd a vész kijáraton ki osontunk. Még egy cigit el szívtunk és már ott sem voltunk.

Le húztam az ablakot és csak élveztem a szelet. Eddie nagyon fel volt spanolva a játék miatt, így a hangjától az énekest nem is hallottam, olyan hangosan énekelt.

- Borzasztó vagy! - nevettem.

- Igen? Hát legalább én élvezem az életet! - az már egyszer biztos. Ő tud élni. Jobban, mint bárki más.

Egy nappal később ebéd előtt Stevel múlattam az időt. Jobban mondva panaszkodtam neki, hogy Dustint egyszer még ki nyírom.

- Tehát, hogy nem elég, hogy be zárkózik a fürdőszobába és kis híján el késünk miatta még szörnyen is nézek ki! Nem tudtam miatta sminkelni!

- El sem tudom képzelni. - játszotta az együtt érzőt.

- Steve ez nem segít!

- Drágám te ragyogsz! - ölelt meg. - Nem kell neked smink!

- Tényleg, így gondolod?

- Nem! - nevetett mire meg haraptam. - Olyan hülye vagy! Tudod, hogy igen most ezt miért kellett? - nem válaszoltam csak nevetve el köszöntem és ott hagytam.

Eddie:

Kinsey késik az ebédről. Eddig mindig időben jött.

- Henderson! Merre találom a nővéred?

- Nem tudom. Utoljára Robinékkal láttam. A nyugati mosdó folyosóján. - fel kaptam egy almát és elindultam meg keresni.
Robin jött velem szembe.

- Hé, uhm Kinsey ..?

- A 120-as terembe.

- Köszi. - az ajtó résnyire nyitva volt. Nem volt egyedül. Harringtonnal beszélt.

"Drágám te ragyogsz!" Nevetett Steve, majd ölelkezni kezdtek. Nem értem miért jobb ő mint én!
Vissza mentem a többiekhez.

- Na meg találtad? - kérdezte Jeff.

- Nem - ahogy ki mondtam be is lépett az ebédlő ajtaján.

Kinsey:

- Sziasztok! - ültem le Eddie mellé, aki inkább hátradőlt a székben. Most ennek mi baja?

- Nem vagy éhes? - kérdezte Mike.

- Nem már ettem.

- Hah. - "nevetett" Eddie. - Egészségedre "drágám"! - majd az aszralra csapott és el viharzott.

- Megjött vagy mi a franc van?! - kiabáltam utána.

- Miért nem bírsz? - tárta szét a karját. Mindenki minket nézett.

- Eddie.. honnan vesze-

- Láttalak Harringtonnal! Egyértelművé vált minden!

- Kérlek ne ordibálj! - léptem oda hozzá. - Amit láttál az-

- Nem. Kinsey nekem nem kell magyarázkodnod! Megértettem! - majd aztán az ajtó mögött el is tűnt.

Órán próbáltam vele beszélni, de inkább el ült mellőlem. Kémián nem volt szabad hely, így muszáj volt maradnia.

- Eddie. Figyelj..

- Parker! Ha fel robbantja a termet, mert a kísérlet helyett Munsonnal beszélget, esküszöm meg buktatom! - persze, hogy a tanárnak is ma van rossz napja. Sosem szól, ha beszélgetünk órán.

Csengetés után a fiú ki ment a teremből, ahelyett, hogy segített volna össze takarítani. Még három órám volt, de egyik sem közös óra vele. Ahogy ki csengettek mentem a parkolóba, hogy meg beszéljem ezt Eddievel.
Már a furgonban ült és járt a motor.

- Szia. - nyitottam volna ki az ajtót, de zárva volt.

- Bocsi, de ma nem érek rá! - majd ott hagyva el hajtott. Nagyon mérges lettem rá. Bele rángat egy fogadásba, majd lát valamit és még nem is hagyja, hogy meg magyarázzam.

Gyalog mentem haza. Azon kaptam magam, hogy épp mondani akarok valamit Eddienek.

- Agh! Elég! - szerencsére egyedül voltam az utcán, így senki nem hallott.

Dustin előtt értem haza, amit ő is észre vett.

- Tehát nagy a baj. - jegyezte meg. Csak rá néztem és máris a fagyasztó felé vette az irányt. Mindig jégkrémet eszünk, ha van valami.

Két napja vagyunk haragban. Egyedül ebédelek. Egyedül megyek suliba. Nincs kedvem most a fiúkkal sem lenni.
Nem tudom mi van velem, de hiányzik az elmúlt két hét..