A Hawkins Labor Szökevénye

07

Reggel a kanapén ébredtem. A szemembe sütött a nap. Fasza másoknak a hasukra szokott.

Ahogy fel álltam, tetteimet ordítás követte. Eddie volt az. A földön aludt.

- Baszki, Eddie! Megijesztettél!

- Ja, baszki! Kitapostad a szerveimet.. - nyöszörgött fájdalmasan.

- Miért is itt aludtunk?

- Nem tudom, minden homályos a tegnapról. Addig van meg, még gitároztam, te meg énekeltél. - nagyon jó.. semmire nem emlékszik. Valószínűleg tegnap sem tudta mit művel. - Te emlékszel valamire? - gáz lenne, ha azt mondanám, hogy Igen Eddie, tegnap majdnem lefeküdtünk, de semmi gond.

- Nem, ki esett minden. - bárcsak emlekeznél!

- Jó reggelt fiatalok?... - Mr. Munson lépett be az ajtón, miközben én már kávét csináltam. - Fiam, miért fetrengsz a földön? - húzta fel szemöldökét.

- Jó reggelt, Mr. Munson! Kér kávét?

- Igen egyet elfogadok! Nos Eddie? Nem elég kényelmes az ágyad? - nevetett jó ízűen, amivel el űzte a fagyos hangulatot.

- Tudod bácsikám.. - kelt fel végre és a kanapéra ült. - Az ágyam foglalt volt! - nézett rám. Ez hülye.

- Amúgy ti együtt vagytok vagy.. - pont háttal álltam nekik, így egyikük sem látta, hogy kikerekedtek a szemeim.

- Nem! - fordultam meg azonnal, egy percig sem gondolkozva a válaszomon. Eddie kérdőn nézett rám.

- Mi csak, mi csak barátok vagyunk. - mondta a srác egyhangúan, és csak itta tovább a kávéját.

- De, ha össze jönnétek, el mondanád nekem, ugye fiam?

- De ilyen nem lesz. - vett nagy levegőt.

- Jól van, jól van. - nevetett. - Megyek le pihenek.

Ezután, mintha csak némasági fogadalmat tettünk volna be vonultunk Eddie szobájába és nem szóltunk egymáshoz. Ő gitározott, én meg csak le telepedtem a földre és hallgattam.

"De nem lesz ilyen", csak ez járt a fejemben. Mintha, mintha nem ő akarta volna ezt az egész fogadjunk dolgot.

Egy szó nélkül fel álltam, össze szedtem a holmim és becsapva magam után a bejárati ajtót távoztam. Önző módon vártam, hogy utánam jöjjön, de nem tette. Egy percig néztem a lakóautót, majd elindultam.

Könnyek gyűltek a szemembe. Miért szerettem belé ennyire? Ő csak egy barátot akart, vagy csak meg mutatni Jasonnek, hogy nem csak fura barátai vannak, nem tudom.

Ma nem megyek be. Nem is izgat ebben a pillanatban az iskola. Amúgy sem érnék be.
Félúton voltam hazáig, mikor Eddie el száguldott mellettem a furgonnal. A suli felé ment.

Eddie

Mikor be értem a suliba szinte majd meg kattantam Kinsey nélkül. Amikor gyűlés van mindig vele dumálom el az időt.

Az órák igazán unalmasak voltak nélküle főleg, hogy rá szoktatott arra, hogy jegyzeteljek. Nem tudom, hogy csinálta, de eddig az órákra sem jártam be.

Ebéd közben most csak Henderson ült mellettem, a nővére helyett. Hihetetlen, hogy Kinsey milyen gyorsan rá vágta, hogy nem vagyunk együtt. Emlékszem tegnapról mindenre és őszintén olyan régóta vágyakoztam már erre, hogy azt szavakba önteni nem lehet.

A fogadás is csak, arra ment ki, hogy a közelében lehessek. Anélkül valószínűleg sosem ismerhettem volna meg.

Igazából nem totál be állva akartam, hogy ez az egész meg történjen, de lehet jobb is, így. Lehet, ha emlékezne rá nem is akarna velem beszélni.

Reggel igazából, ahogy ki ment abba hagytam a zenélést. Ha nem tartanám ilyen nagy becsben a gitárom, valószínűleg már darabokban lenne, mert legszívesebben falhoz vágtam volna.

Amikor el hajtottam mellette.. szörnyű érzés volt. Meg akartam állni és fel venni, de majd, ha akar velem beszélni, majd beszél. Nem akarok rá szállni.

Kinsey

- De inkább hagyom had gondolkozzon. Ha majd szeretne velem beszélni, úgyis meg keres! - panaszkodtam Robinnak.

- Én még mindig ki tartok az mellett, hogy fülig beléd esett! - csókolta meg a homlokom és fojtatta a filmek ki pakolását.

- Ígérd meg Robin, ha nem jönne be nekem az élet, elveszel feleségül és, így legalább lenne egy boldog házasságom! Ígérd meg!

- Ígérem! Bár nem hiszem, hogy pont neked nem jönne be az élet! Nincs szükséged senkire, főleg nem egy férfire!

- Fáj, hogy nem engem kértél fel erre a szerepre! - lépett ki a raktárból Steve.

- Fáj mi? - húztam ravasz mosolyt. - Azt hittem Nancyt szereted! Azt hittem fülig szerelmes vagy belé!

- Nem vagyok! És ha nem jönne be az élet nekem sem, és még 10 év múlva is itt dekkolnék, nekem is elkélne egy szerető társ!

- Vagy csak egy szerető? - vágtam oldalba.

- Komoly terveim vannak Parker! -borzolta össze a hajam.

- Elnézést, de azt hiszem össze keversz az öcsémmel! - vágtam rá a kezére.

- Nem hiszem én azt! - húzott magához és meg puszilta a fejem.

- Ha ezt Nancy látná.. - nevettem el magam.

- Hülye vagy! - csapta meg a homlokom.

- Hát ez nem volt szép! - mondta Robin.

- Igen Steve ez nem volt szép!

- Ketten egy ellen, mi? Eddienek sem tetszett volna, ha látja az előbbit! - le esett az állam.

- Komolyan ki mondtad?

- Aha.

- Ooo várd míg haragom utolér, Steve Harrington! Csak várj! - mondtam kísérteties hangon, majd el nevettem magam.

Örülök, hogy ők itt vannak nekem. Nem tudom mi lenne velem nélkülük. Nem is vagyok rá kíváncsi.