A Hawkins Labor Szökevénye

06

Eddie egy táskával tért vissza.

- Te készültél erre, igaz? - kérdeztem tőle, mert mindenféle finomsággal tudott szolgálni. Kóla, narancslé, csoki, cukorkák minden mennyiségben, sós kekszek hadai.

- Igen. - nevetett. - Csak kicsit el akartam szakadni a mindennapoktól!

- Neked sosem átlagosak a napjaid. - mosolyogtam rá. Miért száll el minden gondom, bajom mellette? Az előbb még sírni volt kedvem, most meg már szinte el is felejtettem! Jó oké ez felejthetetlen..

- Ez igaz, de azért ez más. Mutassak valamit?

- Na kápráztass el! - fel kapott pár pirított mogyorót, és fel állt. Fel dobott egy mogyit, majd meg próbálta el kapni a szájával, de a szemébe esett, és furcsa mód ott is maradt.

- Na? - mutatott a szemére, amiben még mindig ott díszelgett a nassolni való. Nem bírtam tovább kacagásban törtem ki, ő is csatlakozott hozzám.

- Annyira bolond vagy! - erre csak meg dobott egy csokis papírral. - Hé! Hogy merészelted?! - dobtam vissza.

- Na mutasd, te mit tudsz! - tartotta felém a mogyorókat. El vettem egyet és reménykedtem benne, hogy sikerülni fog. És bumm el is kaptam. - Ez nem ér! - pattant fel. - Csaltál!

- Már, hogy csaltam volna? - nevettem. Úgy csinált, mintha valami színdarabban szerepelt volna.

- Nem tudom, nem érdekel, de csaltál! Láttam! - tettete a sértődőttet, összefonta karjait, és hátat fordított nekem. Már nem bírtam tovább a földön ülve, sírva röhögtem rajta. - Mi olyan vicces? - bármennyire játszotta a szerepét hallottam a hangjában, hogy mosolyog. Aztán egyszer csak hirtelen meg fordult, rám vetette magát és csikizni kezdett.

- Ne , kérlek! Eddie! - csak próbáltam ki jutni a kezei közül, mert alig jutottam szóhoz a nevetéstől. Véletlenül fel borítottuk a narancslevet. - Basszus! - ültem fel, mikor végre szabad voltam. A fiú csak rám nézett és újra nevetésben törtünk ki.
El kezdtük fel takarítani, s közben csokit tömtünk magunkba.
Egyszer csak abba hagyta a pakolászást és engem figyelt.

- Mi az? - mosolyogtam rá értetlenül.

- Csak egy kis... - közelebb jött majd az ujjával le törölte a szám szélét. - Csoki. - mutatta a kezét mikor végzett. Egy pillatanra, így ragadtunk. Tényleg csak egy pillanat volt, de nekem óráknak tűnt. - Ideje indulnunk. Kezd sötétedni.

- Igen. - néztem oldalra, mint aki az eget kémleli, de igazából csak nem akartam, hogy észre vegye, hogy teljesen el pirultam az érintésétől.

Napok teltek el, azóta. Semmi hasonló dolog nem történt, pedig vágytam rá. Steve kivételével senki iránt, sőt még Steve iránt sem éreztem hasonlót. Vágytam az érintésére. Az ajkaira. Az egész lényére.

Mostmár tényleg minden nap nála vagyok és már nem csak az alku miatt. Elő fordult már az is, hogy itt aludtam, de ő akkor a földön feküdt. Nem voltam elég bátor ahoz, hogy fel hívjam magam mellé.

Mostanában egy-két füves cigi is elszívódott. Pont úgy, ahogyan a mai nap is történt. Már vagy négyen túl vagyunk fejenként. Abba kéne hagyni, de olyan jól szórakozunk.

- Menjünk sétálni! - ugráltam az ágyán. - Eddie hallod? Induljunk! - ugrottam le mellé a földre és kezénél fogva húzni kezdtem. Közben azzal ügyetlenkedett, hogy meg gyújtson még egy cigit.

- Kinseeey! Hova megyünk?

- Az erdőbe nyomi! Te vagy a fogó! - igazából szépen mondva is mellbe basztam szegény srácot és rohanni kezdtem az erdő mélyére.

- Kedves vagy, kedvesem! - hallottam a füsttől elfojtott hangját. Csak szaladtam és nem álltam meg.

- Mivan, azt hittem gyorsabb vagy szépfiú! - fordultam meg mivel nem hallottam magam mögött. Tényleg nem volt sehol sem. - Eddie? Nem vicces! Eddie, Eddie! - csak forgattam a fejem, hátha meg látom valahol. Vissza indultam, mikor hirtelen hátulról fel kapott valaki. Sikítani kezdtem.

- Ó édesem, tehát szép vagyok?

- Akkora barom vagy! Tegyél le! - eleget tett a kérésemnek. - Téged fejre ejtettek kiskorodban?!

- Nem csak lehet ezt már nem kellett volna el szívnom! - mutatta a cigije maradványait.

- De Eddie nekem nem adtál! - vettem ki a kezéből és csak a csikket tudtam bámulni.

- Gyere van még ott, ahonnan ez jött! - a kezei a vállamon pihentek, de jelen pillanatban csak a fűre tudtam koncentrálni. Vissza sétáltunk a lakókocsihoz.

Még ő meg tekerte a cigit, én bedőltem az ágyába. Csak feküdtem az ágya közepén és néztem a képeket a falon. Eddie épp ekkor jött vissza a szobába és a semmiből rám ugrott. Hihetetlenül fájt, de csak nevetni tudtam. Miután abba hagytuk a nevetést a fiú a mellkasomon pihentette buksiját. Játszadozni kezdtem a hajával, míg ő össze kulcsolta a kezünket. Aztán tök random belém harapott. Azonnal fel ültem.

- Idióta! - nevettem. Ő csak vigyorgott azzal a hülye, édes mosolyával. - Mivan? - ekkor körül ölelte a derekam és csak tovább mosolygott. Valahogy az ölébe kerültem. Nem is vettem észre, hogy ő is fel ült.
Csak néztük egymást.

- Jól áll, ha el pirulsz édes! - kacsintott egyet, tarkón vágtam.

- Inkább add ide a cigimet!

- Aucs! - fogta a fejét. Ezután önelégülten fel húztam a szemöldököm, mint aki jól végezte dolgát. Újra mosolyogni kezdett.

- Esküszöm, ha ezt nem hagyod abba én ki nyírlak Eddie Mun - nem tudtam be fejezni a mondatot, mert a számra tapasztotta ajkait. Hirtelen nem tudtam, hogy ez a valóság vagy csak most üt be igazán az anyag, de bármi is legyen nem bántam.

A felső testemen 10 percen belül nem volt olyan pont, ahol az ajkai nem jártak volna.
Két csók között elő kapta az utolsó cigit is, és meg gyújtotta. Bele szívott, majd le fújt a füsttel. El vettem tőle, és ugyan így cselekedtem. Ezt játszottuk fel váltva míg el nem fogyott.
Még egy utolsó csókot lehelt ajkaimra, majd mivel rá jött a kaja kóma be vetette magát a konyhába. Én is csatlakoztam hozzá.