A Hawkins Labor Szökevénye

04

Nem tudom mit kéne tegyek. Hajnali egy van. Valószínűleg aludnom kéne, de fel öltözve indulni készülök. Nem kéne, de úgy érzem mégis ezt kell tennem.

El mentem a lakókocsi parkba. Imádom a kutyákat, de most igazán el tűnhettek volna. Az ugatásukkal az egész várost fel verik. Nem mertem be menni, vagy kopogni Egy kis cetlit hagytam a szobája ablakán és már ott sem voltam. Csak reménykedni mertem, hogy másnap el húzza a függönyt.

Mikor haza értem láttam, hogy az egyik lámpa ég. Gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Mivel magyaráznám ki magam Claudiaánál?
Az ablakomhoz mentem, majd be másztam rajta. Gyorsan pizsamát húztam és kissé össze kócoltam a hajam.

Ki mentem és hirtelen nem tudtam, hogy örülök vagy azonnal fel robbanok. Dustin ült a konyhában és fel húzott szemöldökkel meredt rám.

- Merre járt a kisasszony?

- Aludtam még fel nem keltettél!

- Cipőben biztos kényelmesen aludtál! - azonnal a lábaimra néztem. El felejtettem le venni a cipőm.
El mondtam neki, hogy hol és miért voltam.
Be mentem a szobámba, majd pár perccel azután, hogy be feküdtem el is aludtam.

Reggel már 7 órakor ki pattantak a szemeim. Délután egyre írtam, hogy találkozzunk. Remélem el jön.

Ki mentem a konyhába, főztem egy kávét majd a szobámba ki ültem az ablak párkányra és csak néztem ki a fejemből. Nem tudom talán fél órát ücsörögtem, aztán meg éheztem.
Hallottam, hogy Claudia fel kelt és indulni készült dolgozni.

- Jó reggelt! - vittem ki a csészét.

- Jó reggelt kis szívem! Hogy, hogy fent vagy?

- Nem tudtam aludni. Máris indulsz?

- Igen. Fel keltenéd, majd Dustyt? Ne lustálkodjon egész nap!

- Persze. Legyen szép napod! - adtam egy puszit az arcára és már itt sem volt.

El mentem tusolni és össze készülődtem. A találka előtt be ugrom Stevehez és Robinhoz.
Csináltam pár gofrit, palacsintát és facsartam narancs levet.

- Dustin fent vagy? - kopogtam az ajtaján. Semmi válasz. - Világ lustája! Ideje fel kelni!

- Kinsey aludj már te is! Hétvége van.

- Csináltam reggelit. Ha gondolod gyere és egyél. De nem muszáj jönnöd. Legalább több marad nekem! - ahogy ezt ki mondtam hallottam, hogy ki kászálódik az ágyból.

- Egy isten vagy! - ült le az asztalhoz, de addigra már tele volt a szája.

- Beles! - nevettem. Miután meg reggeliztünk, el mosogattam, fogat mostam és kicsit rendet tettem a szobámba. - Be ugrom Steveékhez, jössz?

- Nem menj csak. Mikehoz megyek.

A garázsból elő rángattam a rég használt biciklim, majd meg tisztogattam és már indultam is. A boltban szerencsére csak egy két tini lézengett.

- Csövi! - ültem fel a pultra.

- Kinsey kérlek -

- Nem Steve, nem szállok le!

- Figyelj Kinsey, hallottam a vitátokról Eddievel. Minden rendben?

- Nem. Idióta. Robin az összes srác idióta!

- Nem zavar, hogy én is itt vagyok? - háborodott fel Steve.

- Nem maradj csak nyugodtan! - tettem a vállara a kezem.

- Min kaptatok össze?

- Valószínűleg féltékeny.

- Kire?

- Rád Steve király! Amikor Dustinról beszéltem neked utánam jött.

- Ja igen tőlem kérdezte hol vagy. - válaszolt Robin.

- Azt hiszem hallott valamit, amit félre értett és nem hagyta, hogy meg magyarázzam.

- Tehát beléd zúgott. - jegyezte meg Robin.

- Nem! Kizárt. Csak azt akarja, hogy kedveljem.

- Ha te mondod! - mosolygott mindent tudóan.

- Hajnalban el mentem a parkba. Hagytam neki egy üzenetet. Ha minden igaz egykor a mozinál találkozunk.

- Mi van, ha nem jön el? - nézett rám Steve.

Nem tudtam mit mondani csak néztem. Ezután hagytuk is a Munson témát és a jövőről kezdtünk beszélgetni. Kaptam egy listát vagy ezer filmmel, amit meg kell néznem. Tanúja lehettem annak is, hogy hogy koptatják le kedves barátomat.

Lassan egy óra volt, így búcsút vettem tőlük és a "megbeszélt" helyre indultam. 10 perccel hamarabb értem oda, de nem bántam. Le ültem az egyik padra és csak vártam. Negyed kettő, fél kettő, háromnegyed... Eddie sehol. Ekkor egy autót hallottam le parkolni mögöttem. Ahogy hátra néztem, fel álltam és indulni készültem, de az illető utánam szólt.

- Mi van Kinsey, dobott a pasid?

- Nem a pasim, Jason!

- Nem értelek miért foglalkozol vele?

- Miért veletek kéne lógjak?

- Hidd el jobban járnál! Mi legalább normálisak vagyunk, és nem vadállatok!

- Inkább a halál, seggfej! - hátat fordítottam neki, mire meg ragadta a karom. - Engedj el!

- Tudd kivel beszélsz!

- Nem mondom mégegyszer! - a düh szétáradt a testemben. Uralkodnom kell az erőmön.

- Most félnem kéne? Hah! - fordult hátra a haverjaihoz. - Azt hiszi megijedek tőle! - mikor vissza fordult orrba fejeltem, és futni kezdtem, amint eleresztett.

A Videós bolt felé kezdtem futni. Robinék ilyenkor végeznek. Láttam, hogy követnek, ezért gyorsabbra vettem a tempót. Mikor a bolthoz értem Steve kocsija sehol sem volt. A sikátorba mentem, majd onnan vissza ki az útra, mikor majdnem el ütött egy autó.
Olyan volt, mintha egy filmben lettem volna, mivel pont Steve és Robin volt a kocsiban.

- Kinsey!? Szállj be! - épp, hogy be csuktam az ajtót a gázra taposott. - MI AZ ISTEN TÖRTÉNT?!

- Jason és a bandája! El kezdett, arról hablatyolni, hogy miért a különcökkel lógok, meg hogy velük sokkal jobban járnék stb. Nem tetszett neki, ahogyan beszélek vele, el kapta a karom és csak szorította. Kértem, hogy engedjen el, de nem tette. Le fejeltem, kergetni kezdtek.

- Esküszöm, hogy megölöm!

- Steve.. - éreztem, hogy elég jól sikerült meg fejelnem azt a tuskót, mivel majd szét hasadt a fejem. - el vinnél Eddiehez?

- Most? Kinsey nem hiszem, hogy..

- Igen Steve most. Kérlek.

Eddie épp kint cigizett, amikor meg látta a kocsit, el nyomta és be ment.
Ki szálltunk a kocsiból, majd kopogni akartam, de pont akkor jött ki a fiú nagybáttya.

- Jó napot Mr. Munson!

- Kinsey minden rendben? - kémlelte a homlokom. Csak most vettem észre, hogy az egyik szemöldökömnél a bőr végig fel szakadt.

- Persze, csak elestem biciklivel.

- Nem kéne orvoshoz menned?

- De csak előtte szeretnék beszélni Eddievel. Szabad?

- Persze menjetek csak be. Én épp most indulok.

Eddie a konyhában volt végig. Hallott mindent. Mikor be mentünk karba tett kézzel állt, de ahogy meg látott meg változott az arckifejezése.