26#

17 0 0
                                    

Egész este nem aludtam és mikorra észbe kaptam már pirkadat volt.
Az esőcseppek a fákról, hózáporként csepegtek le a falevelek ágairól .
Nem bírtam magammal, át kellett mennem Cam-hez megnézni hogy van, de gondoltam hogy alszik .

A folyosón lassan lábujjhegyen osontam és a leghátsó szobába nyitottam be ahol Cam ült az ágyon és egy könyvet olvasott.

-Hello Cam, te nem alszol ?
*Bólogatott *
-Mi az amit olvasol ?
-Semmi csak egy kis oktatóanyag . -Majd eltette az ágyalá .
-Nem szabad tudni ? -Mosolyogtam.
- Nem! -Csókolt meg.

Arra lettünk figyelmesek hogy ébresztettek minket . Gyorsan átrohantam a saját szobámba , majd elkészültem .
Az egyik ápolónő aki ébresztett minket csodálkozott hogy ilyen jóformában vagyok.
Az ápolónő Emily-t többször is keltette de ő nem kelt fel . Be kell vallanom eléggé megilyedtem, olyannyira hogy durvábban is felráztam őt.

-Emily~ , gyerünk annyi tervem van a mai napra!
Emily nem kelt fel, ezt furcsálltam.
Az ápoló odajött majd levette arcáról a takarót, majd nem várt látvány fogadta.

Emily meghalt.

Teljesen lefagytam az ágyam előtt miközben az ápolónő kirohant az orvosokért.
Észbekaptam és gyorsan kelteni próbáltam. (írói.megj: nem tudom mi értelme hogy keltegeti de ez így szokás általában:).

-Emily , ne hagyj itt kérlek, sajnálom hogy nem vigyáztam rád, egy mocsok vagyok .! -Csukott meg a hangom a sírástól.

Az ápolónő odarohant mellette kettő orvossal ,majd bevitték őt egy terembe ahova be is akartam menni de hirtelen neki mentem , mert arra lettem figyelmes hogy becsukják előttem.

Ott ültem a terem előtti széken és az a óra fél óra 30 napnak tűnt.
Időközben Emily szülei is megérkeztek és lihegve faggattak ki mik történtek.
Elmondtam amit tudok és átéltem.
Végül Emily "szülei" be viharzottak a terembe ahol Emily-t próbálták életben tartani .
Annyira sok volt ez nekem hogy be sétáltam lassan Cam szobájába aki nem volt ott. Nem is érdekelt már...
Le ültem az ágya szélére és két kezemet az arcomba temettem majd keservesen sírtam.
A lábam hozzá ért valamihez , ami az ágyalatt rejtőzott .

Egy könyv ami a babák ápolásáról és a babák etetéséről szólt. Elnevettem magam halványan  .

-Cam te butus.  -Mosolyogtam.

Nem is értettem Cam hol lehetett , de nemkésőbb hangos gyerekzsivalyra lettem figyelmes . 

Az osztályomat hallottam...

Annyira furcsálltam hogy ki kocogtam a hasamat fogva majd kinéztem az ajtón, és Mercy, Logan, Lilly , és Oli is engem keresett a szobámba.
Oda kiáltottam.

-Srácok itt vagyok!
Mindenki odarohant és köszöntött.
Mindenki a hasamat bámulta ami rohanosan megnőtt.

Huh, ilyen gyorsan telnek az idő? Nem is vettem észre...:/

-De jó látni végre ! -Simogatott az osztályfőnök Ms.Taylor .
-Köszö...
Mondtam volna végig de a kérdések nem hagytak válaszolni.

-Hány hónapos ?
-Kitől van?
-Hogy viseled?

-El innen! Pimasz kölykök.  -Hesegette el a többieket Ms.Taylor.
-Honnan tud róla Ms.Taylor? És a többiek ?  -Aggódtam.
-A portán a hölgy aki beengedett minket, ő mondta hogy csendesen mert várandós vagy.

Időközben Cam is megérkezett .
Mindenki felérohant mint egy hirességhez és kérdésekkel bombázták őt.
Cam lazán végigsétált a tömegen és oda jött hozzám. Megölelt hátulról, a pocakomat védte a két kezével és megcsókolt.
Annyira biztonságban éreztem magamat ...

Aztán észrevettem Britny-t aki a földet bámulva lesütött szemmel egy könnycseppet ejtett.
Nem akartam oda menni mert nem volt éppen a legjobb alkalom. Azt terveztem majd akkor mikor ketten leszünk.

A gondolkodásomat az szakította meg hogy Ms.Taylor felkiáltott amitől megrezzent a testem . Gyorsan Cam szorosabban ölelt.

-Be az ajándékokat Bella szobájába!
Mindenki rohant be és felrakták a virágokat a falra , a lufikat az ágyam széleire és pár süteményt a kisasztalra. A szoba egy perc alatt olyan volt mint egy elkényeztetett 9 évesé.
Igazából annak örültem a legjobban hogy mindenki itt van .

Pihenésképpen leült mindenki az ágyam szélére, én Cam ölébe hisz nem volt annyi hely.
Emily ágya pedig... Emily... tényleg!
De ostoba vagyok , itt ünneplek pedig a segítségemre lenne szüksége!

Nemsokkal Britny lopózott be az ajtón úgy hogy nehogy észre vegye senki , de mindenki észre vette a kipukkant lufi hangjától.

-A francba !  -Motyogott.
A kezében volt egy kis levél és egy szál orchidea .
Pont a kedvenc virágom . De honnan tudta?

Aztán feladta a lopozást és oda sétált felém szomorúan majd oda nyújtotta nekem a levelet és a virágot.
Majdnem el sírtam magamat.
Az a vesztem hogy mindig megakad a szívem azon ha valaki ilyen kedvességel nyújt nekem ajándékot:(

Tiltott Szerelem (Befejezett)Onde histórias criam vida. Descubra agora