Fel - alá járkáltam a szobában és nem tudtam hogy találhatott meg engem. Valaki kopogott.
- Bella? Ohm..Be szabad jönni? Kérdezte Logan. - Gyertek csak. - Hajtottam le a fejem. Ahogy be jöttek elő vettem a "kamu mosolyt". * Oda futottak és meg öleltek. El kezdték vizsgálni és tapogatni a fejem .
- Srácok srácok, jól vagyok nincs semmi baj látjátok? Élek. - Nevettem. -Annyira örülünk. Sóhajtott fel Mercy. - Lilly hol van ? És Cam? Kérdeztem - Lilly hallotta hogy jobban vagy mert megüzentük neki , Cam pedig annyira fel zaklatta ez az egész hogy nem akart be jönni. - Jézusom szegény. Hajtottam le a fejem.
Apa fel jött ép kopogott* - Skacok , kész a kaja gyertek. - Oké . Mondtuk egyszerre.
Le mentünk majd le ültünk, annyira csondes és komor volt minden , próbáltam őket fel vidítani valamivel.
- Na srácok , jövőhéten felelnem kell biológiából és ez lesz az évben az első ötösöm. - jelentettem ki büszkén. Gratuláltak is de ez nem segített, gondoltam hogy a balesetem miatt történt hogy ennyire vissza fogultak.
Időközben rámtört egyféle "evés zavar" amitől oly annyira megkívánt a tojást hogy az asztalon lévő összes zojást be faltam kevesebb mint fél perc alatt. A többiek csak némán, tátott szájjal bámultak mire anya megszólalt.
-Nem azt mondta hogy gyűlölöm a tojást? -Húzta össze a szemöldökét. -Vamiért ez változott -Nevettem.
Mindenki összezavarodva nézett rám de folytattuk a vacsorát.
Annyira furcsa volt minden , minden olyan szürke, unalmas, és szomorú volt . A vacsorát meg ettük és én szomorúan álltam fel .
-Bella , mennünk kell, jó éjszakát . Mondta Mercy. -De nem maradtok még? Aggódtam. -Jó lenne de holnap suli és korán le kell feküdni. Sajnálkozott logan . - Köszönjük a vacsorát finom volt. Mondta Logan és Mercy .
Ki mentek és én szomorúan néztem utánuk a konyha ablakon.
- Sajnálom kincsem , reméljük mihamarabb helyre jössz, de amíg nem telik el max 1 hét addig nem szabad el menned iskolába. Mondta apa - ok . Hajtottam le a fejem, majd fel bandukoltam a lépcsőre a szobámhoz . Mikor fel értem a lépcsőn, a lépcső tetejéről bámultam a szüleim ahogy anya be könnyezik miközben apa ölelgeti.
Be rohantam a szobámba és egyre rohamosabban sírtam , nem értettem miért volt rám ilyen ideges Britny. Tehetetlen voltam azzal kapcsolatban mit kellene tennem, el kellene mondjam ki tette velem? Vagy ne?
Fel keltem az ágyból és le ültem a tükör előtti kis székre. A szemeim annyira ki pirosodtak a sírástól hogy alig láttam az orromig. Reménykedtem hogy minden rendbe jön és hamar vissza mehetek a suliba .
-Helyre kell hozzak mindent valahogy. Suttogtam magamban halkan, lehajtott fejjel miközben a tükör előtt ültem és azt a nyakláncot piszkáltam amit a n1agymamától kaptam annak idején.
Rá néztem az órára és 2:44-et mutatott. Meg dörzsöltem a szemem és vettem egy kis erőt.
Fel álltam a tükörtől és elő vettem a naplómat az éjjeli szekrény fiókjából. Mindig segít ha ki írom a dolgokat magamból.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Lehetetlennek éreztem hogy ki béküljek Britny-vel. Ha nem mentem volna oda és nem lettem volna ennyire kíváncsi, akkor még mindig nem lenne a kezembe ez a szaros napló! *Vágtam földhöz * El kellett hogy sírjam magam mert éreztem hogy én vagyok a hibás. Nem akarok erre az estére vissza emlékezni , soha.
Amíg el nem álmosodtam , addig a széken ülve egy verset motyogtam , amit nagyon régen tanultam, általánosba Mercy-veés logan-nal.
-Gyötör valami, ott mélyen belül. Néha elillan, s máskor hevül. Rejtőzködő, alattomos árnyak. Elnyomom, majd hátba támad. Gyötör valami, ott mélyen belül. Néha elillan, s máskor hevül. Rejtőzködő, alattomos árnyak. Elnyomom, majd hátba támad.
Végül elcsendesült minden és csak az ablakot csapkodó ágakat és a szél fújását lehetett hallani.
